2010. június 12., szombat

Watchmen


A 2009-es év egyik legnagyratörőbb filmje nem vall szégyent. Szuperhősfilm? Ideje újraírni bizonyos műfaji fogalmakat.






Objektíven: Egy alternatív, '80-as évekbeli Amerikában járunk. A jelmezes szuperhősök részei a társadalom mindennapi szövetének, és a "Végítélet Óra" - amely az USA és a Szovjetunió közötti feszültséget méri - folyamatosan éjfél előtt öt percen áll. Amikor az egyik egykori társukat meggyilkolják, a kimerült, de még elszánt álarcos igazságosztó, Rorschach elhatározza, hogy leleplezi az összes múltbéli és jelenlegi szuperhős megölésére és lejáratására szőtt konspirációt. Amint kapcsolatba lép egykori bűnüldöző csapatával - nyugdíjas szuperhősök szedett-vedett bandájával -, Rorschach egy széleskörű és sokkoló összeesküvésre bukkan, amely kötődik a hősök közös múltjához és katasztrofális következményei vannak a jövőre nézve. A küldetésük, hogy őrizzék az emberiséget, de ki őrzi az Őrzőket?

Szubjektíven: Alan Moore a film alapjául szolgáló képregény alkotója riportereknek azt mondta, hogy nem kívánja megtekinteni a filmet, mivel szerinte a Watchmen filmvásznon nem tud érvényesülni. Azóta Zack Snyder mozija sok-sok rajongót szerzett a képregénynek – többségükben olyanokat, akik az eredeti képregényt nem ismerték, s bár a kasszáknál egyértelmű bukásnak bizonyult, a kritika nem taposta sárba. Miért is tette volna? A Watchmen ugyanis a kisebb-nagyobb hibák ellenére működik, köszönhetően néhány igencsak eltalált karakternek, szcénának. A nyitó jelenet korrajza egyszerűen pazar, azonnal magába szippant a film atmoszférájába, és három órán keresztül fogva tart. A többi emlékezetes jelenet tulajdonképpen ugyanahhoz a karakterhez köthető. A Jackie Earle Haley által játszott Rorschach figurája kiemelkedik a többi szereplő közül. Amikor ő van a vásznon, a film szinte szétrobban a feszültségtől. Kár, hogy ezt a színvonalat nem sikerül végig tartani. A sokat markol, keveset fog hibáját itt sem tudták elkerülni az alkotók; néhány év múlva az a veszély állhat fenn, hogy csak mint tablóra, színes képek illusztrációjára fogunk emlékezni. Pedig ez a film többet érdemel. Ezért javasolt a többszöri megtekintés, a rendezői változattal az élen. És hogy kiknek ajánlott? Akik a mélyére akarnak nézni Rorschach filmbéli monológjának: „Ma reggel kutyatetem a sikátorban, feltépett gyomrán abroncsnyomok. Ez a város fél tőlem. Én ismerem az igazi arcát. Az utcák, mint megannyi csatorna, és a csatornák vérrel vannak tele, és ha egyszer kiönt a szenny, minden féreg megfullad. A sok szex és a gyilkosságok összegyűlt mocska derékig ér majd, és akkor a világ felnéz, és így kiált: Mentsetek meg! Én pedig lenézek, és azt mondom: NEM! (…) Egyszer hallottam egy viccet: Az ember elmegy az orvoshoz. Azt mondja, depressziós. Hogy az élet kemény és kegyetlen. Egyedül érzi magát ebben a fenyegető világban. Az orvos azt mondja, ’a kezelés egyszerű. A kiváló bohóc, Pagliacci ma este épp a városban van. Menjen el a műsorára, az majd felvidítja.’ Erre az ember könnyekben tör ki: ’De doktor úr! Én vagyok Pagliacci!’ Jó vicc. Mindenki nevet. Dobpergés. Függöny…”

Kiknek ajánlom?
Az eredeti képregény rajongóinak inkább a rendezői változatot ajánlom, a mozikban játszott verzióval nem biztos, hogy meg lesznek elégedve. Ezen kívül azoknak, akik rajonganak a rendező Zack Snyder képi világáért. Érzékeny lelkivilágú és kemény, erőszakos jeleneteket nem bíró nézőknek semmiképp!

Értékelésem: 80%

4 megjegyzés:

  1. Nekem is aránybéli problémáim voltak. A három legtöbbet szereplő a legérdektelenebb, pedig Rorschach, a Komédiás, de még Ozymandias is bővebb kifejtést érdemelt volna, az előbbiek kárára. Amúgy, ahogy a legtöbb képregényfilm, nálam ez is megasirály!

    VálaszTörlés
  2. Állítólag érdemes egy próbát tenni a rendezői változattal is!

    VálaszTörlés
  3. A rendezőit néztem meg elsőre ;-)

    VálaszTörlés