Arsene Lupin


Pedig már a plakátra nézve tudhattam volna...

Objektíven: Arsene Lupin elcsen mindent, ami fénylik, grófnők családi ékszereitől a csillagok konstellációjában rejlő legbensőbb titkokig. A Robin Hood nagylelkűségével, Sherlock Holmes logikájával és Don Juan csáberejével megáldott Arsene nehéz helyzetbe kerül, amikor egy rablássorozat és hidegvérrel elkövetett gyilkosság első számú gyanúsítottjává válik. Apja gyilkosát kutatva, nemcsak tanúja lesz egy titkos összeesküvésnek, hanem tudomást szerez egy mesés kincsről is. Arséne Párizsba indul, hogy felkutassa a kincset.

Szubjektíven: Ki ne kerülne lázba, amikor egyik kölyökkori olvasmányélményét filmesítik meg, ráadásul azok közül is az egyik kedvencet? Nem tagadom, elvárásokkal ültem be a miskolci moziterembe, hogy aztán valami egészen mást lássak, mint amit merni reméltem. Az évtized mítoszmagyarázó alkotásainak sorába áll be ez a francia áldráma, mely agymosó kalandfilmként sokkal jobban működik. A zseniális detektív-betörőtől többet várnánk. Karaktere olyannyira vérszegény, hogy nehezen tudom elhinni; ebből az emberből legenda válik. Kristin-Scott Thomas játéka érdemel egyedül említést, aki színészi munkájával köröket ver kollégáira. Az Arsene Lupin momentumokra képes csupán maradandót alkotni, s mint ilyen bízvást számíthat arra, hogy nézője egy-két héten belül nemcsak a plakátját, a filmet is elfelejti...

Kiknek ajánlom?
Akik szeretik a századforduló párizsi hangulatát és nem zavarja őket, hogy mindehhez egy gyenge krimi a körítés.

Értékelésem: 40%