2010. június 13., vasárnap

Szent Lajos király hídja


Hiába a Goya-díjas kosztümök, ha a legendás regény nem tud életre kelni a filmvásznon.







Objektíven: Thornton Wilder világhírű regényének megfilmesítésében, öt, látszólag egymással semmilyen kapcsolatban nem álló utazó élete kapcsolódik össze egy tragédiában. Útjuk Peruban, a Szent Lajos király-hídon keresztezi egymást a végzetes napon, 1714. augusztus 20-án. A híd hirtelen összeomlik és ők mindannyian a mély szurdokba zuhanva lelik halálukat. Baleset volt? Vagy esetleg volt valamilyen közös kapocs, ami halálukat okozhatta? A filmben egy pap utazása során arra a megdöbbentő feltevésre jut, hogy esetleg a tragédia hátterében Isten akarata húzódhatott meg.

Szubjektíven: A Szent Lajos király hídja könnyen nagyszerű, sőt, klasszikus film lehetett volna, méltó követője Thorton Wilder regényének. Azonban arra, amit látunk, véleményem szerint nem illik a klasszikus jelző, még a jó is alig-alig. Pedig minden együtt volt. Tehetséges rendező, kiváló történet, pompás helyszínek, és a 2004-es év talán legillusztrisabb szereplőgárdája. Kiváló színészek egész sora adta nevét ehhez a filmhez, Robert de Nirótól Geraldine Chaplinen keresztül F. Murray Abrahamig. Azonban ismét bebizonyosodik, hogy jó könyvből nehéz jó forgatókönyvet írni. Amit az első órában a vásznon látunk, igencsak összekuszálja még azok gondolatait is, akiknek nem volt szerencséjük a könyvhöz. A film kerete távol áll Wilder szellemiségétől, de ez még önmagában nem lenne baj; a dialógusok kuszák, többször megfejthetetlen, miről van szó. Az újabb és újabb szereplők megjelenése végképp szétesővé teszi a filmet. A karakterek szürkék, nem keltik fel a néző érdeklődését, ez pedig alapvető hiba. Minőségi javulás a film felénél következik be: A jelenetek végre megfelelő hosszúságúra nyúlnak, nem vágja agyon őket az a bizonyos olló. Így lehetőséget kapunk, hogy jobban belelássunk a szereplők tragédiájába, azonosulhassunk velük. Minden felesleges mellékalak, oda nem illő sallang eltűnik, helyette az öt főszereplő lelki megtisztulására tudunk koncentrálni. És ez némileg meg is menti a filmet. Mire leszakad az a bizonyos híd, már bennünk is megszülethet a katarzis. Kár, hogy ilyen sokat kell rá várni...

Kiknek ajánlom?
Nehéz ügy, mert többen szeretik a filmet. Egyik "Helloinfo"-s kollégám kifejezetten ünneplő kritikát írt róla. Így csak a saját véleményemet mondhatom el. Fiataloknak semmiképp, idősebbek közül is csak azoknak, akik ismerik Wilder regényét és nem feltétlenül bosszantja őket, ha az eredeti műnél érdektelenebb művészeti feldolgozással kell farkasszemet nézniük.

Értékelésem: 55%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése