Holt költők társasága


"Kimentem a vadonba, mert tudatosan akartam élni..."

Objektíven: 1959-ben a Welton akadémia egyike volt az ország legelismertebb oktatási intézményeinek, amely jól nevelt, művelt fiatalemberek tucatjait bocsátotta útnak az életbe. Az évszázados múltra visszatekintő intézmény konzervatív világába egy napon új tanár érkezik, aki vibráló személyiségével, egyedi oktatási módszereivel, lelkesedésével, humorával és a gyerekek iránti teljes elkötelezettségével egyetlen pillanat alatt felkavarja maga körül az állóvizet. John Keating nem csak a költészet szeretetére tanítja meg diákjait, de arra is, hogy miképpen találhatják meg önmagukat, hogyan szabadíthatják fel saját gondolataikat és hogyan küzdhetnek az álmaikért.

Szubjektíven: Egy film, melynél nem tudja eldönteni az ember, melyik részéből idézzen, melyik klasszikussá vált szállóigét emelje ki a sok közül. Egy korosztály meghatározó filmélményévé vált Peter Weir rendező alkotása, mely minden egyes percével felemel, tanít, magával ragad és elmélyülésre késztet. A Holt Költők Társasága kötelező tananyag Észak-Amerika legtöbb angol szakos gimnáziumában. Elkészítésére féltek pénzt adni a nagy filmforgalmazók, ehhez képest gyártási költségének pontosan tizennégyszeresét hozta vissza, de még ennél is fontosabb, hogy elképesztő lavinát indított el az irodalom és a pedagógia területén. Nem egy olyan ismerősöm van, kiknek osztályában ma is szokás az "Óh, Kapitány! Kapitányom!" Én magam is így köszönök mind a mai napig legkedvesebb színésztanáromnak. A film talán legnagyobb erénye - ha egyáltalán lehet ilyet mondani - Tom Schulman forgatókönyvíró munkája. Kiváló érzékkel tartja egyben a romantika és a realista vonal harcát, nem szűkölködik műve az örökbecsű idézetekben és a figurákat is egytől egyig élő karakterekké alakítja. Érdekesség, hogy Schulman pályafutása alatt egyszer sem tudta megismételni azt a bravúrt, amit ez a film jelentett. Valami isteni sugallat szállhatta meg, éppen a legjobbkor. A kritikai visszhang nem maradhatott el, s a szakma elismerése sem késett sokat. Schulman Oscar-díjat kapott, a filmet további három kategóriában jelölték (legjobb film, rendezés és férfi főszereplő - Robin Williams). Pedig csak egy Walt Whitman idézeteket szavaló angol irodalomtanár történetét meséli el, aki miközben megpróbálja felkelteni a diákok érdeklődését a költészet iránt, arra bátorítja őket, hogy ne vonakodjanak nyitott szemmel járni a világban és megváltoztatni dolgokat maguk körül. A film utolsó jelenetében egyensúlyra talál a szemben álló két eszme, de nem lehet kétséges, a fiatalos lendület utat tört magának, és már megállíthatatlan. Todd (Ethan Hawke) a verset az emberiség szolgálatába állítva fellép a padra, hogy tisztelegjen volt tanára előtt, aki megváltoztatta az életét. De nem csak az övét, hanem immáron végérvényesen mindannyiunkét...

Kiknek ajánlom?
Úgy tapasztalom a Holt Költők Társasága mindig kicsit a lázadók filmje marad. Kérdéseket vet fel, kellemetlen témákkal szembesít, aprólékosan vázol emberi drámákat (öngyilkossági jelenet ijesztő pontosságú megrendezése) és nem hagy hidegen. Fiataloknak kötelező, megtekintése már-már beavatási szertartásként is vehető az ifjúság világába. Egy bizonyos római kongresszuson is a filmből néztünk részletet nemrég... "Zajlik a nagy színjáték, s te is hozzáírhatsz egy sort. Vajon mi lesz az a sor?"

Értékelésem: 100%