2010. június 12., szombat

Papírsárkányok


Gyönyörű délután van Kabulban, az égen magasra szárnyal az öröm és a sárkányeregető-verseny számtalan „színpompás résztvevője”…






Objektíven: Az utóbbi idők egyik legnagyobb sikerű, legméltatottabb könyve alapján készült ez a mélyen megrendítő film barátságról, családról, pusztító erejű hibákról és a megváltó szeretetről. A háború szélén álló, kettészakadt országban két gyermekkori jóbarát, Amír és Hasszán örökre elszakad egymástól. Gyönyörű délután van Kabulban, az égen magasra szárnyal a kitörő öröm és az ártatlan sárkányeregető verseny számtalan gyönyörű résztvevője. Ám a győzelem keserű következményeként az egyik fiú gyáván elárulja a másikat, és ez tragikus események sorát indítja el... És elkezdődik a megváltáshoz vezető keserves út... 20 évvel később a már Amerikában élő Amír visszatér a tálibok által vasmarokkal uralt, veszedelmes Afganisztánba, hogy szembenézzen a sötét titkokkal, melyek még mindig kísértik őt, és hogy egy utolsó merész próbálkozással megpróbáljon mindent jóvátenni.

Szubjektíven: Történik úgy az emberrel, hogy valami megérinti, lelke legmélyéig, gondolatai csúcsára hatol. Lehet ez a megérintettség teljesen személyes, amikor egy alkotás elméleti, technikai háttere nem fontos többé; a történet, a szereplők játéka ragad magával, s helyez a film közepébe. Két órára elköltözöl a Föld egy másik pontjára, pedig a világ körülötted maradt és marad a régiben. – Így voltam én a Papírsárkányokkal. Már a kezdet kezdetén dupla előnnyel indulhattam. Nem volt szerencsém a könyvhöz, s a film rendezője, Marc Forster is egyik személyes kedvencem (Én, Pán Péter; Szörnyek keringője). Ezúttal sem lőtt mellé. Dolgozata a barátságról, a méltóságról, a bátorságról, a tiszteletről és nem utolsó sorban az önfeláldozó szeretetről tesz tanúságot az iszlám világban. Képi világa visszafogott, ugyanez igaz az érzelmi vonalra is. A hagyományos dramaturgiai szerkesztés adná magát a könnycsalogatásra, ehelyett tiszta, megélt érzelmeket látunk a filmvásznon, kerülve mindenfajta manírozást, ködösítést. A zene külön említést érdemel. A legendás Alberto Iglesias ismét bizonyította, miért is tartják számon nevét a legnagyobbak között. Keleti ritmusok, afgán dallamok – színtiszta varázslat a fülnek, Oscar és Grammy-jelölés az alkotónak. A filmben szereplő gyermekszínészek játéka tovább emeli az amúgy is magas színvonalat. Alakításuk megdöbbentően hiteles, méltó partnereik felnőtt kollégáiknak. Azt hiszem, ami igazán közel hozta hozzám a filmet és megragadott, az a főszereplő fiú karakterének változása, az ő lelki fejlődése. A Papírsárkányok az a fajta film, melyet öröm nézni. Elvhű szereplők élettel és szeretettel ábrázolva, csodás papírsárkányok az égen, nagybetűs ÉRZELMEK és egy valóságszerű mesés történet. Rájöttem, hogy nekem nem is kell több egy tökéletes filmélményhez.

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki a cikk alapján magáénak érzi ezt a filmet.

Értékelésem: 100%

3 megjegyzés:

  1. Nekem nem jött be a film, de ez ízlésficammal is magyarázható. Azért Balázs, Neked télleg ajánlanám :-)

    VálaszTörlés
  2. Együtt néztük a filmet bátyámmal az Európa moziban. Nincs ízlésficama, csak hozzá ez a stílus nem passzol. Nem baj.
    Akkor mi is ficamosok vagyunk Dedifiával az Üvegtigrisre! :)

    VálaszTörlés