2015. január 7., szerda

Best of 2014

Nagyon jó évünk volt filmes szempontból. No, ez a lista első részét kémlelve még nem igazán tűnik fel, ezt megértem. Alább azonban igazi ínyencségek várhatóak. Azok a filmek kerülhettek fel, melyek gyártási évüket tekintve 2014-esek vagy 2014-ben mutatták be őket a hazai mozikban. Lássuk hát. Magyarázatot a legjobb tízhez írtam, de igény szerint kiegészítem a mondandót a többinél is. Ami nem szerepel, arra nem pikkelek, csak mindezidáig nem láttam még. Így is jutott minden hétre új bemutató.


52. Hogyan rohanj a veszTEDbe - 0%
51. Transzcendens - 10%
50. Dumb és Dumber kettyó - 10%
49. Én, Frankenstein - 15%
48. Herkules legendája - 15%
47. Megdönteni Hajnal Tímeát - 20%
46. Vámpírakadémia - 20%
45. Sin City: Ölni tudnál érte - 40%
44. 3 nap a halálig - 40%
43. November man - 45%
42. A mogyoró-meló - 45%
41. Jack Ryan: Árnyékügynök - 45%
40. Rapháború - 50%
39. Majdnem otthon - 50%
38. Herkules - 50%
37. Mr. Hublot - 50%
36. Repcsik: Mentőalakulat - 50%
35. Transformers: A kihalás kora - 55%
34. Non-stop - 55%
33. The Expendables - A feláldozhatók 3. - 55%
32. Godzilla - 60%
31. Robotzsaru - 60%
30. Amerikai botrány - 60%
29. Jobb, ha hallgatsz! - 60%
28. Vatikáni múzeum 3D - 60%
27. Gibraltár - 60%
26. Carmina megoldja - 65%
25. Bogyó és Babóca 3.: Játszótársak - 65%
24. Nuggets - 65%
23. Noé - 70%
22. Wanderers - 70%
21. La petite casserole d'Anatole - 70%
20. Amerika Kapitány: A tél katonája - 70%
19. Róma körül - 70%
18. Az utolsó éjszaka Párizsban - 70%
17. Augusztus Oklahomában - 70%
16. Mária földjén - 70%
15. Boles - 70%
14. A hobbit: Az öt sereg csatája - 70%
13. Tuck me in - 75%
12. A holnap határa - 75%
11. TIR - A kamionsofőr - 75%
10. Heli - 75%
Ez volt az a film, melynek kezdő képkockájánál ketten álltak fel és mentek ki a mögöttem lévő sorból. Pedig harcedzett sajtósok, kritikusok és filmesztéták ültünk ott. Két óra múlva a stáblista végén már csak egyedül voltam... nemcsak a moziteremben, az egész moziban. Máskor rendszerint ott maradunk sütizni, beszélgetni. Most semmi. Mindenki egy szó nélkül elment. Na, nem amiatt, mintha rossz film lenne az Heli. Csak iszonyú. Gyomorszájon rúg, pedig két ujjamon meg tudom számolni, hány durva jelenet van benne. Mindent elmond a kisember kiszolgáltatottságáról a drogháború közepette. Nagyon nem költöznék most Mexikó bizonyos vidékeire.

9. A Lego-kaland - 80%
Humorban szerintem az elmúlt pár év animációs termését simán zsebre vágja. Annyi ötlet van benne, amennyit mostanában éves átlagban termel ki magából Hollywood. Mindezt olyan csavarral koronázza meg a végén, ami még gondolkodnivalót is bőven ad a hazafelé vezető útra. Ami előnye, az a hátránya is, jegyzem meg. Néhol még számomra is követhetetlenül jöttek egymás után a szóviccek, újabb karakterek, poénok. Egy gyerek számára szerintem nem feltétlenül ez az útja a szórakoztatásnak, én viszont jól elvoltam vele.

8. A csodabogár - 80%
Az év legkellemesebb meglepetése. Az én felfogásomban körülbelül így néz ki egy európai feel-good movie. Italozós, trágár, szeretetre méltó, végtelenül őszinte és egyszerű. Életek mennek tönkre vagy kezdődnek újra, de amíg nem mondunk le egymásról, semmi sincs veszve. Ezt a talán közhelyes gondolatsort A csodabogár most valami egészen elemi erővel ültette el ismét a mozilátogatók szívébe. Bravó! Nagy figyelemmel várom Matteo Oleotto rendező újabb filmjeit.

7. Szavak nélkül - 80%
Nagyon nagy évet zárt a lengyel film. Az Idával esélyesei az Oscar-díjnak (+ még három Oscar-jelölés!), a Szavak nélkül pedig Európa-szerte komoly sikernek bizonyult. Az egyéb jelentős filmekről nem is beszélve. Maciej Pieprzyca és stábja remek munkát tettek le az asztalra. Dawid Ogrodnikról pedig többnyire nem hittem el, hogy egyszerű színész, olyan hitelességgel játszotta a súlyosan sérült, fogyatékos fiút, Mateuszt. Meghökkentő igaz történeten alapuló film, melyet simán fel lehetne írni a mindenki számára kötelezők listájára.

6. Két nap, egy éjszaka - 80%
Sokan írtak róla úgy, mint a gazdasági világválság legőszintébb, legjobb filmje. Nem akarok ezekkel a véleményekkel vitába szállni, valóban rendkívül erős filmalkotás. Legfőbb ereje szerintem egyszerűségében, intimitásában keresendő. Mintha a szereplők mellé szegődnénk, mintha egy kézikamerával követnénk minden rezdülésüket. Ugyan kicsit furcsa volt az egyik legszebb francia színésznőt, Marion Cotillard-t nézni a depressziós munkásnő szerepében, de természetesen remekül megoldotta feladatát. Nem maradnak el mellőle a többiek sem, Fabrizio Rongione játéka nekem különösen tetszett. Egy szó, mint száz, remek film, kár kihagyni!

5. Cuerdas - 85%
Azt hiszem, ezt a kisfilmet nem kell bemutatni, körbeosztogatták az interneten, számtalan ismerősöm osztotta meg a tolószékes kisfiú történetét, akit egy árvaházban fogad barátjául egy lelkes kislány. Az utóbbi években nem kifejezetten voltak jellemzőek a spanyol animációkra azok az erények, melyeket a Cuerdasban láthatunk. Szívszorító történet, lélekemelő jelenetek, értékközpontúság. Tovább a Pedro Solís García-i úton!

4. A Town Called Panic: The Christmas Log - 85%
Ilyeneket kéne vetíteni a népeknek karácsonykor, nem zöld ogrés meg mindenféle ökörségeket. Sírva röhögős film, melyben az ünnepek előkészületeinek minden bája, kellemes és kellemetlen perce megjelenik. Ötlet ötlet hátán, végtelenül szimpatikus megvalósítással. Nem véletlen, hogy a Cartoon d’Or (az év európai animációs rövidfilmjének díja) keretében ezt választották 2014-ben a legjobbnak. Csak hevesen bólogatni tudok.

3. Banks úr megmentése - 85%
Valljuk be, várható volt, hogy tetszeni fog nekem. "Egy Disney film arról, hogy Disney hogyan készített Disney filmet." Mindig tudtam, hogy a történet főszereplője igazából nem is a szelek szárnyán érkező Mary. Több van a történet mögött. Jelen filmünkben az Egérbirodalom egyre önkritikusabb, Walt Disney már inkább gazdasági szakemberként, mintsem ötletgazdaként jelenik meg, a stúdióra jellemző karikaturisztikus túlzások nem lettek elkendőzve, Emma Thompson pedig természetesen ismét fantasztikus és lehengerlő. Persze helyenként változtattak az eredeti igaz történeten, amit nem is hagyott szó nélkül a kritika, de szerintem ez a lényeg és a mondanivaló szempontjából másodlagos. Klasszikus vonalvezetésű, szívvel-lélekkel készített produkció született, mely üdítően hat esős, szürke napokon és más napokon is.

2. Szél támad - 90%
Ide nem lehet írni semmit. Vagy mindent kéne, vagy semmit. Dobay Ádámmal készített beszélgetésem valamicskét igyekszik felvillantani. Olvassátok azt! Hayao, hiányozni fogsz!!

1. A tenger dala - 95%
Nem tudom, hogy Bruno Coulais varázslatos zenéjénél, a páratlanul szép animációnál vagy a megható történetnél kezdjem-e. Néhány héttel a megtekintés után egyre inkább a film gondolati gazdagságát tudnám kiemelni. Szerintem egészen úttörő módon forrasztja eggyé a legtisztelettudóbb hagyománykövetést, a gyermekkori traumák világát, a mitológiával áthatott modernséget, a családi élet szépségét és kihívásait... A Kells titka bizonyos szempontból eredetibb és bátrabb alkotás, ezt viszont - főleg gondolati szempontból - érettebbnek, kimunkáltabbnak tartom. Egy normális világban minimum három kategóriában lenne Oscar-esélyes, de azt hiszem Tomm Moore-t ez a legkevésbé sem izgatja. És neki van igaza. Nekünk pedig szerencsénk van, hogy ilyen tehetséges filmes munkáit láthatjuk szélesvásznon. Arra pedig iszonyú büszke vagyok, hogy azt a stílust, melyet Moore immár második filmjében használ, a Kecskeméti Filmstúdióban szerette meg és sajátította el.


2015. január 6., kedd

Best of 2014 - zenék

Nem sok új kedvencet gyűjtöttem tavaly, inkább régebbi zenéket hallgattam újra és újra. Persze itt sem hiányozhat az az öt szerzemény, melyeknél a leggyakrabban nyomtam a lejátszás nevű gombra.

Chim Chim Cher-ee (East Wind) - zeneszerző: Thomas Newman és a Sherman fivérek
Egyszerűségében nagyszerűsége. A Sherman fivérek eredetijére Thomas Newman alapozott egy egész filmzenei albumot, ami sokadik Oscar-jelöléséhez juttatta a kiváló zeneszerzőt. 

Ironfoot - zeneszerző: Howard Shore
Bíztam benne, hogy ebben az évben sem marad le A hobbit és valamelyik listámon üdvözölhetem. Ha Peter Jackson nem is, de Howard Shore cseppet legalább összeszedte magát az utolsó epizódra, ismét emlékezetes dallamok vannak benne.

Day One Dark - zeneszerző: Hans Zimmer
Hiányozhat Hans Zimmer év végi listáról? Úgy tűnik, megint nem. Napjaink egyik leginkább foglalkoztatott zeneszerzője még mindig kiapadhatatlan, ha az ütős szerzeményekről és ötletekről van szó. Lehet ezt még fokozni? Most épp orgonával teszi. Legnagyobb örömünkre.

Wanderers - zeneszerző: Cristian Sandquist
A rövidfilm témájához tökéletesen passzoló, hangulatát megalapozó zene. Cristian Sandquist munkásságára a továbbiakban is érdemes lesz odafigyelni. 

A tenger dala (bármelyik track) - zeneszerző: Bruno Coulais
Felesleges minden szó, ez az év több szempontból is A tenger daláé. Bruno Coulais és az ír Kíla zenekar együttműködéséből igazán remek kis muzsika kerekedett. Érdemes megvárni, amíg normálisabb, hallgatható verzióban is felkerül az internetre és akkor rongyosra hallgatni.

2015. január 5., hétfő

Best of 2014 - Nem idei filmek

A dalok után következzenek azok a filmek, melyek idén kerültek be a filmes naplómba, de nem 2014-ben készültek és nem is idén játszották őket a hazai filmszínházak. Ha csak ezt a felhozatalt nézném, akkor (megint) azt mondanám, hogy nagyon jó évünk volt. Egyébként majdnem azt mondom e nélkül is. De az majd egy következő lista anyaga lesz. Lássuk most ezt!

Almási Tamás dokumentumfilmje feliratkozik a kötelezően megnézendő alkotások közé migráns-emigráns témakörben, szorosan a Szlovákmagyarok és a Szomszédaink, a magyarok mellé. Rendkívül személyes, alapos, precíz munka egy remek szakembertől. Pont. Örülök, hogy belebotlottam.

    Zodiákus
Holtversenyben itt a helye az ötödik pozícióban. Nem hittem volna, hogy ennyire tetszeni fog. Lassan folydogáló, barna, hatvanas, cigiszagú, először gyilkosságokkal, majd remek karakterekkel, a végén őrült nyomozással sakkban tartó mestermű. Kétszer is megnéztem két nap leforgása alatt, ami rám nagyon nem jellemző. Bravó ezért (is) Mr. Fincher!

Mekkora film! A filmkészítés mostani nagyjai bőven tanulhatnának Hitchcock mestertől feszültségteremtést, atmoszférakezelést. Alfred úgy játszik a műfaj jellegzetességeivel, mint macska a gombolyaggal. Bőven tesz bele hihetetlen vagy kevéssé elegáns elemeket is, de minden azért van, hogy pokolian szórakoztató legyen a végeredmény. És az. Lejátszóba vele!

"A The Master története nem véletlenül épp az ötvenes években játszódik. Miután az apám visszatért a háborúból, egész életében nyugtalan volt. Mondhatnánk, hogy bármikor létre lehet hozni spirituális szervezeteket vagy újabb vallásokat, de a legtermékenyebb időszak a háború utáni; ennyi tragédia után mindenki felteszi a kérdéseket: "Hogy lehet ez?" és "Hova mennek a holtak?". (P.T.Anderson) Az a "baj", hogy nagyon nagy film. Elképesztően gondolatgazdag, szókimondó, magával ránt egy feneketlennek tűnő mocsárba. Kellemetlen utazás, mely a lélek bugyraival szembesít, annak tán legsötétebb zugaival. Beszélgetés- és vitaindítónak kiváló.

Ott a helye minden idők legnagyobb filmalkotásai között, ezt már én is belátom. Ahogy néztem, egyre csak az tűnt fel, a későbbi nagy elődök mennyit "loptak" ebből a moziból. Scorsese egész jeleneteket szinte. A montázsok, a kamerabeállítások újszerűsége... majd rádöbbentem, hogy a "szerzői film" egyik első, de mindenképp legjelentősebb darabját nézem, melyben minden - a szó legjobb értelmében vett - kísérletezés végeredménye. Egy embertől, aki imádta a mozit, egy embertől, aki minden idők tán legszívszorítóbb fináléjában tart tükröt az amerikai filmgyártásnak és az aranypolgárok életének. Rózsabimbó.

1. Volt egyszer egy Amerika
Itt a legtöbb dolgot már leírtam róla, amit le lehetett írni. A legnagyobb bűneposzokkal egyenértékű, westernből gengszterbe érkező klasszikus. Sergio Leone utolsó filmjével méltó koronát tett pályafutására!


2015. január 2., péntek

Best of 2014 - dalok

A szokásos filmes összefoglalót most a dalokkal kezdem.
Sorrend nélkül, tavaly ez az öt volt a kedvencem.

Hikoukigumo (Vapor trails) - Szél támad
Yumi Matsutoya dala olyan, mint Hayao Miyazaki életműzáró filmje. Keserédes boldogság, öröm és szomorúság kevercse. Nem tudom nem elszoruló torokkal hallgatni, mert egy csodálatos alkotó elköszön tőlünk, ugyanakkor boldog vagyok legendás, más művészhez nem hasonlítható pályafutásától. "Felkél a szél! Meg kell próbálni élni!" - Köszönet minden percért!

Yellow Flicker Beat - Az éhezők viadala: A kiválasztott (I. rész)
Nem történhetett jobb dolog ezzel a filmmel, minthogy Lorde énekli a betétdalát. Rajongója se az énekesnőnek, se a sorozatnak nem vagyok, de a párosítás most telitalálat volt szerintem. Meghallgatva az Oscarra esélyes 8-10 dalt, ez és a Lost stars kimagaslik a mezőnyből.

Please Mr. Kennedy - Llewyn Davis világa
Kész. Egyszerűen fenomenális. Amit Justin Timberlake, Oscar Isaac és Adam Driver előadnak, arra nehéz szavakat találni. A filmhez készült klipben talán még jobban megjelenik a hangulat, a játék... Megunhatatlan számomra. Üde színfoltja a tavalyi évnek.

Lost stars - Szerelemre hangszerelve
Emlegetett. John Carney nagyon tud valamit zenei vonalon, gyakrabban kéne filmet rendeznie. Az Egyszer sikere után most a Szerelemre hangszerelve gyűjtheti be az újabb elismeréseket.

Song of the sea - A tenger dala
Rettentően sajnálom, amiért csak ilyen gyenge minőségben tudom megmutatni, sokkal többet érdemelne ez a gyöngyszem, mely 2014 tán legnagyobb filmes élményéhez juttatott. Varázslatos dal, varázslatos mese. Ki tudja, mikor érünk meg rá, hogy Tomm Moore egyik filmjét a magyar mozikban láthassa a közönség... addig maradnak a fesztiválok. Amint megjön egy normális verzió, kinevezem az év legjobbjának. Hála az énekesnőnek - Nolwenn Leroy-nak is! 


OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...