2012. május 6., vasárnap

II. János Pál - A fehér ruhás vándor



II. János Pál pápa életútja.







Objektíven: A produkció "a lengyel dokumentumfilm-gyártás legjelentősebb alkotása", mely a huszadik század egyik legfontosabb személyiségének életútját mutatja be. A 2005 tavaszán elhunyt, majd hat évvel később boldoggá avatott II. János Pál azon köztiszteletnek örvendő történelmi személyiségek sorába tartozott, akik egész életüket mások megsegítésének szentelték. Az alkotók a teljességre törekedve járták végig a legfontosabb állomásokat: kezdve a korai lengyel évektől, amikor Karol Wojtyla bíborosként egyre szélesebb körben vált ismertté, egészen halála percéig. A Michal Lorenc zenéjével aláfestett képsorok jóvoltából számos helyszínt bejárva ismerhetjük meg a pápai látogatások mindmáig tartó hatását, de szemtanúi lehetünk az ellene elkövetett merényletkísérletnek is. Fontos egyházi és közéleti személyiségek, filmesek, újságírók és sokan mások nyilatkoznak II. János Pálról, köztük a Dalai Láma, Tibet lelki vezetője, Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság volt elnöke és Plácido Domingo énekes. Segítségükkel közel kerülhetünk egy olyan nagyszerű egyéniséghez, aki üzenetével milliók életét változtatta meg, szavaival reményt adva még a legelkeseredettebbeknek is.

Szubjektíven: A film már 2011 márciusában készen volt, s bár a hangzatos: "lengyel dokumentumfilm-gyártás legjelentősebb alkotása" címszó alatt hirdeti a plakátja, mindezidáig csak két országban mutatták be. Igen-igen örülhetünk, hogy hazánk ezen országok sorát gyarapítja, még ha másfél évet is kellett rá várnunk. A 75 perces film minden képkockáján tisztelet és mérhetetlen szeretet érződik Karol Wojtyla felé. Fontos erénye Jaroslaw Szmidt alkotásának az is, hogy ügyesen osztja fel különböző tematikus blokkokra a játékidőt. A társadalmi, politikai életre gyakorolt hatástól kezdve a fiatalokkal való kapcsolatig és az ökumené ügyének előmozdításáig minden teret kap, miközben kidomborodnak II. János Pál jellegzetességei. Az utazó pápa, az emberközeli pápa, mindenki pápája... Az alkotók érezhetően lelki gondolatokkal is meg akarták támogatni filmjüket, melyek aláhúzzák Wojtyla pápaságának lényegét, ami a feltétel nélküli szeretet volt. Kicsit féltem a túlzott hatásvadászattól a képi anyag és a zene tekintetében, de szerencsére csalatkoznom kellett, csak néha tolakodó, amit a vásznon látunk. Ezen kívül csupán a film tempója kapcsán maradt bennem néni hiányérzet. Mintha a társadalomra gyakorolt hatás és a fiatalokkal való kommunikáció bemutatása után egy időre lendületet vesztene Szmidt filmje, a párbeszéd és az ökumené ügyénél. Amelyek ettől még ugyanolyan erősek, csak itt jobban kellett koncentrálnom, hogy figyelmem ne lankadjon egy pillanatra sem. Érdekesség, hogy Jaroslaw Szmidt egyszerre operatőre, írója és rendezője is A fehér ruhás vándornak. Ő egyébként alig fél éves volt, amikor Karol Wojtylát pápává választották. Tehát meglehetősen fiatal ember, de lelkesedése az ügy iránt mérhetetlen. Ezért pedig mi magunk csak hálásak lehetünk és kívánjuk, hogy még több országban sikerüljön forgalmazót találni filmjéhez.

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik II. János Pál személye iránt, de azoknak is, akik lelki élményre vágynak.

Értékelésem: 80%

2012. május 5., szombat

Az illuzionista



Animációs csoda a Belleville randevú rendezőjétől.







Objektíven: Az illuzionista egyike az előadóművészet kihalóban levő fajából. Feltörekvő rock sztárok aratják le babérjait, így arra kényszerül, hogy egyre kétesebb megbízásokat vállaljon alternatív színházakban, kerti partikon, bárokban és kávézókban. Egészen addig, amíg Skócia nyugati partján egy falusi kocsmában nem találkozik Alice-szel, az ártatlan kislánnyal, aki örökre megváltoztatja életét. Alice-t teljesen lenyűgözik hősünk trükkjei, és azt hiszi ez igazi varázslat, látva a falusiak izgatottságát amikor azt ünneplik, hogy bevezetik az áramot távoli szigetükre. Követi őt Edinburgh-ba, vezeti, amíg a bűvész egy kis helyi színházban dolgozik. A lány rajongása lenyűgözi, jutalmul pazar ajándékokat "varázsol" neki elő. Félve attól, hogy csalódást okoz neki, nem tudja magát rávenni, hogy felfedje a valóságot...

Szubjektíven: Nehéz elkezdeni, nehéz bármit írni. Az bizonyos, hogy az igen tetszetős külcsín alól egy mély és drámai filmalkotás tör felszínre. Olyannyira, hogy több kritika is szóvá teszi a "túlontúl drámai és szomorú" történetet. Megvan ennek az oka. Sylvain Chomet precíz rendező, műveit alaposan átgondolja, nem véletlen, hogy csak ritkán ül a rendezői székbe. Legfrissebb filmjében a művészetről, az emberi kapcsolatokról mesél és bizony egy világ haláláról is. Főhősünk öregedő bűvész, aki fölött eljárt az idő. Közönsége teljesen érdektelen produkciói iránt, és hamar világossá válik, hogy mesterségének a beatkorszak hajnalán már leáldozott. Reménysugár vagy az utolsó tőrdöfés a rajongó skót munkáslány? Ahogy Chomet-től megszokhattuk a mellékszereplők egytől egyig szórakoztató, jól megírt figurák. Vizuálisan sem lehet panaszunk a filmre. Talán a Suszter, szabó, baka, kém nyűgözött le utoljára ennyire képeivel és hangulatával, de talán még az sem. Varázslatos, gyönyörű, amit a filmvásznon látunk. Szükségünk is van rá, mert súlyos történetet hordoz Az illuzionista. A bűvész a végére megtanulja, hogy nem kell színlelnie, megtanulja a lány is. Kicsit talán "visszanyerik az életüket", különösen az öregember. Zseniális az utolsó vonatos jelenet, ahol a bűvész először dönt úgy, hogy a varázslatot nem használja "átverésre", hanem ajándékként közelít hozzá. Ezáltal bölcsebb emberré válik. Nekünk filmnézőknek ugyan addigra már megszakadt a szívünk, de ez most jóleső fájdalom. Letűnt az öreg bűvész világa, tovább kell hát létezni, de bölcsebben és tapasztaltabban tesszük. Ugyanis az illuzionista igazi csodája a fejlődő emberi lélek.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik bírják a majd' másfél órás lassú tempójú némafilmeket.

Értékelésem: 90%


2012. május 4., péntek

Titanic 3D



"Minden túlzásával, önös érdekével együtt egy fantasztikus hollywoodi alkotás a Titanic, amely valóban megérdemelte ismételten a mozivásznat."






Objektíven: Egy kutatóhajó horgonyoz az Atlanti-óceán közepén. Fedélzetén óriási a sürgés-forgás. Brock Lovett, az expedíció vezetője a tenger mélyén dolgozó robot „szemén“ keresztül úgy látja, hogy több hónapos munkájának gyümölcse végre beérik. Alattuk egy igazi legenda, az 1912-ben tragikus körülmények között elsüllyedt Titanic roncsa fekszik, és a távirányítású robot most úgy tűnik, megtalálta azt, amiért „gazdái“ küldték: egy széfet, amely reményeik szerint felbecsülhetetlen kincseket rejt. A páncélszekrényben azonban - értéktelen, szétmállott papírbankókon kívül - nem találnak mást, csak egy mappát, benne egy gyönyörű fiatal nőről készült rajzzal. A „leletről“ a televízió is beszámol, és az egyik néző, a 101 éves Rose Calvert könnyező szemekkel fedezi fel a lányban saját fiatalkori énjét. Az idős hölgy a kutatóhajóra érkezik, és mesélni kezd. Egy történetet ad elő, amelynek főszereplője a határtalan és fékezhetetlen szenvedély, a szerelem, a halál és egy eget-földet megrengető katasztrófa, amely egyetlen pillanat alatt gyökeresen megváltoztatott több száz életutat. - James Cameron legendás filmalkotása 3D-ben tért vissza a mozivászonra.

Szubjektíven: Zsúfolásig megtelt nézőtér, páratlan nagyságú moziterem, hatalmas vetítővászon... méhkasként zsong az egész, majd gyors elcsendesülés következik. Már nem is tudom pontosan, hányadszor ülök be egy filmszínházi előadásra, de ez a pillanat még mindig gyermeki rajongással tölt el: a fények lassan kialszanak. A nézőközönség figyelme a horizontra tapad. Sötétség... csend. Pontosan 100 évvel vagyunk a híres hajókatasztrófa után, 2012. április 14-e, késő este van. Kicsit félek attól, milyen élmény lesz hosszú évek után ismét szélesvásznon látni ifjúkorom egyik meghatározó filmjét, de hamar feleslegessé válik aggódásom. Ismét magával ragad az élmény... és itt most nem is a három dimenzióra gondolok, ami tisztességes munka ugyan, de néhány jelenetet leszámítva nem nagyon tesz hozzá a filmhez. Arra gondolok, ami újból és újból elementáris erővel szegez a székembe: ennek a csodálatos hajónak a története, a több száz emberi sors alakulása, a "ragadd meg a lehetőségeket!" életérzés. Romantikus köntösben, vérprofi hatásvadászattal. A film minden egyes képkockáján érződik James Cameron mély rajongása a hajómonstrum és annak története iránt, ez a mozi teremben ülve pedig csak hatványozódik. A szerelmi szálra pedig nem tudok haragudni, DiCaprio és Kate Winslet remekül "működnek", mint páros. Bár itt meg kell jegyezni, hogy Cameron több olyan részt is kivágott a végeredményből, melyek erősítették (volna) a főbb karaktereket és kapcsolatukat - ezek a DVD-n megtekinthetőek. Ha a stáb tagjai azóta semmi érdemlegeset nem tettek volna le az asztalra – ami nem így történt – akkor is bevonultak volna a filmtörténet ikonjai közé. Ahogy Jack gondolatai is, melyek újra és újra erőt adnak. "Minden, amire szükségem lehet, itt van velem. Van levegő a tüdőmben, és van néhány üres papírlap. Imádok úgy ébredni, hogy nem tudom, mi fog történni velem, és hogy kivel találkozom, hogy hol kötök ki majd ... a minap egy híd alatt aludtam, és most itt ülök a világ legnagyobb hajóján és pezsgőzöm együtt Önökkel ... - csak töltsön nyugodtan! - ... az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni ... sosem tudni, ki osztja a következő lapot, az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít!" - Hogy minden nap számítson!

Kiknek ajánlom?
Ezek után még kérdés? 

Értékelésem: 100%

 

2012. május 3., csütörtök

A biztonság záloga



Jason Statham igen keményen odateszi magát, a sztori igen jól van megrendezve, épp csak igen kevéssé tudott érdekelni ez az egész.






Objektíven: A másodvonalbeli ketrecharcos, volt rendőr, Luke élete bénító egyhangúságban zajlik: az összecsapásokon rutinból, félszívvel használja vegyes harcművészeti ismereteit, és próbál megélni a kevés pénzből, amit keres. Egy napon aztán tévedésből elveszít egy megbundázott mérkőzést, ezért az orosz maffia bosszúból megöli a családját. Luke a gyásztól és bűntudattól összetörten bolyong New York utcáin. Amikor azonban a véletlen összehozza egy Mei nevű tizenkét éves kínai kislánnyal, akit ugyanazok a gengszterek üldöznek, akik a feleségét is megölték, Luke akcióba lendül, és óriási tétre menő háborúskodás kellős közepén találja magát. Meiről ugyanis kiderül, hogy nem egy átlagos árva kislány, hanem matekzseni, akit a triádok arra kényszerítenek, hogy nekik dolgozzon...

Szubjektíven: A sztori szerint kínai és orosz maffiózók össze-vissza kevernek valamit, de legalábbis az oroszok gépezetében valami nagyon nem stimmel. Belép a képbe Jason Statham és innentől kezdve mindent borítékolni lehet. Egyetlen eredeti ötlet sem fedezhető fel a forgatókönyvben, minden olyan, mintha "egyszer már láttuk volna". Statham most sem tesz mást, mint morcosan néz, esetleg - nyilván nehezítésképpen - könnybe lábadó szemmel néz morcosan. Ezúttal is borostás, ahogy azt megszokhattuk tőle... A kínai kislány (Mei) alakja nincs ugyan túlírva, de Catherine Chan a semmiből is képes előhúzni valamit: karaktere csendes, titokzatos, komoly tud lenni, érdemes megjegyezni a nevét. Aki pedig egyértelműen menti a mozit, az maga a rendező Boaz Yakin, aki már az Emlékezz a titánokra! esetében is bizonyította, hogy értő kézzel dirigálja az egész stábot. Legutóbbi filmes kitérői a könnyedebb műfajok felé nem hoztak neki sikert - most talán ismét felfedezi őt a szakma, legalább mint megbízható iparost. Artfilmet nem nagyon fog készíteni, de itt megmutatta, ha autósüldözésről, vagy gyors vágásokkal operáló bunyókról van szó, akkor helyén van a kamerája. Úgyhogy kőkemény, férfias összecsapások szerelmesei, Jason Statham rajongói ide! A pénztáraknál igencsak leszereplő mozi becsületét ti menthetitek meg. Lejátszóba A biztonság zálogával!

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szívesen néznek maffiás keménykedést másfél órán keresztül Jason Statham-módra.

Értékelésem: 60%

2012. május 2., szerda

Az igazság nyomában



Csavaros thriller akart lenni, csak ahhoz kellettek volna normálisan előadott csavarok és némi feszültség is.






Objektíven: Will Shaw egyhetes vitorlázásra érkezik a családjával Spanyolországba, ám a fiatal üzletembernek nincs sok kedve a nyaraláshoz: nemrég indult cége körül gondok vannak, és feszült viszonya szigorú apjával, Martinnal csak tovább ront a helyzeten. Amikor aztán a családját elrabolják, és kiderül, hogy a tettesek titkos ügynökök, Willnek menekülnie kell. Miközben egyszerre üldözi a spanyol rendőrség egy olyan gyilkosságért, amelyet el sem követett, és lihegnek a nyomában amerikai bérgyilkosok, Will végigmenekül Madridon, és próbálja összerakni az összeesküvés darabjait, amely legalább olyan tekervényes, mint a város ősi utcái.

Szubjektíven: Talán az ilyen filmek miatt értékelődnek fel a szemünkben az olyan alkotások, melyek képesek vagy eredetiséget, vagy profin előadott történetet prezentálni (esetleg mindkettőt). Az igazság nyomában a gyenge próbálkozások közé kap csak helyet, melyből a merész rendezéstől kezdve túl sok minden hiányzik, hogy ütős tudjon lenni. Pedig adva volt egy direktor, aki előző alkotásával feltámasztotta Jean-Claude Van Demme-ot (ha Mabrouk El Mechri nincs, valószínűleg más gárdával készül el a Feláldozhatók 2.), adva volt egy pre-Superman, minden idők egyik legtökösebb akcióhőse, és a sci-fi nagyasszonya is. Csakhogy egymást múlják alul színvonalas szórakoztatás helyett. Az igazság nyomában percekre képes csupán működni, logikátlanságai, következetlenségei még az évente mozizóknak is feltűnnek. Azt pedig, hogy Lucas Vidal-t miért tartják az év egyik felfedezettjének a filmhez írott zenéjéért, komolyan nem értem. Sok dolga nem volt, bár így is ő nyújtotta a legszínvonalasabb produkciót a stábból, különösen az akciójeleneteknél. Nem is érdemes sok időt töltenünk ezzel az alkotással. Még csak annyit, hogy Henry Cavilltól szeretnénk valami többet látni, amikor majd magára húzza a legendás Superman köpenyt.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy esti szórakozáshoz beérik ezzel is.

Értékelésem: 35%


2012. május 1., kedd

Fejvadászok



Szórakoztató darab skandinávéktól.








Objektíven: Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza, aki hivatása mellett titokban műkincs tolvajként tevékenykedik, nem kevés hatékonysággal. Ám amikor eddigi legmerészebb betörését készíti elő, rá kell jönnie, vadászból ezúttal üldözötté vált. Méltó ellenfélre talál, akinek nemcsak műkincsekre fáj a foga, de célja elérése érdekében az emberéletet sem kíméli. Kezdetét veszi az országos hajtóvadászat.

Szubjektíven: Bátor, naturalista, vizualitás szempontjából trendinek nevezhető film, melynek talán pont az a legnagyobb hibája, hogy naturalizmusa mellé kevéssé passzolnak azok a valószerűtlen történések, melyek több helyütt felbukkanva lassan ellepik a filmvásznat. A krimi vonal szempontjából nem szerencsés, ám itt láthatóan északi testvéreink beáldozták a realizmust a szórakoztatás oltárán - mondanám, hogy jellemző rájuk, de orbitálisan nagyot hazudnék. Így kapunk egy néha kifejezetten pörgő ritmusú, néha kifejezetten lassan csordogáló alkotást, mely szerencsénkre egy pillanatra sem fullad unalomba, vagy lesz érdektelen. A kritika szinte minden országban lelkesedett a Fejvadászokért, a közönség pedig szinte törvényszerűen távol maradt tőle, így jókora mínusz keletkezett a film büdzséjében. Pedig szórakoztató film ez, Roger Ebert például az év egyik legjobb thrillereként üdvözölte. Csak hát akkor is. Számomra (is) túl éles a kontraszt. Az említett okok miatt. Bár akkor sem volt szép dolog tőlünk, hogy megbuktattuk ezt a mozit. Mert ennél tényleg sokkal többet érdemelne...

Kiknek ajánlom?
Az északi "gyártmányú" szórakoztató filmekért rajongóknak. Péntek estére két sör mellé.

Értékelésem: 60%


OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...