A dolgok állása

Hosszú-hosszú idő óta az első értékelhető krimi a palettán. Avagy Russel Crowe még mindig a csúcson!






Objektíven: Stephen Collins (Ben Affleck) kongresszusi képviselő asszisztense meghal. A bulvársajtó cápaként harap rá az ügyre, mert megneszelik, hogy a jóképű politikus viszonyt folytatott a lánnyal. Collinst nyilvánosan meghurcolják, így kénytelen egy időre meghúzni magát, pedig épp fontos tárgyalásokra készül a honvédelem kiadásait felügyelő bizottság elnökeként. Egyedül Collins régi barátja, a Washington Globe slampos, dörzsölt riportere Cal McAffrey (Russel Crowe) gondolja úgy, hogy nagyobb összefüggések állnak a dolog hátterében. A rendőrséget megkerülve McAffrey nyomozásba kezd a mellé rendelt kezdő újságírónő, Della Frye (Rachel McAdams) oldalán.

Szubjektíven: Dokumentumfilmesre bízni egy krimit? Nem túl merész vállalkozás ez? A film 130 percének megtekintése után bátran ki merem jelenteni, nem. Kevin Macdonald tisztességes munkát rakott le az asztalra, ebben olyan színészóriások voltak segítségére, akik szinte kisujjból játszanak zseniálisan. A színészek részéről tehát nem érheti szó a ház elejét (bár Ben Affleckről még mindig azt tartom, a rendezői székben jobban helyén van). A dramaturgia feszes, a feszültség éppen a megfelelő mértékben adagolt, így egy percre sem érdemes elmélázni, mert fontos momentumokról maradhatunk le. Azonban mi a helyzet, ha egy alkotás egyformán akar összpontosítani a krimi és a drámai szálra? Néhány kivételtől eltekintve ez a bravúr nem sok filmnek sikerült eddig a történelemben. Kevin Macdonald mozija kevéssel marad le arról, hogy az illusztris társaságba kerüljön. A forgatókönyvbe kerültek olyan mellékszálak, melyeket vagy ki lehetett volna hagyni, vagy alaposabban ki kellett volna dolgozni őket. A szinte szokásos filmvégi csavarért pedig azért kár egy kicsit, mert némileg összekuszálja az addigra letisztult képet. Azonban senki sem fog csalódottan felállni a film megtekintése után. Rég láttunk ilyen jó krimit. Minden percén érezhető egyfajta tisztelgés a ’70-es évek zsarufilmjei előtt, ugyanakkor a napjainkra jellemző politikai atmoszféra átemelése is megsüvegelendő. Remek esti program!

Kiknek ajánlom?
Mindenek előtt a krimi műfaj rajongóinak! Azon belül is inkább huszonéves fiataloknak és a felnőtt korosztálynak.

Értékelésem: 80%