2010. június 21., hétfő

München


Egy film, mely rácáfol előzetes várakozásainkra. És ettől válik egy nagyszerű rendező fontos alkotásává.







Objektíven: A megtörtént események alapján készült film azt a titkos izraeli különítményt követi nyomon, melynek feladata a müncheni mészárlással gyanúsított 11 palesztin felkutatása és likvidálása volt - valamint azt boncolgatja, milyen személyes áldozatokat követelt ez a bosszúakció a csapattól és annak vezetőjétől.

Szubjektíven: Steven Spielberg filmje duplán magyar vonatkozású! Egyrészt, mert filmjét nagyrészt nálunk forgatta, a magyar mozibarátok legnagyobb örömére. Másrészt, mert részben a magyar származású, Kanadában dolgozó publicista, Jónás György Bosszú című könyve szolgált alapul a forgatókönyv számára. A palesztin-izraeli kérdéskör előhúzása okán a vallási, etnikai, politikai állásfoglalás lehetősége szinte tálcán kínálja magát, Spielberg azonban inkább arra koncentrál, hogy ennek milyen befolyása lehet az egyén sorsára. Azt ecseteli, hogy meddig terjedhet az „erőszak erőszakot szül” örvénye. Remekül érzékelteti, milyen kihatásai lehetnek az erőszaknak az ember magánéletére, és bemutatja azt a kétségbeejtő állapotot, amikor egy kioltott emberélettel több vagy kevesebb már egyre megy. Bátor témaválasztáshoz érett megközelítés társul. Arról is szólnunk kell, hogy a filmet óriási érdeklődés övezte kezdve egészen az ötlettől a megvalósításon keresztül a bemutatóig, és mind a mai napig. Hiteltelennek és képmutatónak bélyegezték nem csak palesztin, de izraeli oldalról is. Spielberg egyetlen áldozat családját, egyetlen illetékest sem keresett meg, ami nagy botrányokat váltott ki. A film közben derül ki, hogy célja nem is egy minél hitelesebb kortörténeti dokumentum megrajzolása volt. Nagyobb kérdések foglalkoztatták, melyeket csak úgy tudott megfelelően vászonra vinni, ha nem ragaszkodik az eredeti történethez. Így azonban valóság és fikció, igazság és kitaláció összemosódnak. A profinak vélt ügynökök egymás után vétik a gyermeteg hibákat, egy-két mellékszál pedig talán túlontúl nagy figyelmet kap. Az összkép tehát nem makulátlan, de meg kell jegyezni, régen láttunk ilyen mesterien megvalósított történelmi filmet. A München elhozta a 2005-ös év legjobb filmjének járó díjat Washintonból, Austinból és Kansasből is. Az öt Oscar-jelölés szintén önmagáért beszél. A film végső csúcsjelenete pedig olyan mesterien vágott és rendezett, hogy komolyan mondom, ilyen percekért találták fel a mozit...

Kiknek ajánlom?
A rendkívül feszült atmoszféra és a vérben nem szűkölködő jelenetek miatt csakis erős idegzetűeknek és erős gyomrúaknak. Ők egy remek filmet kapnak majd az egyik legnagyobb élő filmrendezőtől.

Értékelésem: 85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése