2010. június 26., szombat

L’ecsó


A Pixar stúdió eddigi legínycsiklandozóbb dobása.








Objektíven: A L'ecsó hőse egy kiváló szaglással megáldott, és legbelül szakács-álmokat tápláló csatornapatkány. Ő Remy, aki a Párizs alatti csatornarendszerben tengeti életét, és nem mindennapi álmokat kerget: séfként szeretne dolgozni egy ínyenc étteremben. Amikor a körülmények abba a párizsi étterembe sodorják, amelyiket saját konyhai példaképe, Auguste Gusteau tett híressé, hősünk végre rátalál egy barátra, aki hisz benne. Linguinira, az étterem szégyenlős szemetesfiújára, aki épp a kirúgás szélén áll. Most, hogy nincs mit veszíteniük, Remy és Linguini megalkotják minden idők legkülönösebb duóját: a fiú esetlen testéhez csatlakozik Remy kreatív képzelőereje, s így együtt fenekestül felforgatják Párizst.

Szubjektíven: Csapjunk is bele rögtön a L'ecsóba! Hölgyeim és uraim! Brad Bird mozija véleményem szerint nem kevesebb, mint a 2007-es esztendő legjobb filmje! Remy épp belépett Párizs egyik legelőkelőbb éttermének konyhájába, már arról álmodozik, hogy egyszer belőle is messze földön híres séf lehet. Ehhez minden tehetsége megvan – egyetlen apróság viszont megakadályozhatja álmai valóra váltását. Az, hogy patkánynak született. A családja elvárásai és a hivatástudata között őrlődő Remy támogatóra talál egy esetlen mosogatófiú, Linguini személyében, és ketten együtt a feje tetejére állítják a Fények – és persze az ínyencek – városát… Ezt egész egyszerűen mindenkinek látnia kell! Ha létezik csoda a konyhában, akkor ez az! (Az első megtekintés óta általában úgy főzök, hogy közben szól a film zenei anyaga; komolyan mondom, jobb lesz tőle az étel!) A kis Remy vezérelve fejezi ki leginkább a mondanivalót: Nem lehet mindenkiből nagy művész, de a nagy művész bárhol felbukkanhat. Szívvel-lélekkel szabad csak főzni, belevegyítve legapróbb érzelmeinket is, hogy aztán valóban adni tudjunk valamit a világnak - ahogy Remy fogalmaz. Ha igazán be tudjuk fogadni, ezt a gyönyörű mesét, gyökeres változásokat fogunk tapasztalni nem csupán konyhaművészetünkben, hanem emberi kapcsolatainkban is. A DVD kiadás extráira külön szeretném felhívni a figyelmet. Mindkét rövidfilm magával ragadó, az alkotókkal folytatott beszélgetés pedig sok érdekes gondolatot tartalmaz. Elő a kabátkát, irány a téka, nagyszerű program az egész családnak! Hadd szóljon az a francia himnusz!

Kiknek ajánlom?
Mivel még egy ilyen nagyszerű film esetében sem mehet biztosra az ember, - ízlések és pofonok elve ugyebár - azt tudom mondani, azoknak ajánlom, akik az animációért, a konyhaművészetért és az ötletes filmekért egyaránt rajonganak. Iskolás kortól felfelé.

Értékelésem: 100%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése