A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rövidfilm. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rövidfilm. Összes bejegyzés megjelenítése

2012. december 28., péntek

Partysaurus Rex



A Pixar ismét a csúcson.








Objektíven: A Toy Story közönségkedvenc lomha játékdinója hirtelen a fürdőszobai játékok legmenőbb partifigurája lesz, mert kis gazdája ottfelejti őt a kádban.

Szubjektíven: Szóban forgó animációs rövidfilmünk Mark A. Walsh rendezői bemutatkozása, aki korábban animátorként dolgozott az ugráló asztalilámpás csapatnál. Olyan sikerekben volt elévülhetetlen része, mint a Toy Story 2, a Hihetetlen család vagy a L'ecsó. A Partysaurus Rex című csúcstermékével bebizonyította, hogy érett direktor és nagyon remélem, hogy hallani fogunk még róla a közeljövőben. Walsh csapata ugyanis elképesztő könnyedséggel vegyíti a trash szörnyfilmek világát a buliközpontú vígjátékokkal, miközben arra is ügyelnek, hogy a Toy Story-rajzfilmek sava-borsát adó báj és szellemesség is megmaradjon. Annyi vizuális humort és kikacsintást pakoltak filmjükbe a készítők, hogy minden másodperce aranyat ér. Az némileg rossz döntés volt, hogy szélesvásznon csak azok láthatták, akik be tudtak ülni a felújított, háromdimenziós Némó nyomábanra. Kár, mert zenéstül, mindenestül fantasztikus alkotás a Partysaurus Rex. Már nem is számolom, hányadszor nézem meg. What up fishes?!

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik a Toy Story világát.

Értékelésem: 100%


2012. december 17., hétfő

Shrekből az angyal



Ami a pingvinekkel sikerült, az a zöld ogréval már nem.







Objektíven: Shrek ismét visszatért, ám ezúttal nem egy egészestés filmben láthatjuk viszont, hanem rövid időre bepillanthatunk az otthonába a karácsonyi ünnepek közeledtével. Kedvenceink most is, mint mindig mulatságos helyzetekbe keverednek és szívet melengető párbeszédeket folytatnak, s természetesen az összes eddigi szereplő is kivétel nélkül felbukkan. A félórás film Shrek és Fiona karácsonyi készülődését, és az ünnepet mutatja be - amolyan ogre-módra.

Szubjektíven: Szólhattak volna előre, hogy ezek a karácsonyi rövidfilmek nem igazán ütik meg a nézhető színvonalat. Üdítő kivételt a Madagaszkár pingvinjeinek karácsonyi küldetése jelentett, így az azt levezénylő Gary Trousdale-t leszerződtették ide is, hogy valami maradandót alkosson Szamárékkal. Jogos a kérdés... kisülhet valami jó abból, ha A szépség és a szörnyeteg rendezőjét rászabadítjuk a Shrek-sorozatra? Szerintem sem. Kár, mert erős kezdés után a zöld ogre lassan elvész a folytatások tengerében. Ez már nagyon nem az a széria, melynek nyitódarabját még a Cannes-i Filmfesztiválra(!) is nevezték anno. Régen rossz, ha erőlködést, izzadságszagot érezni a képkockák mögül, miközben tökéletesen semmitmondó frázisok puffognak a szeretet ünnepéről. Egynek tulajdonképpen elmegy és a látvány is szemrevaló, de régen rossz, ha csupán emiatt kell felfigyelnünk egy mozgóképes termékre. A biztonság kedvéért azóta még csináltak két epizódot, amelyek megint nem sokat tettek hozzá az alkotók kreatív művészetéhez, de legalább a dollármilliók ezúttal is a zsebükben landoltak. Be kéne már fejezni (ezt is).

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik még mindig nem unták meg kedves zöld szörnyünket.

Értékelésem: 40%


2012. december 16., vasárnap

MadagaszKarácsony



De ki beszél itt a karácsonyról?








Objektíven: Ezúttal az állatkerti baráti csapatnak kell megmentenie a Karácsonyt, miután a Mikulás kényszerleszállást hajt végre a szigetükön és még az emlékezetét is elveszíti. Nincs más hátra, pingvineket a szán-fogatba és kezdődhet az őrült utazás!

Szubjektíven: Valahogy nem érzem véletlennek, hogy David Sorent nem engedték a rendezői szék közelébe ezt a filmet követően négy évig. Ha már a Madagaszkár-sorozat legnagyobb ütőkártyáinak számító pingvineket sem sikerül úgy a történet részeivé tenni, hogy az szórakoztató legyen, ott komoly bajok vannak. Azon már fenn sem akadok, hogy karácsony címszó alatt összehadoválnak mindenfélét, ami még véletlenül sem karácsony - ebben és minőség tekintetében is simán versenyre kelhetnek a Jégkorszak ünnepi kiadásával. Nem tudnék dönteni, melyik gyengébb. Persze azt is célszerű megjegyezni, ha valaki szerette a mozifilmeket, akkor nyugodtan tehet egy próbát ezzel is. A Jégkorszak esetében mérgem azért volt határtalan, mert egyik kedvenc sorozatomról volt szó. De itt? Talán bennem van a hiba, de sosem sikerült megszeretnem ezeket a (minden szempontból) szögletes karaktereket. Arról már nem is beszélve, hogy a Gary Trousdale rendezte előző karácsonyi Madagaszkár-epizód pont attól volt zseniális, hogy kiemelte a leghasználhatóbb karaktereket (pingvinek) és rájuk épített egy átélhető sztorit. Meg aztán Gary Trousdale (A szépség és a szörnyeteg, Atlantisz, A Notre Dame-i toronyőr) nem egy David Soren kategória. David barátunk első rendezésén van túl és szívből reméljük, hogy filmográfiája innentől kezdve csak jobb filmekkel bővül majd.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik végképp semmivel sem tudják eltölteni a szabadidejüket december végén és szembe jön velük egy színes tévé.

Értékelésem: 35%

2012. december 15., szombat

Jégkorszak: Állati nagy karácsony



Merénylet kategória








Objektíven: Sid, a megállíthatatlan dumagép szokásához híven nagy galibát okoz, és ezzel nemcsak Mani barátjának a karácsonyát teszi tönkre, de még a Mikulás is a rosszcsontok közé sorolja. Ő persze azon nyomban szeretné kiköszörülni a csorbát, és megindul az Északi-sark felé. A helyzet odáig fajul, hogy barátainak már nemcsak Siden kell segíteniük: az egész világ karácsonya a tét.

Szubjektíven: Nem tudok rá jobb szót, ez katasztrófa. Szerintem Karen Dishert el kellene kergetni a Jégkorszak-filmek közeléből, mert nem tesz jót a sorozattal. Már az előző eresztése is gyengére sikeredett. Jelen karácsonyi rövidfilmünk pedig a 'lelombozóan kiszámítható' kategória népes táborát gyarapítja innentől kezdve; a sorozat többi részéhez képest ötlettelen és kevésbé humoros. Pedig csupán A dinók hajnala szellemességét, frissességét kellett volna megőrizni. Nem sikerült. Azon már fenn sem akadok, hogy karácsony címszó alatt miket hordanak össze a karakterek... Hagyjuk is. Tiszta szerencse, hogy a negyedik egészestés epizódra Mike Thurmeiert kérték fel Steve Martino mellé és nem Dishert, akit szeretnék tisztes távolban tudni egyik kedvenc sorozatomtól. Csakhogy amíg a Jégkorszak-filmeket ekkora sikerrel játsszák a mozik, addig nem valószínű, hogy lecserélik az alkotógárdát. Pedig én javallanám...nem árt néha a vérfrissítés.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik a karácsonyt idegeskedéssel kívánják tölteni.

Értékelésem: 35%

2012. április 15., vasárnap

Animátrix



Ismerd meg a Mátrixot avagy ami az élőszereplős filmekből kimaradt.







Objektíven: Mi történt a Mátrix előtt? Milyen esemény előzte meg a Mátrix - Újratöltve epizódot? Hogyan bukott el az emberiség? Hogyan zajlott a háború? - mind-mind kiderül az Animátrixból.

Szubjektíven: 9 rövidfilm, 7 rendező, 89 percnyi játékidő. Remekül kivitelezett animációs filmek, amelyeket a kortárs animáció tehetséges művészei álmodtak meg. Mind vizuálisan, mind a történeteket tekintve illeszkednek a Mátrix-univerzumba, mégis megtartják sokszínűségüket. Ahogy azonban egy rövidfilm gyűjteménynél lenni szokott, színvonal tekintetében nem tud egyenletesen teljesíteni az Animátrix. A két Reneszánsz epizód megvalósítása történetileg rendben van, de képi síkon behoz olyan elemeket, melyek széttartóvá, nehezen értelmezhetővé teszik. A lezáró animáció teljes kudarc, a művészieskedés iskolapéldája, igen sokat ront az összképen. Piros pont jár viszont a Mátrix világát kreatívan felhasználó részeknek, a Világrekord, a Program, a Hiba a rendszerben nagyszerűen hangolják össze az univerzum világát az újító ötletekkel. Személyes kedvenc a '30-as évek film noirjait idéző Detektívtörténet, melyben egy magándetektívet felbérelnek, hogy találja meg azt a számítógépes heckert, akit mindenki csak Trinity néven emleget. Az ügy felgöngyölítése közben nem várt fordulat következik... Érdekesség, hogy a Mátrix közvetlen előzménytörténetének megírásában (és persze a film produceri munkáiban) a trilógia rendezői, Andy és Lana Wachowski is komoly szerepet vállaltak. Bár maga a trilógia csúfos véget ért - főleg kritikai szempontból, ez a rövidfilm gyűjtemény sokat jóvátesz az elődök hibáiból és bizonyítja, hogy a Wachowski-fivérek alkotása igen is méltó volt arra a hihetetlen méreteket öltő felbuzdulásra, amiben az ezredfordulón részesítette a világ.

Kiknek ajánlom?
Akiknek nem tetszett a Mátrix-trilógia zárása és hiányérzetük maradt.

Értékelésem: 70%

2012. április 7., szombat

The Fantastic flying books of Mr. Morris Lessmore

 

De régen vártam már egy ilyen filmre! Szívvel-lélekkel teli csoda!







Objektíven: Buster Keaton, az Óz, a csodák csodája és a könyvek ihlették William Joyce és Brandon Oldenburg filmjét.

Szubjektíven: Az elején még nehezen lehet eldönteni, hogy mi lesz ez, merre tart, mi a műfaja... de aztán... valami egészen páratlan élmény kerekedik ki belőle. Csodálatos, páratlan szépségű munka. Rég vártam már egy olyan filmre, amely után örömmel emelek le a polcról egy könyvet. Ez a film nemcsak elérte ezt, de nem szégyellem bevallani, hogy megkönnyeztem a végét. Ilyen pedig már évek óta nem fordult elő velem. Lenyűgöző animáció, nagyszerű zenei aláfestéssel. Az az érzésem, még sokszor vissza fogok térni Mr. Morris Lessmore könyveihez... a legjobb helyre ment az Oscar! Egyszerűen cserben hagynak a szavak...

Kiknek ajánlom?
Ezt minden embernek látnia kell! Az origo meg menjen a fenébe a vállalhatatlan véleményével.

Értékelésem: 95%

2012. március 30., péntek

A kis gyufaáruslány



Az Oroszlánkirály társrendezője Andersen klasszikus meséjének nyomában.






Objektíven: Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb.

Szubjektíven: Ki ne tudná már két mondat alapján is, hogy klasszikus mesével, minden idők egyik legismertebb történetével van dolgunk? A léc tehát eleve magasan van, pláne ha hozzátesszük, hogy a Disney történelem legsikeresebb animációs filmjének direktora bábáskodott a produkció felett. Mindezekkel együtt be kell valljam, erősebb drámai hatásra számítottam, kicsit steril maradt a film, ugyanakkor a hangulatra, a kidolgozottságra és a képek szépségére nem lehet egy szavam sem. Rég láttam ennyire szép animációs filmet. A sok vitát kiváltó lezárást illetően pedig azon a véleményen vagyok, jó "megoldást" látunk, gyerekként én is így képzeltem a végét. A drámai vonalat számomra még az erősítette volna, ha több időt hagynak a történetre, és az eredeti Andersen mese kegyetlen külvilága is jobban megmutatkozik. De soha rosszabb feldolgozást! Jó film ez, csak benne maradt egy még jobb alkotás lehetősége.

Kiknek ajánlom?
Az Andersen rajongók vegyék figyelembe, hogy a feldolgozó "cég" ezúttal a Disney. Így kevésbé érheti őket bármilyen irányú csalódás. + A klasszikus mesék kedvelői mindenképp bepróbálkozhatnak Roger Allers filmjével.

Értékelésem: 75%

2012. március 23., péntek

Madame Tutli-Putli


Bámulatos stop-motion technika, erős szürreális atmoszféra és egy nagyszerűen árnyalt karakter.







Objektíven: Egy félős, törékeny kis nő utazik az éjszakai vonaton, ahol szembe kell néznie minden félelmével.

Szubjektíven: Tipikusan az a fajta film, aminek a végén kérdőjelekkel a fejedben ülsz a székben, mégis egy belső elégedettséget nyugtázol, mert a rövid játékidő ellenére is magával szippantott egy varázslatos világba. Így kell kihasználni a stop motion-t, így lehet egy idejétmúltnak kikiáltott technikával együttérzést kiváltani, sőt, a karakter - jelen esetben Madame Tutli-Putli - személyiségét kibontani. A vége persze okoz fejtörést, de így legalább van miről beszélni... utána is. Remekül összerakott Chris Lavis és Maciek Szczerbowski rendezőpáros alkotása, a szürrealitást is csak kevés alkalommal viszik túlzásba. Nem véletlen, hogy a film szinte valamennyi jelentős fesztiválon fődíjat nyert, egyedül az Oscar nem jött össze, azt egy másik film kapta. De itt is jó helyet lett volna. Tetszetős, szép munka született.

Kiknek ajánlom?
Művészfilmek, gondolkodtatóbb alkotások kedvelőinek.

Értékelésem: 85%

2012. március 10., szombat

A dán költő


Torill Kove-nak többet kéne rendeznie, mert van érzéke hozzá. Jó helyre ment az Oscar-díj.







Objektíven: Kasper, a fiatal költő, hogy inspirációra leljen, Norvégiába utazik, hogy találkozzon a híres íróval, Sigrid Undsettel.

Szubjektíven:The Danish Poet. Amerika valószínűleg örök időkre megjegyezte magának ezt a címet. Nem is csak az Oscar-díj miatt, hanem a sajátos animációs megoldások és a letisztult rendezői munka okán. Torill Kove mindössze második rendezése. Ennek ellenére önálló stílus érződik munkáján, nagyszerű dramaturgiai érzékkel építi fel rövid történetét. Bár szívesen megtekintenék egy egész estés verziót is, (minimális hiányérzet maradt bennem) de ez most így is elég volt. A sorsszerűség szépségeiről, a véletlenek erejéről mesél A dán költő, egyszerű képi világgal, az irodalmai érzékenységet sikeresen felébresztve. Bár jó, hogy humor is van benne, nem mindig éreztem a megfelelő helyre beillesztettnek. Liv Ullmann már a hangjával elbűvölő. Nagyszerű választás narrátorként. Olyan, mintha egy kedves anyuka odaülne az ágyunk mellé és mesélne... Egyszer volt, hol nem volt. "Ha nem lett volna a dán költő és Sigrid Undset, egy esős nyár Norvégiában, egy csúszós palló a pajta előtt, egy óvatlan postás, egy éhes kecske, ​​egy törött hüvelykujj és egy zsúfolt vonat, akkor a szüleim talán soha nem találkoztak volna, és ki tudja... talán még mindig egy kis magként lebegnék az égen, várva, hogy valaki értem jöjjön..."

Kiknek ajánlom?
Az északi filmek egyszerű képi világát kedvelőknek, a tartalmas, hagyományos stílusú, mégis modern mesék rajongóinak.

Értékelésem: 80%

2012. március 4., vasárnap

The Sandman


Rettegés és zsigeri félelem a '90-es évek elejének egyik leghangulatosabb angol rövidfilmjében.







Objektíven: Egy kisgyerek készül lefeküdni a szobájában egy sötét éjszakán - de nincs egyedül...

Szubjektíven: A Homokember az angolszász folklór egyik mitikus alakja, aki - miközben a gyerekek éjszaka alszanak - mágikus homokot szór az alvók szemére, hogy szépet álmodjanak. A mítosz alapja megmarad, a Homokember tényleg megérkezik, de érezhetően nem annyira barátságos szándékkal. Paul Berry stop-motion technikával készült filmje E.T.A. Hoffmann romantikus verzióját vette alapul a népmesei elődhöz képest. Így több borzongás, félelem költözik a történetbe. A nyolcvanas évek stílusát idéző megvalósítás kicsit furcsa lehet, de ha túltesszük magunkat ezen, elképesztően erős filmet kapunk. A feszültség lassan és megfelelően adagolt, a hangulatról már nem is beszélve. Régi idők rettegése tér vissza, amikor megrémültünk a furcsa zajoktól és a sötét árnyaktól az ágyunkban fekve. Paul Berry - bár szegény nem érte meg a negyvenet - kiváló munkákat tett le az asztalra. Kár, hogy nem próbálkozott többször rendezéssel.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnének egyet borzongani lefekvés előtt.

Értékelésem: 90%

2012. február 8., szerda

Nessie balladája


Kedves és szerethető film. - Egyre jobban örülök, ha leírhatom ezeket a szavakat.







Objektíven: A Skócia felföldjén éldegélő barátságos szörny, Nessie otthonát golfpálya-építők fenyegetik.

Szubjektíven: Hamar világossá válik, hogy a készítők nem mennek szembe a hagyományos Disney-stílussal. Sőt, könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy a Nessie balladája hagyományosabb, mint az utóbbi években megjelent alkotásaik. Hiába, pont ilyen dukált a Micimackó újabb része mellé. A skót felföld egyik legendáját feldolgozó alkotás animációs megvalósításában nyújt páratlan élményt, a régi történelemkönyvek képeinek stílusát beemelő abszolút 2D-s látványvilág által. Öröm a szemnek, ami a vásznon történik. Sikerrel ismerték fel a készítők azt is, hogy nemcsak a képeket, de a szöveget tekintve is magas színvonalon kell szórakoztatniuk, nem maradhatnak meg az egyszerű narrátori felmondásnál. Az eleven, rímes nyelvezet szintén nagyot lök az egyébként kiszámítható filmszerkezeten. Kellemes perceket szerez nekünk Nessie és várjuk a hasonlóan kellemes újabb feldolgozásokat.

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel mindenkinek.

Értékelésem: 75%

2011. december 26., hétfő

Snowbody loves me


Egy téli éjszakán jól jön, aki szeret...





Objektíven: Egy sajtárus boltjába különös vendég érkezik egy különösen hideg téli éjszakán.

Szubjektíven: Hamisítatlan Tom és Jerry minőség. Karácsonyra, hideg éjszakákra egyaránt javallott és persze minden jó, ha jó a vége: Snowbody loves me

Kiknek ajánlom?
Minden emberfiának.

Értékelésem: 100%

2011. október 26., szerda

A párbaj


Nem Steven Spielberg nehezen felejthető klasszikusáról van szó, hanem Derek Eastham filmjéről, melynek megtekintése után pár perccel már arra sem fogunk emlékezni, hogy kik voltak a szereplők.




Objektíven: Két cowboy a végső leszámolásra készül.

Szubjektíven: Mindenképpen értékelendő a kísérlet, hogy a készítők filmjükkel a western egyik kulcsmozzanatának hódolnak. Értékelendő, hogy volt kitartásuk pénzt összeszedni vágóra, operatőrre... Értékelendő, hogy valószínűleg nem egy perc alatt találták ki a forgatókönyvet. De ez még nem jelenti azt, hogy mindez jó is lenne. Mert nem az. Az igyekezet érezhető, de az önmagában még kevés. Kevés a feszültséghez, kevés a belehelyezkedéshez, kevés a hangulat kialakulásához, kevés a maradandó filmélményhez. Ebből az alkotásból annyi marad majd meg az utókornak, amennyit Janet Jackson megénekelt abban a bizonyos dalában.

Kiknek ajánlom?
Senkinek.

Értékelésem: 30%

2011. szeptember 29., csütörtök

Az utolsó pisztolyos

Tiszteletadás egy műfajnak és egy karakternek. A pisztolyos westernhős figurája a végső leszámolásra készül.



Objektíven: Magányos férfi sétál egy elhagyatott gyárüzem raktáraiban. Derekára öv van csatolva, az övből fegyver látszik kivillanni. Kalap, csizma, bőröv... és az elmaradhatatlan pisztoly. És a végzet elkerülhetetlenül közel...

Szubjektíven: Paradox módon pont akkor támadt fel a western, amikor mindenki temetni kezdte... A Farkasokkal táncoló hatalmas sikerét számtalan rendező próbálta megismételni a '90-es években, de nem sokra futotta erejükből. A western inkább szórakoztató filmekben, vígjátékokban kelt új életre (Maverick, Bunyó karácsonyig, Manitu bocskora, Vadiúj vadnyugat) ott sem túl nagy sikerrel. Az ezredfordulóra így maradt a memoárok lehetősége. Ilyen film Alessandro Dominici alkotása is. Emlékirat egy hajdan tündöklő műfajnak és hősének, a pisztolyosnak. Nagyszerű ötlet volt Franco Nero a címszerepre, a klasszikus western a Django köszön vissza minden mozdulatában. A rendezés erőtlenségét a múltidézés hangulata és Nero testreszabott játéka ellensúlyozza. Dominici valószínűleg még nem sejtette, hogy néhány éven belül a műfaj ismét felvirágzik. Ez persze semmit sem von le abból, hogy fontos filmmel van dolgunk Az utolsó pisztolyos esetében.

Kiknek ajánlom?
Franco Nero és a western szerelmeseinek.

Értékelésem: 70%

2011. szeptember 21., szerda

The Backwater Gospel


Valahogy sosem tudtam megbarátkozni az északiak filmművészetével.







Objektíven: Mióta az emberek az eszüket tudják, az Undertaker (rejtélyes temetkezési vállalkozó) sötét alakjának feltűnése azt jelenti, hogy aznap meghal valaki. Mikor egy nap megjelenik Backwaterban, a kisváros istenfélő polgárai pánikba esnek és várják, hogy valaki meghaljon, titkon remélve, hogy nem ők lesznek azok. De amikor több napon át sem történik semmi a passzív halálvárás átmegy aktív cselekvésbe, hiszen kell találni egy bűnbakot, aki felelős az Undertaker megjelenéséért …

Szubjektíven: Valahogy nem az én világom a dán filmművészet. Pontosabban az északi filmkultúra. Zsigeri élményük, hogy valami alapvetően nincs rendben a világgal, hogy valami nagyon el van rontva egészen a kezdeteknél. Erre épül legtöbb mozgóképes alkotásuk és ez az, ami annyira nehézzé teszi befogadásukat. Mert értem én és józan ésszel fel is fogom, hogy a maga nemében egyedülálló filmmel van dolgunk. Olyan képi hatást, zenei aláfestést és egyáltalán olyan hangulatot kapunk az arcunkba, hogy évekre a retinánkba és érzékszerveinkbe vésődik. Számomra azonban nem tudott zseniális, de még elviselhető magasságokba sem emelkedni. A brutálisan erős első fele után valami csattanós lezárást vártam, de semmiképp sem ilyen végkifejletet. Ez számomra nem hogy megalapozatlan volt, de egyenesen hatásvadásznak éreztem egy idő után az újabb és újabb horrorisztikus elemeket. De hát mit várjon az ember egy horrorfilmtől? Valószínűleg a párosítás volt rossz: egy dán horror és én? Ugyan már...

Kiknek ajánlom?
Akiket érdekel egy dán animációs horror.

Értékelésem: 45%

2011. szeptember 4., vasárnap

DC Showcase: Jonah Hex


A felnőtt korba lépő DC Comics Animation egyik legsikerültebb darabja, mely utcahosszal veri a moziváltozatot.






Objektíven: A sebhelyesarcú fejvadász egy kisvárosba érkezik, ahol a helyi madame elcsábítja, majd meggyilkolja a tehetős átutazókat.

Szubjektíven: A DC Showcase animációs sorozata még a '90-es évek elején indult útjára, de a különböző részek igazán akkor váltak népszerűekké, amikor a képregény-filmek világszerte divatba jöttek az új évezred első éveiben. Különösen a fiatal srácok közül ismerik sokan a DC karaktereit; The Spectre, Green Arrow, Black Adam és a többiek. Most Johah Hex, a vadnyugati fejvadász története kerül terítékre. Érdekes, hogy pont ezen a ponton támadható leginkább Joaquim Dos Santos alkotása. Bármennyire is rövid, egy hangyányival több történetbonyolítás ráfért volna a filmre, legalább a címszereplő esetében. Ugyanakkor fejet kell hajtani a bámulatos hangulat és képi világ előtt. Amivel The Spectre esetében hosszan próbálkoztak, az itt szinte egyetlen snittel létrejön. Vadnyugati légkör, érdekes karakterek, pompás, mégis visszafogott színvilág. A sorozat még megfilmesítésre váró részeinek is legalább ilyen magas színvonalat kívánunk!

Kiknek ajánlom?
Fiatal képregény-fanatikusok ne hagyják ki, rajtuk kívül kevesen fogják élvezni.

Értékelésem: 75%

2011. augusztus 29., hétfő

Drip-Along Daffy


Így kell nyolc percben mesélni a Vadnyugatról.





Objektíven: Daffy kacsa megérkezik a Vadnyugat legbűnösebb városába és elhatározza, hogy rendet vág.

Szubjektíven: Ami sok társának másfél óra alatt sem megy, az Chuck Jonesnak és stábjának sikerül. Rövid játékidő alatt igazi vérbeli szórakoztatás. Az 1951-ben készült rövidfilm ügyesen használja a western műfaj elmaradhatatlan kellékeit, a csúcspontokat jelentő pillanatokat egy-egy apró geggel intézve el. Jót tesz továbbá az is, hogy a film feléig "csak" alapozás folyik, hangulatteremtés, ismerkedés a helyzettel. A közepén kicsit túlzásba esik Jones mozija poénkodás tekintetében, de a vége megint remek. Az 'I hate you!" beszólásért pedig külön piros pont jár!

Kiknek ajánlom?
Kellemes vadnyugati esti mesére vágyóknak.

Értékelésem: 85%

2011. július 20., szerda

Vadnyugaton

Többen átkozzák azt a percet, amikor 1961-ben Gene Deitch átvette a Tom és Jerry sorozatot. Hátraarc a Hanna & Barbera szériához képest, vagy egyszerűen csak új irány?



Objektíven: Egy kis western-városkában Jerryt sajtlopásért körözik. Tom sarkantyúkon "lovagolva" érkezik az elfogására.

Szubjektíven: Az ember elsőre nehezen hiszi el, hogy Gene Deitch rajzfilmjei később készültek, mint a William Hanna és Joseph Barbera nevével fémjelzett alkotások. Valahogy kidolgozatlanabbnak, puritánabbnak tűnnek és kevésbé célozzák a fiatal és felnőtt közönséget. A Deitch-féle művek gyerekfilmek, csehszlovákos animációs megoldásokkal, a legkisebbek számára befogadható történettel, egyszerű poénokkal. A Vadnyugaton is illeszkedik a sorba. Allen Swift egyszemélyes hangjátékára már itt is épített a stáb, ő később még olyan sorozatoknál közreműködött, mint a Bátor, a gyáva kutya vagy a Barbapapa. Nehéz elfelejtenünk a '40-es és '50-es évek Tom és Jerry rajzfilmjeit, de még azokban is marad némi hiányérzet, akiknek ez sikerül. Ugyanis kevés az eredeti ötlet, egyáltalán az ötlet és a kreativitás. Néhány megtekintés után megunható, felejthető művekről van szó, ilyen a Vadnyugaton is, mely csak kevés lurkónál fogja elindítani az indián-korszakot.

Kiknek ajánlom?
Fékevesztett Tom és Jerry rajongóknak, illetve azoknak, akiknek bejönnek a No, megállj csak! - típusú animációk.

Értékelésem: 65%

2011. június 5., vasárnap

The Lunch Date


Egyetlen baj van vele. Nem szabad hozzá ismerni a Szalontüdő című magyar rövidfilmet.





Objektíven
: Egy hölgy lekési a vonatát a pályaudvaron. Furcsa kaland veszi kezdetét...


Szubjektíven: Adja magát az összehasonlítás, mégis megpróbálkozom a két film különválasztásával. Koncentráljunk most csakis Adam Davidson mozijára. A rendezői munkában azt tartom leginkább megsüvegelendőnek, hogy a nyilvánvaló társadalmi él mellett Davidson alkotása személyes tudott maradni. Fontosak a karakterek, a főhősnő különösen. Pontosan adagolva érkezik a feszültség, a történet újabb és újabb fordulópontjai. Jó érzés nézni ezt a filmet. Külön piros pont a fekete-fehér képvilágért és a remek hangulatért!

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki igényes filmre vágyik és még nem volt szerencséje a Szalontüdőhöz!

Értékelésem: 85%
Eső után


Díjeső után.





Objektíven: A film egy menekülés és egy szomorú visszatérés történetét meséli el, egy nő és egy férfi kapcsolatát.

Szubjektíven: Nem először találkozunk olyannal, hogy valamit külföldön elismernek, idehaza értetlenség jut osztályrészéül: Mészáros Péter filmje valószínűleg jobban a figyelem középpontjába kerülhetett volna... de abban az évben Kertész Imre irodalmi Nobel-díja "vitte a pálmát" ebben a kategóriában. Pedig az Eső után megérdemli a figyelmet. Minimalista eszközökkel megoldott dráma, mely igazán hangulatával és egyszerűségével ragad magával. A rendező egyik első filmjéről van szó, újabb alkotásai rendezésileg már biztosabbak, de kétségtelen tény, legnagyobb sikerét ezzel a filmjével aratta Mészáros Péter. Sok sikert a további munkához!

Kiknek ajánlom?
Nem könnyen emészthető drámák szakavatott közönségének, szimbolizmustól sem visszariadóknak. Megéri.

Értékelésem: 70%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...