A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gengszter film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gengszter film. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. március 15., szombat

Volt egyszer egy Amerika




Kortalan remekmű Sergio Leonétól.







Objektíven: A két barát - Noodles és Max - New York zsidó negyedében nőtt fel. Hamar rájönnek, hogy a szegénységből egyetlen kiút van számukra, a bűnözés, de álmukban sem fordul meg a fejükben, hogy egy napon egymásra kezdenek majd vadászni. 1933-ban kezdődik a történet. Három gengszter halálra keresi Noodlest, mert szerintük spicli. A menekülő Noodles előtt felrémlik, amint az utcán a zuhogó esőben letakarják három szeszcsempész barátjának holttestét. Végül sikerül meglépnie üldözői elől. 1968-ban tér újra vissza New Yorkba. Egy barátja éttermében visszaemlékszik rá, miként jött össze a banda kölyökkorukban, a zsidónegyedben és hogyan is vezettek el az események a film elején látott tragikus napig.

Szubjektíven: Létezhet olyan film, mely képes ötvözni az itáliai western kegyetlen, nyers világát a legnagyobb gengsztereposzok hangulatával, és az amerikai, letisztult, lírai hősköltemények sajátosságaival? 1984 óta tudjuk, hogy a válasz: Volt egyszer egy Amerika. Sergio Leone a vadnyugat után a szesztilalom Amerikájához is rendezett egy elégikus balladát, melyben a gengsztervilág szépen lassan háttérbe szorul, pontosabban a karakterek drámáját húzza alá, emeli ki. Négyórás játékidő nagyon kevés alkalommal repült el így az életemből, még elnéztem volna egy darabig a '30-as évek Amerikáját vagy a hatvanas évek végének nosztalgikus képsorait. Nehezen követhető filmalkotás, a három idősíkon kibontakozó cselekmény nem könnyíti meg a befogadó dolgát, de Leone egyik hírhedtté vált értelmezése alapján pont, hogy indokolt. Valahol hasonló, valahol teljesen más, mint A keresztapa vagy A sebhelyesarcú. Líraibb hangvételű, szebb film, mint azok, pedig itt sem vagyunk híján a gyomorforgató jeleneteknek. Csakhogy a Volt egyszer egy Amerika az érzelmi többletre helyezi a hangsúlyt... ezáltal persze vékonyabb jégre is merészkedik. A jelenetek Leonéhoz mérten hosszúak, néhol az a benyomásunk, hogy nem is segítik a cselekmény előrehaladását; a kor hangulatának mélyítését illetve a karakterdrámák kibontakozását azonban annál jobban. A legsikerültebb részek a fiatalkori epizódok és az időskori visszaemlékezés képei. Pont, amikor a legnagyobb sztárparádé tűnik fel a színen, Leone akkor a leginkább visszafogott a történet adagolásával. Így annál nagyobbat üt a már hagyományosan hosszú és kőkemény finálé. Egyik kollégám szavait idézve a zenével kapcsolatban: "A pánsíp legalább annyira illik New York ködös-gőzös utcáihoz, mint a harmonika a Volt egyszer egy vadnyugatban a végtelen pusztához." Ennio Morricone tehát ismét nagyot alkotott, tulajdonképpen az ő munkája emeli ki leginkább a lírai jelleget. Halhatatlan eposz született, mely évtizedek múlva is a filmrajongók kedvenc időtöltése lesz.

Kiknek ajánlom?
Erős gyomorral az amerikai gengszterromantika világába! Nem érdemes kihagyni!

Értékelésem: 95%


2010. június 12., szombat

Közellenségek


A Szemtől szemben 2. része helyett elkészült a Miami Vice 1.5. Kár érte...







Objektíven: Nem akadt, aki megfékezze Dillingert és bandáját. Lefegyverző bája és vakmerő szökései megkedveltették a gengsztert csaknem mindenkivel. Ám miközben Dillinger bandájának kalandjai sokakat tiszteletteljes borzongással töltöttek el, Hoovernek az az ötlete támadt, hogy a bandita elfogását használja fel arra, hogy a Nyomozóhivatalt az országos rendőrség szintjére emelje, amiből aztán az FBI lett. Ő tette Dillingert Amerika első számú közellenségévé, és bevetette ellene a fess Melvin Purvist, "az FBI Clark Gable-jét." Ám Dillinger és bandája túljárt Purvis embereinek eszén a hajszák és fegyveres összecsapások során. Csak a nyugati bűnüldözők toborzása és a nagyívű árulások megszervezése nyomán lett esélye Purvisnak arra, hogy behálózza Dillingert.

Szubjektíven: Annyira szerettem volna jobb osztályzatot adni. De nem tudok. Persze lehet, hogy bennem van a hiba. Amennyire komoly filmet sugall a tartalomleírás, olyannyira súlytalan és feszültségmentes maga az alkotás. Mindez abban a két jelenetben csúcsosodik ki leginkább, melyekben a rabló-pandúr páros tagjai végre találkoznak egymással. Két nagy karakter szópárbaja helyett közhelyek puffogtatása és erőtlen színészvezetés. Pedig itt még a legkisebb szerepben is nagy nevekkel találkozhatunk. Johnny Depp bátran játssza a megértésre érdemes Dillingert, Christian „Batman” Bale viszont élete talán legrosszabbul megírt szerepével kénytelen farkasszemet nézni. Félreértés ne essék, véleményem szerint tisztességes munkát végzett, amit lehetett, kihozott a karakterből. Mégis ami legelőször feltűnik az embernek, az operatőri munka. Michael Mann rendező – valószínűleg a valóságos hatás minél magasabb szintű elérése végett – HD minőségű felbontásban, többnyire természetes megvilágításokkal dolgozott. Az összhatás így jócskán próbára teszi a hagyományos filmvilághoz szokott nézői szemeket. Tulajdonképpen olyan a film, mintha egy kiváló minőségű kézikamerával flangálnánk a ’30-as évek Amerikájában. Csak az alkotás vége felé jönnek be a sárgás, aranyszínű árnyalatok, melyek végre tényleg „film”-köntöst adományoznak a Közellenségeknek. A Közellenségeknek, amelyben a leírt negatívumok ellenére mégis a 2009-es év talán legjobb jelenete található. Minden rendezői baki ellenére egyértelmű, hogy Michael Mann még nem felejtett el akciót rendezni, sőt, ismét bizonyítja, hogy a kevés szereplős, viszonylag szűk teret érintő akciók dirigálásában nincs párja. Az éjszakai lövöldözés az erdőben simán lepipálja a Transformers 2 összes akciójelenetét. Kár, hogy sokkal több pozitívumot nem tudok elmondani…

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik az írás alapján kedvet kaptak a filmhez, Johnny Depp vagy Christian Bale rajongók, vagy nem szeretik a hagyományos filmek képi világát.

Értékelésem: 40%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...