A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mexikói film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: mexikói film. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. július 18., hétfő

Blueberry - A fejvadász


Messze van attól, hogy jó legyen, mégsem mondanám rossz próbálkozásnak Kounen moziját.






Objektíven: A tizenéves Mike Blueberry életét egy indiánok törzsnek köszönheti, akik befogadják maguk közé. Évekkel később Mike visszatér a fehérek világába, ő lesz Palomito város seriffje. Egy nap a helyi italmérésben verekedés robban ki, a bajkeverők egyikéről pedig kiderül: valójában Werner Amadeus von Luckner báró. Ráadásul von Luckner birtokában van egy puska, amely egy halott helybelié volt, így első számú gyanúsítottá lép elő a gyilkosság ügyében. Az emberek felháborodottan meg akarják lincselni a bárót, de Blueberry megmenti őt, hogy átadhassa két fejvadásznak. A bárónak azonban sikerül egérutat nyernie.

Szubjektíven: Zavarba ejtő film, az biztos. Mondjuk mi másra számítson az ember, ha a Dobermann rendezőjének alkotására ül be. Ráadásul képregény-adaptáció, mindez a vadnyugaton, az elképesztően karizmatikus színész, Vincent Cassel főszereplésével. A kritika mégis a sárga földig döngölte a mozit a bemutató után - meg kell jegyezni, sok tekintetben jogosan. Az egy dolog, hogy gyakorlatilag két filmet látunk (egy fantasyba hajló álomlátósat és egy kalandosnak szánt westernfilmet), ettől még mindez működhetne, ahogy papíron működött is. Az adaptálás során azonban az alkotók érezhetően nem a karakterek felé fordultak, hanem a vizuális lehetőségeknek adtak nagyobb teret, amelyet aztán ki is használtak a konkrét megvalósítás során a trükkmesterek. A számítógépes animáció minőségéről legyen elég annyi, hogy 11 évvel korábban a Jurassic Park hitelesebb és szebben kinéző "lényeket" vonultatott fel. Ilyen módon a transzcendens világ atmoszférája is kevésbé jön át, az érthetetlen szövegek pedig inkább zavaróak, tovább kuszálják az amúgy is zűrzavaros képet. Hogy mégsem kapcsolja ki az ember az egészet, az véleményem szerint Vincent Casselnek köszönhető, akinek remekül áll ez a szerep (is). Hiteles marad és élettel telíti karakterét az elejétől a végéig. Színészkollégái már nem teljesítenek ilyen fényesen. Michael Madsen középszerű, Ernest Borgnine-t mintha csak dísznek tették volna be, Djimon Hounsou kevéske szerepét elképzelés nélkül hozza, Juliette Lewis pedig szerintem még életében nem volt ennyire rossz, mint itt. Pedig mennyi nagy név! - Hiába, nem garancia a sikerre. A látvány és díszlettervezők munkáját újfent csak dicséret illetheti, ahogy azt is érzi a rutinos filmnéző, hogy itt tehetséges rendező áll a háttérben. Tehetséges, akinek ez most csak félig-meddig jött be. A fantasy része és a western része is csak félig.

Kiknek ajánlom?
A western szerelmeseinek érdemes egy próbát tenni vele, egyéb esetben csak akkor ajánlom, ha valaki gyógyíthatatlan Vincent Cassel-fanatikus.

Értékelésem: 55%

2010. június 26., szombat

A faun labirintusa


Egy film, melyről még véletlenül sem tudom elképzelni, hogyan kerülhetett művészmozik mellett plázákba. A mesés történet mögött minden idők egyik leghatásosabb háborúellenes filmje bújik meg.





Objektíven: Spanyolország, 1944. A polgárháború véget ért, de a hegyekben még harcolnak a gerillák. Carmen (Ariadna Gil) kislányával, Oféliával (Ivana Baquero) új férjéhez, a hideg, kegyetlen és autoriter Vidal (Sergi López) kapitányhoz költözik, aki Franco seregében szolgál. Ofélia nem szenvedheti az új életét, így a ház mögött felfedezett rejtélyes labirintusba menekül. Pán - védelmezője és vezetője - egy mesebeli figura meggyőzi, hogy a kislány egy mágikus királyság rég elveszett hercegnője. Hogy az elveszett igazságot megtalálja, Oféliának három próbát kell kiállnia, olyanokat, melyekre senki nem készítette fel.

Szubjektíven: Sok mindent elmondtak már róla. Minden idők egyik legerőteljesebb háborúellenes filmje, azonnali klasszikus, a mexikói filmgyártás eddigi csúcsa, a mese, a fantázia és a horror különleges egysége, és még sorolhatnánk. Ki is jár a figyelem ennek a rendkívüli alkotásnak. Ha egy film ezernyi másik filmélmény után is képes újraértelmezni a félelem és a rettegés fogalmát, az nyilván tudhat valamit. Az első másodperctől az utolsóig fogva tart és nem enged, szinte mi magunk is aktív részesei leszünk a filmvásznon látottaknak - A valóság poklából elszakadást remélő, a Grimm testvéreket megszégyenítően iszonytató mesevilágba menekülő csemete kalandos históriája. "Célja, hogy mindvégig a szárnyaló képzelet és a lecsupaszított rideg való között, a gyomorban oldódó frászt hozva veszejtse el a labirintusába betévedt, tízéves kora óta először őszintén ámuló felnőtt sereget." - írja Balázs Áron kritikus. Remekül működik a két világ összehangolása, számmisztika és különböző kulturális hagyományok segítségével. A rendezés vérprofi, egyedüli hibaként talán annyi róható fel, hogy keveset bíz a néző fantáziájára. Persze a sokk így is embert próbáló. Láthatunk itt arcszétszabdalást, szájösszevarrást, mindezt ráadásul premier plánban. Az évtized egyik legbrutálisabb, legfelkavaróbb, ugyanakkor legfantasztikusabb élménye! Mese és valóság talán még soha nem keveredett így egymással. A zene, a fényképezés, a színészi játék mind csodálatos. Itt az idő, hogy féljünk egy kicsit a sötétben…

Kiknek ajánlom?
Gyenge idegzetűek, gyenge gyomrúak messze kerüljék el a filmet! Azon kevés alkotások egyike ez, melyekre még a 18-as karikát is keveslem. Egy-két művészmoziban X-es besorolással ment (kizárólag erős idegzetű felnőtt nézőknek), ami jobban fedi a valóságot. Aki azonban a cikket olvasva kedvet kapott, ne habozzon, mert páratlan élménnyel lehet gazdagabb!

Értékelésem: 90%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...