A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cseh film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: cseh film. Összes bejegyzés megjelenítése

2010. szeptember 30., csütörtök

Golet v udoli


Zsidó kultúrtörténet profizmussal.








Objektíven: Josef Kemr egyik utolsó filmjében egy zsidó család mindennapjaiba tekinthetünk be. Hagyományok, vívódások, szeretet, kísértés és humor a főszereplők.

Szubjektíven: Ivan Olbracht könyvéből Jana Dudkova írt forgatókönyvet. Az 1930-as évek Csehszlovákiájában járunk és a történet egy fürdő megszentségtelenítése körül bonyolódik, minek kapcsán számtalan kérdés merül fel. Mennyire kell ragaszkodni az esetleg érthetetlen hagyományokhoz? Mennyire fontos a család és a tágabb család? Mit jelent hittel kitartani valami mellett? Zeno Dostal rendező filmje messze kerüli a didaktikusságot, mégis elgondolkodtat. Finoman adagolja a humort és nagyszerű érzékkel tartja fenn az érdeklődést. Filmje így képes meglepően hétköznapi, ugyanakkor érdekfeszítő lenni. A színészek remek játékához felért a stáb többi tagja is. Az operatőri és a filmzenei ténykedés Cseh Oroszlán díjat ért, a vágói munka is remek. A '90-es évek Csehországának egyik gyöngyszeme ez az alkotás, melyben Josef Kemr búcsúzott a színészet világától. Megtekintésre azért is érdemes, mert régen játszottak olyan filmet, melyben a zsidóság ennyire hétköznapi, reális arcát mutatta a kisember szemüvegén és nem a hatalmasok nagyítóján keresztül.

Kiknek ajánlom?
Nehezen hozzáférhető alkotás, lassabb folyású, de aki hozzájut, mindenképp nézzen bele.

Értékelésem: 90%

2010. augusztus 26., csütörtök

Pacsirták cérnaszálon


A húsz évig betiltott alkotás 1990-ben kerülhetett be a filmes köztudatba.







Objektíven: A film az 50-es években játszódik a Prága melletti Kladno acélművében, egyfajta cseh Csepelen, ahol a régi polgári rend képviselői (értelmiségiek, kereskedők,stb.) dolgoznak nem éppen önszántukból, átnevelési célzattal...

Szubjektíven: 1990-ben a Berlini fesztivál nagydíját egy 1969-es betiltott csehszlovák alkotás, Jirí Menzel filmje, a Pacsirták cérnaszálon nyerte. A film Hrabal-feldolgozás hasonlóan Menzel sok más mozijához. Rozsda ette vas, fém minden mennyiségben, hulladék és szemét, mocskos ruha, olajtól lucskos csizma... és mégis. A temérdek szenny és kosz között utat tör magának az élet, az egymásra figyelés, a gondoskodás. Ennek bemutatásához pedig Jiri Menzel nagyon ért. Sajátságos stílusa sokakat vonzott már a képernyők vagy a mozivászon elé. Lassú történetvezetés, nagy indulatok nélküli szereplők, visszafogott képi világ. Nem ezt szoktuk meg azoktól a filmektől, melyek az '50-es évek Kelet-Európáját mutatják be. Menzel karaktereit megalázó helyzetbe hozzák, de ők mintha még előnyt is kovácsolnának ebből. Megőrzik emelkedettségüket, költőiségüket. Ezért írhatta Koltai Ágnes a filmről szóló kritikájában: "(...) ott inognak a cérnaszálon és sosem esnek le." Emiatt lehet olyan érzése a nézőnek, hogy Menzel nem csak a történelmi helyzeten, de Hrabal figuráin is finomít egy kicsit. Nem zavaró mértékben, de ahhoz elég, hogy az új generáció tagjai közül egyre kevesebben érezzék őt magukénak. Sajátos poétikus stílusa valóban nem elsősorban a mai generáció szülötteihez szól. Az igényes film szerelmesei ugyanakkor mindig jó ajtón kopogtatnak nála.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik Jiri Menzelt, és nem ezzel a filmmel kezdik az ismerkedést vele.

Értékelésem: 80%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...