A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jugoszláv film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: jugoszláv film. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 17., csütörtök

Az Ezüst-tó kincse


Egy gyermekkori klasszikus, mely kiállja az idő próbáját.








Objektíven: Egy tolvajbanda elrabolja az Ezüst-tó kincséhez vezető út térképét a jogos tulajdonosától. Winnettou és Old Shatterhand összefognak, hogy visszaszerezzék a leírást és eljussanak a barlanghoz. "A Sziklás-hegység déli nyúlványai közt van egy szinte megközelíthetetlen tó, melynek nevét sokan hallották, de színét vajmi kevesen látták. Ezüst-tónak nevezték már azok a népek is, akik az indiánok előtt éltek ott. A tó környéke ásványokban gazdag."

Szubjektíven: Létezhet-e olyan férfiember, akinek kölyökkorában nem volt a kezében Karl May megunhatatlan regénye Az Ezüst-tó kincse? Generációk meghatározó olvasmánya, mely a mai napig nem tudott kimenni a divatból. May idős koráig egyszer sem járt a Vadnyugaton, de műveit olvasva ez egyáltalán nem tűnik fel. Páratlan fantáziája kiegészítette a hiányosságokat. És említsük meg Szinnai Tivadar nevét is, aki a "magyar ifjúság" számára élvezhetővé, olvasmányos kalandregénnyé munkálta az eredeti művet - remek stílusérzékkel. Filmes részről bátor dolog volt pont ehhez az alkotáshoz nyúlni. Ráadásul emlékezzünk, ez a mozi nyitotta meg 1962-ben a francia-német-jugoszláv koprodukcióban készülő western filmek sorozatát. Pierre Brice neve egy életre össze is fonódott Winnetou figurájával. A helyszínek varázslatosak, pedig a vadnyugatinak egyáltalán nem mondható Horvátország szolgált háttérként a legtöbb jelenethez. A könyv sztoriját átdolgozták, de megbocsátható mértékben, csak a legfanatikusabb rajongók fogták a fejüket a végeredményt látva. Valóban félre kell tenni a regény ismeretét a film élvezetéhez, de aki ezt megteszi, igazi nosztalgikus kölyökkori kalandélményben lesz része. A kritikusok nem sokra becsülték ezeket a filmeket, viszont nézők milliói estek rabjául. Nem véletlen. Ahogy a többi "német westernnek", ennek is van valami bája, természetessége, egyszerűsége, amitől jó nézni. Pont az az egyszerűség sugárzik át a képkockákon, mint amit az ember Karl May művét olvasva érez. Újra és újra lejátszóban a helye! Öröm a szemnek, felüdülés a gyermeki léleknek!

Kiknek ajánlom?
Férfiaknak minden körülmények között. Korhatár nincs, de a csatajelenetek miatt a 12 éven aluliakat inkább hagyjuk otthon vagy találjunk nekik valami más programot...

Értékelésem: 90%

2011. február 21., hétfő

Underground


"Most mi esszük meg a vacsorát, vagy az minket?"







Objektíven: "A soha véget nem érő háború abszurd és lehetetlen, de - mint tudjuk - a Balkán megvalósult meséje. Belgrád 1941-es német megszállását követően több partizáncsalád a pincékbe menekül. Egy "jóbarát" hadiszállító támogatásával fegyvereket készítenek az ellenállásnak - amin a halálgyáros jól keres. A háborúnak egyszer csak vége lesz, de a barát tovább szövi a szilaj harcok történetét, oly hihetően, hogy egész város éldegél immár a felszín alatt. Azonban 1961-ben néhány partizán felmegy a fényre. Meglepődésük leírhatatlan. Azután 1991-ben újra kitör a háború..."

Szubjektíven: Ez bizony 170 percnyi kőkemény balkáni tragikomikum Kusturica-módra. A Macska-jaj ehhez képest Igazából szerelem. Emir Kusturica filmjeit mindig is nagy felbuzdulás kísérte, mégis összes többi alkotásának együttvéve nem volt akkora visszhangja, mint ennek. Nagyon nehéz film. A történések jobb megértése végett közzé teszek két írásrészletet a Creative Commons és a Filmtett jóvoltából, melyek a témával foglalkoznak és betekintést engednek az Underground világába: "A jugoszláv történelem ötven évét feldolgozó, szédületes tempójú vízió azt sugallja, hogy a háború valójában sosem ért véget a Balkánon, csupán az ellenség változott. A helyenként Federico Fellini áradó fantáziáját idéző alkotás szakmai erényeit nemigen vitatta senki, ennek tudható be cannes-i győzelme is. Annál hevesebb viták tárgyát képezte a film politikai tartalma: a nyugati és közép-európai értelmiség úgy ítélte meg, hogy az Underground valójában egy szerb propagandafilm egy bosnyák (!) művész által elkészítve, melyet a Milošević-rezsim finanszírozott. (A mű egyébként francia–jugoszláv–német koprodukció) Elnézőbb kritikusok szerint Kusturica maga sem nagyon értette, mi folyik éppen a Balkánon. A rendezőt rendkívül felzaklatta a sok, szerinte igazságtalan támadás, forró fejűen még azt is kilátásba helyezte, hogy a továbbiakban felhagy a rendezéssel. Műve védelmében annyit mondott, hogy valójában egyetlen fél oldalán sem kívánt állást foglalni, célja annak bemutatása volt, hogy hamis illúzió az egymással békében élő, soknemzetiségű Jugoszlávia titói képének fenntartása. Az idő múlásával lecsillapodtak a kedélyek, az Underground értékelése is egyre árnyaltabb lett, ám az tagadhatatlan, hogy a filmnek köszönhetően Kusturica egy időre kiesett a moziközönség kegyeiből." Filmtett: "Volt egyszer egy ország és a fővárosa Belgrád ... A film rögtön az elején megosztotta a véleményeket. Két fő tábor csapott össze. Aki védte, remekműnek, történelmi allegóriának, mitikus balkáni eposznak tartotta, aki támadta, szerb propagandaszemétnek minősítette. Kusturicának a szemére vetették, hogy megtagadta szarajevói gyökereit és elárulva Boszniát, Belgrád szolgálatába állt. A film kapcsán újra fellángoltak a boszniai háború értelmezési lehetőségei. Az Undergroundon a jugoszláv történelem önkényes félreértelemzése okán tartják hazug, félresikerült alkotásnak. Erre Kusturica személyes, alkotói szabadságával válaszolt, ami érthető. Az önmagát többször az utolsó jugoszlávnak aposztrofáló rendező eredetileg boszniai muzulmánként született. Korábbi, 80-as évekbeli sikeres filmjeivel maga is hozzájárult a multikulturális Szarajevó-kép megjelenítéséhez és népszerűsítéséhez. Ezekben a filmekben sem volt tőle idegen a történelmi háttér. Kusturica az Undergroundon 1993. októbere és 1995. februárja között dolgozott. A boszniai háború 1992. áprilisában kezdődött és két éven keresztül etnikai öldöklések helyszínévé változott. Megjegyzés: a film nem Boszniáról szól, még csak nem is ott forgatták, mégis úgy jelenik meg az emberek fejében, mintha kizárólag a boszniai háborúra vonatkozna." Saját vélemény: Érthetőek Kusturica egyetemes gondolatai, mégis annyira rájátszik a balkáni helyzetre, annyira észrevehetőek alkotói szabadsága okán elkövetett "hanyagságai", hogy nem csoda, hogy támadták. Maga a film gondolatébresztő és figyelemre méltó alkotás.

Kiknek ajánlom?
Az abszurd és a tragikomikum műfaját és a balkáni filmeket kedvelőknek. Csak felnőtt fejjel érdemes belevágni és nem árt némi történelmi háttértudás hozzá.

Értékelésem: 90%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...