A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kínai film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: kínai film. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 8., vasárnap

Az utolsó császár




Efféle koprodukcióból szívesen vennénk többet. Jó érzés ilyen nagyszerű filmet látni, s írni róla.






Objektíven: 1950-ben a kínai-szovjet határállomásra beragasztott ablakú szerelvény gördül be: háborús bűnösöket szállítanak haza. Közöttük van Pu Ji, az utolsó kínai császár, aki uralkodói pályáját a japán bábállam, Mandzsuko névleges uraként fejezte be. Mivel kevés jóra számíthat, a mosdóban fölvágja az ereit - de megmentik, és egy ideológiai átnevelőtáborba viszik. Ott kezd neki önéletrajzának, amelyből kalandos és vadregényes életút rajzolódik ki. 1908-ban vitték a Tiltott Városba a haldokló császárné parancsára, s hamarosan - még kisgyermekként - ő lesz az új uralkodó. Eunuchok serege neveli, s mivel nem léphet ki a palotából, semmit nem tud a világról - arra is csak évek elmúltával jön rá, hogy becsapták: minden pompa és alázat ellenére Kínában már köztársaság van. Ettől fogva erőt vesz rajta a vágy, és mindenáron ki akar törni aranykalitkájából. Mikor a japánok felajánlják neki a megszállt Mandzsúria trónját, nincs ereje visszautasítani, s ezzel végképp tönkreteszi életét.

Szubjektíven: A film, melynek kapcsán rögtön mindenki értetlenkedésbe kezd a plakátokra írt kilenc Oscar-díj (és még számos egyéb díj) miatt. A téma rövidre zárható. 1987 talán a leggyengébb filmes év volt az utóbbi pár évtizedben, az akadémia jelöltjeit nézve mindenképp. Számtalan nagy rendező próbálkozott, de messze alulmaradtak legjobbjukon. Én külön örülök annak, hogy egy nem amerikai, több nemzetet érintő koprodukció volt képes beelőzni Hollywood nagyjait. Alapmű, kétségtelen. Amit Bernardo Bertolucci és filmes stábja véghezvitt, arról jó érzéssel tudok nyilatkozni. Elsősorban persze a rendező és a látványtervekért felelős emberek munkája nyomán jár a pacsi. Tanítanivaló, ahogy a díszletek és a kosztümök révén egy egész kultúra rajzolódik ki előttünk. Véletlenül sem öncélúan, a legkisebb epizódot is pontosan megrendezve a Tiltott Városban, mely először adott otthont filmforgató stábnak. Iskolapéldáját látjuk annak, amikor egy rendkívül látványos filmben a látvány nem csupán, sőt, elsősorban nem önmagáért van, hanem a történetért, mely szintén megérdemli, hogy szóljunk róla. Mark Peploe és Bertolucci már-már emberfeletti munkával rakták össze Pu Ji császár sztoriját az igaz történet alapján. Egyetlen komoly hibája, hogy a cselekményszövésnek és a történelmi jelleget erősítő látványvilágnak áldozatul esik a drámai vonal, a tragikus sorsú vezető benső kálváriája. Ugyan nem teljesen esik kútba, de nem bántam volna többet a személyes lelki vonalból, mely minden bizonnyal rendkívül gazdag lehetett. Az első felét inkább a Tiltott Város atmoszférája uralja egy zseniális Peter O'Toole-lal (aki nyilván nem jött rosszul a film ismertté válásához) és 19000(!) statisztával. A második fele erősen a történelmi szálra megy rá, aláhúzva a mindenkori vezetők csöppet sem könnyű sorsát. Mindezt olyan képekben, hogy még Zeffrirelli is elismerően csettintene. A filmvilágban alighanem az ilyen alkotásokra mondják, hogy epikus. Ennek megfelelő a hossza is, nem kétórás matinéra kell számítani, annál jóval többre. Nem véletlen, hogy Magyarországon is két részletben játszották. Komoly film, komoly tartalommal, lélekemelő zenével. Az utolsó jelenet pedig valahányszor nézem, óriási hatású. A maga bámulatos egyszerűségében.

Kiknek ajánlom?
A történelem iránt érdeklődő filmbarátoknak.

Értékelésem: 80%

2010. július 18., vasárnap

Az Arany Virág átka


Shakespeare nyomdokain haladó királydráma, keleti módra, amely sajnos színvonalában nem közelíti meg az angol mester remekműveit.






Objektíven: Hazatér a harcból a Tiltott Városba a zordon Ping császár (Chow Yun-Fat) és Jai herceg (Jay Chou). A betegeskedő császárné (Gong Li) és a trónörökös (Ye Liu) fogadja őket. A palotában azonban furcsa dolgok történtek amióta elhagyta házát, Phoenix császárnőt rendszeresen mérgezi valaki, a trónörökös pedig viszonyt folytat a szolgálólányokkal.

Szubjektíven: Pedig micsoda film lehetősége volt benne! Ráadásul keletről érkezik, ahonnan elvétve kapunk csak gyengébb minőséget. Félreértés ne essék, nem rossz film Az Arany Virág Átka, csak sokkal erőteljesebb munkákhoz szoktunk Zhang Yimou-tól (Hős, Repülő Tőrök Klánja), aki lélekben már valószínűleg a pekingi olimpia megnyitóját rendezgette, amikor nekiállt ennek a kínai családdrámának. A kezdő képsorok után rögtön világossá válik, hogy – szokás szerint - nagyszabású produkcióval van dolgunk. Az időpont 928, Kínában a Tang dinasztia uralkodik. A királyi palotában a nyugodt, békés felszín alatt kitörni készülő indulatok, vérfertőzés, testvérharc és halálos gyűlölet lapulnak; bosszú, szerelem és szenvedély feszítik a szereplőket. Mindez a hamarosan megrendezésre kerülő Krizantém Fesztiválon csúcsosodhat ki. És úgy látszik, már minden veszve van. Ha három éve azt mondtam a Repülő tőrök klánja esetében, hogy az operatőri munka minden képzeletet felülmúlóan bravúros, most ugyanezt kell mondanom a kosztümökre és a díszletekre. A királyi palota úgy néz ki, hogy … … olyan nincs is! Mindenképp újradefiniálja a pompa és a gyönyörűség fogalmát. A mesés függönyöktől elkezdve a virágcserepeken át a varázslatos oszlopsorokig. Hibátlan munka. A szűk terek kiválóan hangsúlyozzák a bezárt és kitörni készülő érzelmeket, az utolsó háromnegyed óra precízen megkoreografált akciói pedig a legigényesebbek elismerését is kivívják majd. Pozitívum úgy nagyjából ennyi. Hogy klasszikus-kaliberű filmalkotás szülessen, ahhoz sokkal nagyobb gondot kellett volna fordítani a szövegek megírására, a színészek kiválogatására, és nem utolsósorban a vágói munkára, hogy ne érezzük ennyire aránytalannak és lassúnak az első órát. Gong Li ugyan korrektül hozza a tébolyult királynő szerepét, de a többiek nem érnek fel hozzá. Egyes karakterek motivációi kidolgozatlanok, hitelesen játszott jellemváltozásokra pedig alig találunk példát. És ez így kevés. A film végén felcsendülő gyönyörű melódia nem tudja velünk feledtetni az alkotás hibáit. Nem rossz film ez, csak…

Kiknek ajánlom?
Azoknak a díszleteseknek és kosztümtervezőknek, akik valami igazán formabontót szeretnének látni. A távol-keleti filmek kedvelői sem fognak csalódni.

Értékelésem: 70%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...