2013. október 3., csütörtök

Gravitáció




Valami mindig hazavonz.







Objektíven: A nem túl távoli jövőben baleset történik egy űrállomáson: a váratlanul becsapódó meteorok megsemmisítik a bázist, és a két - éppen az űrhajón kívül dolgozó - asztronautát elszakítják a hajótól. Az újonc dr. Stone és a sokat próbált Kowalsky csupán egymáshoz kötve sodródik a végtelen űrben. Nincs, ami megállítsa őket, és nincs, aki a segítségükre siessen: a sisakjukban visszhangzó csend azt jelzi, hogy semmilyen kapcsolatuk nem maradt a földi irányítással. A félelem fokozatosan pánikba fordul. Minden lélegzet számít. Minden másodperc létfontosságú. A hazavezető egyetlen út az univerzum rémítő ürességén keresztül vezet.

Szubjektíven: Mi újat lehet írni arról a filmről, amiről az elmúlt hetekben mindent leírtak? Újat semmit, hiszen maga a film sem mutat fel sok újdonságot. Kivéve talán azt, hogy a harmadik dimenzió használata itt most valóban indokolt. Cuaron és stábja olyan munkát végeztek, amelyet végigülve bizton kijelenthető, aki ezt nem moziban, 3D-ben nézi meg, az nem ugyanazt a filmet látja, mint aki szélesvásznon tekinti meg. Olyan teret választottak a készítők, amely talán a leginkább érzékelteti az újfajta technológia előnyeit, miközben a történet vezérfonalát adó "hazahúzó gravitáció" szerves részévé avanzsálódik a 3D. A sztori cérnavékony, mégis ütős és megfelelően kidolgozott. Sandra Bullock pedig zseniálisan tálalja. Amikor már végképp elkönyveltük volna középszerű színésznőnek, pont kicsit felesleges agyondíjazása után mutatja meg a világnak, hogy elképesztő színészi munkára képes. A Hollywood Film Fesztiválról vitte a legjobb színésznőnek járó díjat és sokan máris Oscar-jelölést szimatolnak a levegőben. Nem véletlenül. Méltán dicsérhető társa, George Clooney, aki kevéske mellékszerepében is maximálisan odateszi magát. A hivalkodást messze mellőző filmalkotás született, amely jellegét és jelentőségét tekintve sokkal inkább rokonítható az Eredettel, mint az Avatarral. A Gravitáció hasonló úton jár, mint Nolan műve, a mainstream szórakoztató filmeknek próbál új utat mutatni, új ösvényt törni. Jól használva a technikát, egyszerű, de annál élvezhetőbb sztorival előrukkolva. Kilencven percnyi fékevesztett utazás Cuaron remeke, mely valamennyi érzékszervünket próbára teszi. Hogy aztán másfél óra elteltével elengedjen. Mi viszont még tartsuk meg ezt a filmet minimum a díjszezon végéig, de inkább tovább...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnek moziba járni. Ezt ugyanis ott kell megtekinteni.

Értékelésem: 85%

2013. október 2., szerda

A mozi jövőjéről

Az Új Város lapban (2013-10) megjelent cikk:

Nem csupán Bollywood ünnepel az idén. Immáron száz esztendeje annak is, hogy az amerikai „álomgyárban” elkészült az első játékfilm és ugyanennyi ideje került mozikba az első filmalkotás a színészlegendától, Charlie Chaplintől is. A világ talán két legismertebb rendezője, Steven Spielberg és George Lucas egy nemrég készült interjúban azonban nem vázoltak fényes jövőt a mozizásnak. Véleményük szerint az amerikai filmgyártás a közeljövőben be fog dőlni. Akár féltucat kiemelt film is komoly anyagi bukás lesz a pénztáraknál, melynek hatására a stúdiók és a filmszínházak teljesen átstrukturálják a filmek terjesztését. Napjainkban egy filmbemutató sorsát gyakorlatilag a nyitóhétvége eldönti: mozifilmek jönnek-mennek, egyre tolakodóbban tapossák egymás sarkát, s az a film, amelyik képtelen megmaradni a bemutatója hetében, menthetetlenül csődöt mond. Ennek – már most érezhető – következménye, hogy a filmforgalmazók is egyre agresszívebben próbálnak kapaszkodni a nézőkbe. Egyre sematikusabb, egyre bátortalanabb filmek készülnek, folytatások és adaptációk, az eredeti ötleteken alapuló forgatókönyvek viszont teljesen háttérbe szorulnak. Manapság a legnagyobb nevek sem kísérletezhetnek: Steven Spielberg Lincoln című történelmi eposzából majdnem kis költségvetésű sorozat lett. Az illetékeseknek jó lenne számolniuk azzal is, hogy a nézők nem bírják majd sokáig a mostani állapotot; a csökkenő minőséget, a növekvő árakat, és egyszer csak elfordulnak majd a mozitól. Mi lesz, ha a nézők száma megtizedelődik? George Lucas szerint a számítógépes trükkökön alapuló méregdrága filmek nem fognak eltűnni, csupán számuk ritkul majd meg, és jóval tovább lesznek a filmszínházak műsorán. Lesznek persze olcsóbban megnézhető, kisebb filmek, de ezeknek több esélyük lesz a TV-képernyőkön. Ez pedig még jobban elidegeníti az embereket. Míg régebben a mozi mindenkié volt, egy olyan szórakozási forma, amely összehozta az embereket, mára inkább már rétegzi őket: ha például körülnézünk a magyar moziközönség soraiban, akkor egyre kevésbé azokat az embereket látjuk, akik tudatosan választanak filmet, akik a filmélményért mennek moziba. Ők sokkal inkább azért mennek, mert más nincs, ezért nekik mindig „ugyanazt a filmet” adják el. A jelenleg moziba járók egyre nagyobb része már nem tiszteli a mozizás közösségi élményét és mivel nem kötődnek ehhez a szórakozási formához, ha úgy adódik, továbbállnak. Ezt pedig a globális filmipar is megérzi majd. Mi lehet a megoldás? Első lépésben mindenképp az igényes filmekre való befizetés és a témáról való közösségi gondolkodás.

2013. október 1., kedd

Nem kell tovább várnia, visszatér már Narnia!

Egy bejelentés, amire a Narnia rajongók már évek óta vártak. A projekt folytatódik! Plusz az a sokat találgatott kérdés is eldőlt, hogy melyik lesz a következő film. Az első két rész után a Disney passzolta a témát, viszont érkezett megmentőként a Fox és felkarolták Narniát. Az újabb pénzügyi bukta után viszont nem igazán látszott a stúdión, hogy folytatni akarná C.S. Lewis regénysorozatának adaptálását. Végül október első napján a Mark Gordon Company és a C.S. Lewis Company bejelentették, hogy megcsinálják Az ezüst trónt. Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy ezúttal mely stúdióval szövetkeznek, és hogy a színészek közül vissza fog-e térni valaki (gyanítom, hogy nem). Személyes véleményem, hogy kicsit tovább kellett volna jegelni a projektet. A Caspian herceg és a Hajnalvándor útja akkora anyagi kudarcok voltak, hogy érdemes lett volna várni egy-két évet Narnia világának "felmelegítésével". Bár mire a film stúdiót és megfelelő támogatottságot kap az elkészítéshez... még az sem kizárt, hogy igaza lesz Douglas Gresham producernek és 2018 előtt nem látunk Narnia-filmet a mozikban. Meglátjuk, hogy így lesz-e. Akárhogy is. Hajrá a munkálatokhoz! Sok millió rajongó várja a fejleményeket!


2013. szeptember 20., péntek

A róka és a kutya




"Nálunk csak az ülhet előre, aki már megszolgálta a helyét."






Objektíven: A film egy különös barátság történetét meséli el. Tod, egy kis róka, aki elvesztette a szüleit. A sors egy vadászkutya-kölyökkel, Copperrel hozza össze, majd vidám kalandok során át igaz barátságot kötnek. A kutya azonban lassan megtanulja gazdájától, hogy az ő feladata a vadászat. Kiképzése után indul a rókavadászat. Coppernek választania kell a kötelesség és a barátság között.

Szubjektíven: A film Daniel P. Mannix azonos című regénye alapján készült, jelentős változtatásokkal, mely során egyszerűbbé, gyerekek számára érthetőbbé tették az eredeti történetet. Az első fele inkább ennek az egyszerűségnek a jegyében telik, majd jön a stílusváltás és egy jóval komolyabb film. A képi világra egy szavunk sem lehet, Burtonék szép munkát végeztek. Bizony, a Disney animátorai között felfedezhetjük a stáblistán a később legendává váló Tim Burton rendezőt. Ezen kívül már ott van a rajzolók között Ron Clements és John Musker is, akik leraktak az asztalra néhány csodát a következő két évtizedben. A Disney-reneszánsz legnagyobb nevei tán pont evvel a filmmel tették le először névjegyüket az Egérbirodalomnál. A film eleje lassú, a finálé előtti felvezetés már-már érdektelen, de még ezek a ritmusbeli akadozások sem tompítják a film legnagyobb erősségét, a komolyabb téma választását. Meglepően drámai jelenetek és erőteljes képi világot hozó filmes megoldások tarkítják a játékidő döntő részét. A felvezetés az egyik legkedvesebb Disney-filmet sejteti, hogy aztán az egész elgondolkodtató, drámai tartalommal telítődjön, persze szigorúan a jó öreg Walt nyomdokain haladva. Az inflációt is számítva 160 millió dollár körül jövedelmezett a film, ami az évtized számadatait nézve kifejezetten jó eredménynek számít. Még egy újrabemutatót is megélt 1988-ban. Méltatlanul feledett rajzfilm a '80-as évek elejéről, annak az évtizednek az elejéről, melyben a Disney folyamatosan a nézők felé szólás módját, formáját és mikéntjét kereste.

Kiknek ajánlom?
Családi program, vitán felül.

Értékelésem: 80%


2013. szeptember 19., csütörtök

Basil, a híres egér detektív




I think this is the beginning...








Objektíven: Basil a Baker Streeten él, pontosan Sherlock Holmes házának aljában. Basil egér detektív, aki szeret hegedülni, lövöldözni otthonában, kiválóan ért a kémiához, álruhákat ölt, és őrület fogja el, ha egyedülálló nyomozási technikáját hasznosíthatja. Basil mellé társként szegődik Dr. Dawson, aki a kalandok hevében rendszerint igazi hűségről tesz tanúbizonyságot. Legújabb ügyük egy ködös, sötét éjszakán veszi kezdetét. A kis Olívia papáját elrabolják, ezért a kislány felkeresi a híres detektívet. Basil nagy nehezen nyomozásba kezd, és hamar kideríti, hogy az ügy jóval jelentősebb, mint elsőre gondolta...

Szubjektíven: Végre. A Disney itt kezdte megtalálni a sikerhez vezető utat, annyi év próbálkozás után. Végre érezhető, hogy egy legendás rendezőpáros keze van a dologban. John Musker és Ron Clements már itt megcsillogtattak valamit abból, amit a következő évtizedekben vittek tökélyre. Bár azt, hogy minek kellett négy rendezőt rászabadítani a projektre, azt a mai napig nem értem. Néha tényleg az az érzése a nézőnek, hogy ezt a jelenetet mintha más rendezte volna, mint az előzőt. De ez még mind semmi ahhoz képest, hogy összesen 12(!) ember dolgozott a forgatókönyvön! Már majdnem élvezhetőek dalok, nagyobb a hangsúly a karaktereken és a sztori is jó. Itt-ott előbukkan a musical-jelleg is, ami a '90-es években szabályos tartozéka lett az Egérbirodalom rajzfilmjeinek. Egy kritikus így fogalmazott a Basillal kapcsolatban: "Még nem klasszikus, de valami nagyon jónak a kezdete." - Abszolút igazat adok neki. Számtalan pozitívum itt szökkent szárba. Először kapott rendezői feladatot Musker és Clements, a Disney először használt számítógépes animációt, a zenei részleg vezetését pedig nem lelkes kezdőre, hanem sokat próbált, négyszeres Oscar-díjasra bízta. Elkezdett beérni egy csapat. Még nem klasszikus, de...

Kiknek ajánlom?
Egy izgalmas családi kalandfilmre vágyóknak.

Értékelésem: 80%

2013. szeptember 18., szerda

A fekete üst




Kizárólag szülői felügyelettel!







Objektíven: A történet középpontjában a határtalanul gonosz Kétszarvú Király áll, akit annak idején elevenen dobtak bele egy olvasztókamrába. A kegyetlen gonoszság megtestesítője ettől kezdve az évszázadokon át elrejtett Fekete Üstöt kereste, hogy segítségével feltámaszthassa halottaiból hadseregét, s ez által a világ uralkodója lehessen. Útját állja azonban egy lovagnak készülő fiatal gyermek, Szigma és a hozzácsapódó baráti társaság...

Szubjektíven: Ismeretlen vidékekre kalandozott a Disney 1985-ben. Kísérletezős évtizedük közepén olyan dologba fogtak, melyet megemleget minden suhanc, aki akkor élte gyermekéveit, illetve minden szülő, aki gyanútlanul jegyet váltott egy délutáni matinénak ígérkező előadásra. Korhatáros besorolás? Vér egy Disney filmben? Horrorelemek az Egérbirodalom meséjében? Mi történik még itt? - hogy Palik László szavaival éljünk. Talán nem véletlen, hogy A fekete üst az egyetlen olyan Disney klasszikus, melyet nem mutattak be a hazai mozik. De mi is áll ennek hátterében? A sztori alapját képező eredeti történet elképesztően félelmetes, még egy nagyobbacska gyermek számára is. Kalandnak és izgalomnak tehát nem vagyunk híján. A legnagyobb pozitívum azonban valahol összefügg a legnagyobb negatívummal is. A bátor témaválasztás nemcsak a vizuális megvalósításban kellett volna visszaköszönjön. Az alaptörténet már-már horrorba nyúló jellegét a karakterek és a sztori lebutításával, egyszerűbbé tételével próbálták meg ellensúlyozni. Sajnos túl nagy sikerrel tették ezt. Elképesztő ellentét feszül a klisés, néhol egészen jellegtelen figurák (a főhős önmegvalósítási szála döbbenetesen erőtlen) és az atmoszféra között, de a hangulat, a látvány, a zene és az izgalom-faktor még ezzel együtt is elviszik hátukon A fekete üstöt. Ismét azt tudom mondani, amit a Disney '80-as évekbeli rajzfilmjeire általában mondok: több volt benne.

Kiknek ajánlom?
Ez most nehéz ügy. Nagy Disney-fanatikusoknak, akik egyetlen rajzfilmjüket sem akarják kihagyni. Vagy azoknak, akiknek felkeltette az érdeklődését a cikk.

Értékelésem: 70%


2013. szeptember 17., kedd

Olivér és társai





New York és állatkái.







Objektíven: Olivér, egy vörös cica New York forgatagában próbál otthonra találni. Felfedező útja során találkozik Dodgerrel, a kutyával és csapatával, akik befogadják és szívükbe zárják a cicát. Életük szép és nyugodt lehetne, ha nem lépne közbe a rosszindulatú gazember, Sykes úr...

Szubjektíven: Nem érzem véletlennek, hogy George Scribnert nem tartották meg sokáig a rendezői székben az Egérbirodalomnál. Neki sokkal jobban ment, amíg a rajzolók között tüskénkedett, esetleg sztorikat készített elő. Az Olivér és társaiban (is) sokkal több volt. Gyengén hajaz az eredeti Twist Olivérre, de bőven többet érdemelne... 
...a sztori: ami valóban remek, csak 65 percben ezt nem lehetett elmesélni, helyenként összecsapottnak hat.
...a karakterábrázolás: főleg főgonoszból kéne több, de Faginból is.
...a főszereplő: a legerősebb alakítást a filmbéli New York nyújtja, elképesztően hangulatos. Olivér karaktere kicsit semmilyen marad.
...a zene: jó aláfestő zenéhez ezúttal elmaradnak a fülbemászó dalok. Szerencsére a következő filmhez már Alan Menken szolgáltatta a muzsikát. Jött is nyolc darab aranyszobor...
Pedig milyen pillanatai vannak az Olivérnek! Ahogy már írtam, New York ábrázolása telitalálat, nincs mit hozzáfűzni. A Fagin-tanyán játszódó jelenetek csodálatosak, meghittek. Nem hiányzik a humor és az animáció is szép. A mellékszereplők armadája pedig kitesz magáért. Viccesek, bájosak, szerethetőek. Összességében jó film, de ugyanakkor azt is sietve hozzáteszem, kár érte. A Disney ennél sokkal többet tud. Érdekesség, hogy ez után indult be az Egérbirodalom reneszánsza. A '90-es évek olyan animációs filmeket hoztak, melyek visszahozták, sőt, némely esetben még túl is szárnyalták a régi idők dicsőségét.


Kiknek ajánlom?
Családi programnak minden további nélkül megfelelő. Még az sem kizárt, hogy egyes lurkóknak a kedvencük lesz...

Értékelésem: 70%


2013. szeptember 16., hétfő

Mi lesz még itt? (part II)

Ígértem, hogy a népszerűbb, nagyobb érdeklődésre számot tartó filmek is terítékre kerülnek. Íme néhány ezek közül, a hazai bemutatójuk dátumával.

Vakszerencse - Első pillantásra nem tűnik különösebben érdekesnek, főleg, hogy a trailer szinte minden poént lelő. Hátha csalódunk... hátha. (bemutató: szeptember 26.)

Metallica Through the Never - Metallica koncertfilm hazánkfia Antal Nimród rendezésében? Hmm... (bemutató: szeptember 27.)

Majd újra lesz nyár - Nem akarunk Burok 2-t, nem akarunk Burok 2-t!! Plusz kedvenc fiatal színésznőmre igazán ráférne már valami tisztességes mozi. (bemutató: október 3.)

Paranoia - Ha lehet hinni az eddigi kritikáknak, az év egyik leggyengébb filmje. Pedig a trailer kifejezetten pofás. Kár érte... (bemutató: október 3.)

Iron Sky - Hihetetlen, hogy nem végzi rögtön DVD-ként a boltok poros hátsó polcain. A magyar forgalmazónak valószínűleg az igencsak beteg alapötlet keltette fel az érdeklődését. Ki tudja, akár még szórakoztató is lehet... hátha készült egy jó B-film. (bemutató: október 10.)

Carrie - Hogy mi értelme ennek a feldolgozásnak, azt ne kérdezzétek. Ettől függetlenül Chloe Grace Moretz alakítása jónak tűnik, bár ő mikor nem játszik jól... (bemutató: október 17.)

Időről időre - Az Igazából szerelem alkotója bedob a mozikba egy új romantikus vígjátékot? Ott a helyünk, nem vitás! (bemutató: október 17.)

Turbó - Szokásos Dreamworks-projektnek tűnik, de ne legyen igazam. (bemutató: október 17.)

Szupercella - Stallone és Schwarzenegger egy filmben? Lehet, nem várom meg a Feláldozhatók 3. premierjét... (bemutató: október 24.)

Derült égből fasírt 2. - Avagy az animációs részleg rákapcsol az év vége felé. Ezt is trilógiává akarják bővíteni? Valószínűleg az lesz belőle... (bemutató: október 31.)

Last Vegas - Maximum a főszereplők miatt. Fiatalabb társaik ugyanis már bebizonyították, hogy ez az alapötlet maximum egyszer sülhet el... közepesen. (bemutató: október 31.)

Végjáték - A rendezőtől félek egy kicsit, de a könyv jó. Talán a film is az lesz... (bemutató: november)

Phillips kapitány - Díjakra sem tartják esélytelennek Paul Greengrass hamarosan behajózó filmjét, ami számomra főleg azért lesz érdekes, mert olyan, mintha Schilling Árpád rendezné Eperjes Károlyt. (bemutató: november 7.)

Thor: Sötét világ - Az első rész nekem bejött, úgyhogy kíváncsian várom, merre halad tovább a kalapácsos sztorija. (bemutató: november 14.)

A jogász - Napjaink talán legfoglalkoztatottabb színésze kétségkívül Michael Fassbender. Kíváncsian várom, mire jutottak Ridley Scott rendezővel. Az alapsztori mindenesetre nem rossz. (bemutató: november 14.)

Justin, a hős lovag - Az animációs részleg mindent belead. Maga a film egy kliséhalomnak tűnik, de ne legyen igazam... (bemutató: november 14.)

A Mikulás mentőakció - Idén sem ússzuk meg agymosás nélkül. (bemutató: november 21.)

Az éhezők viadala - Futótűz - Minden adott az újabb kasszarobbantáshoz. (bemutató: november 21.)

Jégvarázs - Egyelőre hatalmas csalódás, de remélem csak arról van szó, hogy altatnak... hogy aztán annál nagyobbat robbanjon a film. A Rontó Ralph útján kéne tovább menni! (bemutató: november 28.)

Elpuskázva - Tucatvígjátéknak tűnik, de talán az ígéretes alapötlet megmenti. (bemutató: december 5.)

A hobbit - Smaug pusztasága - Legyen már december! (bemutató: december 12.)

Walter Mitty titkos élete - Ez vagy iszonyú rossz lesz vagy az év egyik legjobb filmje. (bemutató: december 26.)

47 ronin - Neo megint kiválasztott lesz. A film pedig nagyon remélem, hogy feliratos... (bemutató: december 26.)

Pulykaland - Ha még mindig nem tudtál választani az ünnepi menüből... (bemutató: december 26.)


2013. szeptember 15., vasárnap

Mi lesz még itt?

Tudom, egészen hihetetlen, de egyes fogadóirodáknál már lehet tippelni a következő év Oscar-díjat nyerő filmjeire. Ez egyet jelent azzal, hogy lassan megérkezünk a díjszezon kezdetéhez. Hétről hétre bemutatásra kerülnek azok a játékfilmek, melyek főszereplői lehetnek a november végétől következő év február végéig tartó időszaknak. Ezek a sorrendek még várhatóan borulni fognak, új nevek fognak bekerülni és biztosnak hitt nevek fognak kiesni, tehát korai még a találgatás, arra azonban jó lehet, hogy kicsit betekintést nyerjünk, mit érdemes megnézni az előttünk álló hónapokban. Sok-sok előzetes következik.

12 years a slave - A jelenlegi legnagyobb esélyes, hálás témával, kiváló színészekkel. Plusz eddig hasonló utat fut be, mint az Argo-akció, ami jó előjel lehet. Az előzetes alapján megnézős. (bemutató: október 18.)

American Hustle - Ugye elég annyit mondani, hogy David O. Russell? A nagyszerű színészvezető ezúttal is merész vállalkozásba fogott, meglátjuk, hogy ezt is ugyanúgy beveszi-e a nézők gyomra, mint eddigi alkotásait? Mindenesetre nem bízott semmit a véletlenre, ugyanazokkal a színészekkel dolgozik, mint eddig, zajos siker várható. (bemutató: december 13.)

Gravitáció - Amire James Cameron azt mondja, hogy minden idők legjobb űrben játszódó filmje, az tudhat valamit, még ha nem is hiszünk neki feltétlenül ebből a szempontból. A kritika imádja, a mozikba pedig kizárólag IMAX-be kerül, ami kockázatos vállalkozás, de bízzunk a nézők jó ítélőképességében. (bemutató: október 3.)

Inside Llewyn Davis - A Coen tesókat sokan szeretik és ha lehet hinni a Cannes-ból érkező visszhangoknak, ismét kirobbanó formában vannak. Artmozis élmény lesz belőle, nem szélesvászonra való film, de valami azt súgja, tetszeni fog. (bemutató: december 6.)

The Monuments Men - Rengeteg világsztár, világháborús sztori, amerikaiak, nácik, mentsük meg az értékeket... Micsoda eredetiség! Ennek dacára persze még lehet belőle jó film vagy legalább szórakoztató. (bemutató: december 18.)

A Wall Street farkasa - Ha Martin Scorsese rendez, azt minimum figyelembe kell venni. Pláne, ha Leonardo Di Caprio áll az oldalán. Most sincs ez másként. Kötelező néznivaló. (bemutató: november 15.)

Augusztus Oklahomában - A népszerű színpadi előadásból készült játékfilm, aminek még a statisztái is minimum Oscar-jelöltek. Ja, és még valami: Meryl Streep. Mondanám, hogy meglepő, hogy jelenleg neki adják a legjobb oddsokat az Oscarra, de annyira nem lenne igazam. (bemutató: december 25.)

Saving Mr. Banks - Ugye nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a várós listán igen előkelő helyen szerepel? Tom Hanks, mint Walt Disney? Mary Poppins eredettörténet? Betekintés a Disney Studio működésébe? Meg vagyok véve. Várom a decembert. (bemutató: december 20.)

Fruitvale Station - 2008 szilveszterén az egész világot sokkolta a Fruitvale megállónál történt eset, amikor egy rendőr tévedésből lelőtte Oscar Grantet, aki életét vesztette. Az esetből Ryan Coogler készített filmet, és ha lehet hinni a híreknek, muszáj lesz megnézni. (bemutató: 2014. január)

Blue Jasmine - Woody Allen a másik, akire mindenképp érdemes odafigyelni. Érdekes, az előzetes alapján úgy tűnik, most kevésbé a mellékszereplők viszik a prímet. Cate Blanchett alakítását látva pedig az a kérdés, ki viszi az Oscart? (bemutató: augusztus 29.)

A komornyik - Lassan már nem is számoljuk, hány idei filmben kerül elő a rasszizmus, igaz? Úgy látszik, most ez izgatja Amerikát. Visszafogott, mégis keménykezű dirigens kezébe adták a gyeplőt. Hamarosan megtudjuk, mire jutott vele. (bemutató: november 21.)

All is lost - A hálás téma meghozhatja az első színészi aranyszobrot Robert Redfordnak. (bemutató: október 25.)

Fogságban - Számomra talán a legjobban várt film. A bűnügyi krimik mindig is érdekeltek, főleg, ha alaposan belementek morális kérdésekbe is. (bemutató: október 10.)

+ Nebraska, Philomena, Out of the Furnace - futottak még, vagy előrébb juthatnak? Nagy kérdés.

Ez volt az első kör. Hamarosan jönnek a népszerű filmek és a blockbusterek (A hobbit, Éhezők Viadala, stb...)

Kellemes nézelődést! Nektek melyik tetszik, melyiket fogjátok biztosan megnézni?



2013. szeptember 14., szombat

Hajsza a győzelemért




Így kell Forma 1-es mozit csinálni!







Objektíven: 1976 - a Forma 1 aranykora, a hihetetlenül izgalmas, és látványos száguldó cirkusz legendás szezonja, két felejthetetlen versenyző harcával: James Hunt, a vagány brit pilóta, a Forma 1 rocksztárja, és Niki Lauda, az osztrák fegyelmezett zseni, az 1975-ös világbajnok néz egymással farkasszemet a világ legveszélyesebb pályáin. Igazi ellenfelek, akik bármire képesek a győzelemért. Lauda a sporttörténelem egyik legemlékezetesebb teljesítményét viszi véghez: alig hat héttel balesete után újra volán mögé ül, hogy visszaszerezze bajnoki címét, és bebizonyítsa, hogy ebben a hajszában mindenkinél gyorsabb. Mert minél közelebb vagy a halálhoz, annál jobban dübörög benned az élet.

Szubjektíven: "Míg Spielberg öregkorára egyre szentimentálisabb és giccsesebb lesz, addig Howard egyre elegánsabb és stílusosabb. A Hajsza a győzelemért a nyári szezon legjobb filmje." - és ezt Ron Howard egyik legkeményebb hazai kritikusa írta le. Ezek után tulajdonképpen felesleges szaporítani a szót. Nem ez a film találja fel a spanyolviaszt, de ahol csak bemutatják, legyen szó autóversenyzőkről, kritikusokról, a Forma 1 világát nagyívben kerülő laikusokról, mindenütt sikert arat. Talán azért, mert ügyesen egyensúlyoz a dráma és a sportfilm határán, talán mert egyszerre tud karaktereivel és az adrenalinnal is jól bánni? Mind igaz lehet, ahogy a technikai kivitelezés kiemelése is megállja a helyét. A vágót szívesen viszontlátnám valami Oscar-gálán, Hans Zimmert meg ugye nem kell bemutatni, most sem adta alább a színvonalat. A film természetesen minden tanulságot, gondolatot kimond, és jóféle hollywoodi dolgozat módjára nem sok helyet ad az értelmezési lehetőségeknek, inkább az érzelmeinkre és az ösztöneinkre van hatással. Azokat viszont úgy megdolgoztatja, mint a versenyzőket fizikailag egy-egy futam. Chris Hemsworth végérvényesen színésszé érik a szemeink előtt, mégis, aki abszolút viszi a prímet, az Daniel Brühl, aki talán még soha nem volt ennyire jó, mint a fegyelmezett osztrák zseni, Niki Lauda szerepében. Tudom, felesleges még ilyenekről írni, amikor még két és fél hónap van hátra a díjszezon kezdetéig, de nagyon szeretném, ha ez a film kitartana odáig. Laudának is tetszett a Hajsza a győzelemért (és ő aztán megmondaná, ha nem). Kiemelte, hogy a kórházas jelenetet, aminél ő a valóságban eszméletlen volt, kifejezetten sokkoló volt látni. Azt kívánta, bár James Hunt is ott lehetett volna a világpremieren. Nagy párviadal volt az övék. Egész életre szóló. Ahogy ez a film is olyan élményt ad...

Kiknek ajánlom?
Nem kell Forma 1 rajongónak lenni hozzá, hogy élvezni lehessen, akit lázba hoznak az érzelmes sportdrámák, az máris indulhat a legközelebbi moziba.

Értékelésem: 85%


2013. szeptember 13., péntek

Támadás a Fehér Ház ellen




Olümposz elesett...







Objektíven: A megszégyenült egykori elnöki testőr, Mike Banning a Fehér Házban találja magát egy terroristaakció kellős közepén. Kiterjedt ismereteit használva, a nemzetbiztonságiakkal együttműködve igyekszik kiszabadítani a túszul ejtett elnököt. 

Szubjektíven: Akár még egész korrekt akciómozi is lehetett volna ebből, mert nincs híján a pozitívumoknak. Igen biztatóan kezdődik, stílusa merész, nem akar mindenáron politikailag korrekt lenni, kőkemény, nem lacafacázik az ütközeteknél. Gerard Butler karaktere megidézi a '90-es éveinek akcióhőseit, laza, cinikus, és nem felejti el kitakarítani a söpredéket onnan, ahova az nem való. Ezen túl a a logika és az értelmes történetvezetés teljes hiánya tapasztalható. Mivel már az elején egyik túlzás a másikat éri a filmben, ezért hamar hozzászokunk, de nem igaz, hogy egy - realitásra érezhetően törekvő - akciófilmben ennyi butaságot hordjanak össze. A banda a Pentagonban a világ legbénább társaságának tűnik, de még nem is ez a legrosszabb; hanem amikor rádöbbensz, hogy valójában mi van a háttérben. Egy mesterségesen felpumpált sztori, ami ráadásul a végére ki is fullad, ami csak arra jó, hogy az utolsó jelenetben Amerika ismét nyakon öntse magát egy jó adag patriotizmussal és hazaszeretettel. Szinte mindegy is, ki mondja a nagymonológot a bajtársiasságról. Nem tudom hol csúszott félre, pontosabban tudom, megint a forgatókönyv a ludas, de lassan ezen már nem is akadunk fenn. Megyek, megnézem, mire jutott Roland Emmerich az ő verziójával. Csak az a baj, hogy szinte mindenki azt mondja, hogy ez a jobb a kettő közül. Már előre félek...

Kiknek ajánlom?
Ki vagyok rá bukva, de ettől még, aki szerette a '90-es évek akcióbombáit, az bepróbálkozhat. Megfelelő mennyiségű sör társaságában...

Értékelésem: 40%


OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...