Forráskód
Sok hűhó...
Objektíven: Colter Stevens százados egy száguldó vonaton tér
magához, és fogalma sincs, hogyan került oda. Egy Christina nevű
ismeretlen nő ül vele szemben, aki viszont a jelek
szerint azt hiszi, hogy ismeri őt. A százados a mosdóba menekül, ahol a
tükörbe nézve egy másik ember arcát látja, a tárcájában lévő személyi
igazolvány alapján pedig Sean Fentressnek hívják, és tanár. Ekkor
hatalmas robbanás rázza meg a vonatot. A következő pillanatban Colter
egy ultramodern elkülönítőben találja magát, ahol egy Goodwin nevű
egyenruhás nő azt követeli, hogy számoljon be mindenről,
amit látott. Colter kulcsfontosságú küldetésen vett részt, amelynek
célja azonosítani a merénylőt, aki néhány órával korábban elpusztította a
vonatot, és aki egy még nagyobb hatóerejű bomba felrobbantásával ezrek
megölésére készül Chicago szívében. A "Forráskód" fedőnevet viselő
szupertitkos program lehetővé teszi, hogy Colter egy párhuzamos
valóságban rövid időre felvegye Sean személyiségét a végzet felé tartó
vonaton. Valahányszor visszatér a szerelvényre, Colternek csak nyolc
perce van, hogy megtalálja a merénylőt. Minden alkalommal újabb
bizonyítékokra bukkan, de a gyanúsított egérutat nyer. Minél többet tud,
annál biztosabb benne, hogy meg tudná akadályozni a robbanást - ha
egyszer nem futna ki az időből.
Szubjektíven: Duncan Jones a 2009-es év legjobb elsőfilmesei között robbant be a köztudatba és rögtön karrierje elején kapott is egy szuperprodukciót, amivel nem okozott csalódást. A Forráskód izgalmas és csavaros filmalkotás. Kicsit talán túlságosan is csavaros. A hollywoodi alkotásokat - főleg az akciófilmeket - érteni szokás a boldog befejezésükkel együtt. Nos, jelen esetünkben a forgatókönyvíró és a rendező magasról tettek rá, hogy érteni fogjuk-e filmjüket. A befejezéstől pedig inkább tekintsünk is el, mert az valami oly mértékben zavaros, hogy megedzi még a legpallérozottabb sci-fi elméket is. Értem én, hogy nem szabad keserű szájízt hagyni az emberekben, de hogy milyen áron teszik ezt, azt inkább hagyjuk. Van egy pontja a filmnek, amikor nyugodtan befejeződhetne, de nem... húzzák az összes szál elvarrásáig. Amit azért nem értek, mert addig a forgatókönyv éppen hogy kerülte a szálelvarrásokat, tisztázásokat a sci-fi vonalon. Persze muszáj volt egy kis drámát is belevinni... a családi szál még csak-csak működik, de a romantikus részből több kéne, hogy el is higgyem a jellemfejlődést. Aztán mivel még a személyes tragédia irányába is elviszik a filmet, a cselekmény fővonala sokat veszít súlyából. Ugyanakkor ne vitassuk el Duncan Jonestól a párját ritkító alapötletet, a látványos kivitelezést, és az igen szerencsés szereplőválasztást. A vágói munka pedig abszolút filmje erőssége, ahogy már a Hold esetében is az volt. Ilyen módon csavaros, pörgős, helyenként erős atmoszférával, stílussal bíró alkotás lett a Forráskód. A lehetséges értelmezésekkel pedig máris könyveket tölthetnének meg a rajongók. Ez pedig a legjobb propaganda a filmnek. Ami ugyan zavaros, de ettől még nézhető akciómozi.
Kiknek ajánlom?
Gondolkodástól sem visszariadó akciófilm-rajongóknak.
Értékelésem: 60%









