2012. november 4., vasárnap

Forráskód



Sok hűhó...








Objektíven: Colter Stevens százados egy száguldó vonaton tér magához, és fogalma sincs, hogyan került oda. Egy Christina nevű ismeretlen nő ül vele szemben, aki viszont a jelek szerint azt hiszi, hogy ismeri őt. A százados a mosdóba menekül, ahol a tükörbe nézve egy másik ember arcát látja, a tárcájában lévő személyi igazolvány alapján pedig Sean Fentressnek hívják, és tanár. Ekkor hatalmas robbanás rázza meg a vonatot. A következő pillanatban Colter egy ultramodern elkülönítőben találja magát, ahol egy Goodwin nevű egyenruhás nő azt követeli, hogy számoljon be mindenről, amit látott. Colter kulcsfontosságú küldetésen vett részt, amelynek célja azonosítani a merénylőt, aki néhány órával korábban elpusztította a vonatot, és aki egy még nagyobb hatóerejű bomba felrobbantásával ezrek megölésére készül Chicago szívében. A "Forráskód" fedőnevet viselő szupertitkos program lehetővé teszi, hogy Colter egy párhuzamos valóságban rövid időre felvegye Sean személyiségét a végzet felé tartó vonaton. Valahányszor visszatér a szerelvényre, Colternek csak nyolc perce van, hogy megtalálja a merénylőt. Minden alkalommal újabb bizonyítékokra bukkan, de a gyanúsított egérutat nyer. Minél többet tud, annál biztosabb benne, hogy meg tudná akadályozni a robbanást - ha egyszer nem futna ki az időből.

Szubjektíven: Duncan Jones a 2009-es év legjobb elsőfilmesei között robbant be a köztudatba és rögtön karrierje elején kapott is egy szuperprodukciót, amivel nem okozott csalódást. A Forráskód izgalmas és csavaros filmalkotás. Kicsit talán túlságosan is csavaros. A hollywoodi alkotásokat - főleg az akciófilmeket - érteni szokás a boldog befejezésükkel együtt. Nos, jelen esetünkben a forgatókönyvíró és a rendező magasról tettek rá, hogy érteni fogjuk-e filmjüket. A befejezéstől pedig inkább tekintsünk is el, mert az valami oly mértékben zavaros, hogy megedzi még a legpallérozottabb sci-fi elméket is. Értem én, hogy nem szabad keserű szájízt hagyni az emberekben, de hogy milyen áron teszik ezt, azt inkább hagyjuk. Van egy pontja a filmnek, amikor nyugodtan befejeződhetne, de nem... húzzák az összes szál elvarrásáig. Amit azért nem értek, mert addig a forgatókönyv éppen hogy kerülte a szálelvarrásokat, tisztázásokat a sci-fi vonalon. Persze muszáj volt egy kis drámát is belevinni... a családi szál még csak-csak működik, de a romantikus részből több kéne, hogy el is higgyem a jellemfejlődést. Aztán mivel még a személyes tragédia irányába is elviszik a filmet, a cselekmény fővonala sokat veszít súlyából. Ugyanakkor ne vitassuk el Duncan Jonestól a párját ritkító alapötletet, a látványos kivitelezést, és az igen szerencsés szereplőválasztást. A vágói munka pedig abszolút filmje erőssége, ahogy már a Hold esetében is az volt. Ilyen módon csavaros, pörgős, helyenként erős atmoszférával, stílussal bíró alkotás lett a Forráskód. A lehetséges értelmezésekkel pedig máris könyveket tölthetnének meg a rajongók. Ez pedig a legjobb propaganda a filmnek. Ami ugyan zavaros, de ettől még nézhető akciómozi.

Kiknek ajánlom?
Gondolkodástól sem visszariadó akciófilm-rajongóknak.

Értékelésem: 60%

2012. november 3., szombat

Ted



Ha már az év komédiájaként emlegették, muszáj volt megnézni...







Objektíven: Gyermekkori kívánságának folyományaként John Bennett plüssmackója, Ted, életre kelt, s azóta is ott van mellette. Barátságuk próbára tétetik, mikor John barátnője előrelépést szeretne kapcsolatukban.

Szubjektíven: Bár már eltelt egy kis idő, amióta láttam, de még mindig fel tudom magam húzni, ha eszembe jut. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy életemben hány olyan filmet minősítettem nézhetetlennek, amit végig tudtam ülni. Ezt végignéztem, de nem volt benne köszönet... Amerikában mostanában versenyt csinálnak abból, hogy minél több olyan karaktert nyomnak be a filmekbe, akik totálisan antipatikusak? És ha már vígjáték... legalább egyszer el kellett volna mosolyodnom. Nem felröhögni, áhh... csak egy kis mosolyt. De nem. Semmi. Közben meg a sablonhegyek, unalom. Legalábbis számomra. Most az a kihívás, hogy megnézzek egy csomó jó filmet, ami feledteti velem ezt. Nagyon vastag karó. Legközelebb körültekintőbbnek kell lennem, az egészen bizonyos. Az máris elborzaszt, hogy állítólag Seth MacFarlane-t szeretnék házigazdának az Oscarra. Ha nem is hagyom ki emiatt az eseményt, de már előre tudom, hogy mikor fogok kétbetűs kitérőket beiktatni. Ted pedig - rendezőjével együtt - maradjon meg a Family Guy rajongók között, távol a vígjátékot egészen máshogy elképzelőktől...

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel senkinek.

Értékelésem: 10%

2012. november 2., péntek

Genfest spot


Dééjj... ááár... jáááng... pípóól...






Objektíven: A Fokoláre Mozgalom fiataljai által szervezett világméretű találkozó beharangozó videója, mely hosszas egyezkedések után végül 2012. február elején látott napvilágot.

Szubjektíven: Az a baj, hogy ismerem a háttérsztorit, így pedig nem az igazi. Olyannak kéne írnia róla, aki nem tudja, hogy az eredeti verzió hogyan nézett ki, milyen zene volt alatta, mi volt a célja... De mivel alapszabály, hogy függetlenítjük magunkat ezektől a dolgoktól (ugyebár), ezért megkísérlem pártatlanul megfogalmazni véleményemet - ami nem fog sikerülni, előre leszögezem. Spotról beszélünk, tehát rövid, figyelemfelkeltő, kreatív alkotásról. Eredeti jelentését tekintve reklám, ajánló. Ha ebből a szempontból nézzük a dolgot, korrekt. Bár azt nem tudtam meg, hogy egy kisváros utcai flash mobjára, vagy egy világváros több ezer fős rendezvényére hívnak-e, de majd úgyis rákattintok a végén megjelenő weboldalra... ...ami csak nem akar megjelenni. Spotunk két perces és a 90. másodpercnél már "csúcsra van járatva" a hangulat. Ezt követően maximum(!) 6-7 másodpercnek szabadna következnie, ami elirányít a megfelelő helyre. De nem. Kőkemény 30 másodperccel nézünk szembe, ami szinte garantálja, hogy a lelkesedés alább hagy. A megvalósítással kapcsolatban problémásnak éreztem, hogy mintha nem tudna (nem akarna) eldőlni, hogy egy komoly, profi munkáról vagy egy mobillal felvett anyagokat összevágó, fanvideo kaliberű anyagról van-e szó. A komoly szándék érezhető, ahogy a rendelkezésre álló képi anyagból is sikerül változatos, figyelemfelkeltő spotot összehozni, de legközelebb jobban kell ügyelni a technikai részletekre. És akkor itt tegyünk egy pontot. Sokkal több nem róható fel direktor úrnak és stábjának - akikről tudható, hogy útközben lettek "stáb". Leginkább az adhat okot bizakodásra, hogy egy pillanatig sem unalmas, másfél percig jól építkező "reklámanyag" született, mely bár valószínűleg azoknak fog legtöbbet jelenteni, akik tudják miről van szó, de az egri Dobó tér és a fiatalosság adta hangulat átütő erejét így sem lehet megkérdőjelezni. Úgyhogy hajrá tovább kedves stáb! Elsőre egész korrekt, a következő már szuper lesz.

Kiknek ajánlom?
A Hogyan készítsünk spotot? - I. lecke (lehetőségek, tanulságok és hibák) című kurzus hallgatóinak.

 

2012. november 1., csütörtök

250.

Elérkeztünk a 250. bejegyzéshez. Köszönöm mindenkinek, aki továbbra is velem tart az óceánjáró nagy útján! Komoly változás természetesen nem fog történni, csupán szusszanunk és a blog ütemezését átállítom kicsit. Közkívánatra készíteni fogok egy olyan listát is (mondjuk a 300. bejegyzésnél), ahol a százalékpontok alapján kerülnek "rangsorolásra" a filmművészet remekei. Addig itt van az ábécé-sorrend adta lehetőség. Ezekről a filmekről volt szó eddig. Továbbra is lehet kérni, hogy miről írjak, igyekszem teljesíteni. Tudom például, hogy az 500 nap nyárral már csomó ideje lógok, hamarosan terítékre kerül... Addig is jó olvasgatást, jó filmnézést mindenkinek!

... és hamarosan a sötétség
II. János Pál - A fehér ruhás vándor
4 perc
A belső ember
A biztonság záloga
A bombák földjén
A bosszú jogán
A bűn hálójában
A csend világa
A dán költő
A dolgok állása
A faun labirintusa
A Föld
A francia kapcsolat
A függetlenség napja
A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége
A hihetetlen Hulk
A Hídember
A Karib-tenger kalózai: Holtak kincse
A királynő
A kis gyufaáruslány
A légy
A miskolci boniésklájd
A Mississippi fekete angyala
A misszió
A nemzet aranya
A nemzet aranya - Titkok könyve
A némafilmes
A párbaj
A párizsi mumus
A sötét lovag
A taxisofőr
A tánckar
A temetetlen halott - Nagy Imre naplója
A tökéletes trükk
A Vaslady
A vándorló palota
A vörös kör
A zongorista
Ab ovo / homoknyomok
ABBA: The winner takes it all
Alien 1, 2, 3, 4
Amerika Kapitány - Az első bosszúálló
Amerikai szépség
Anakonda 4. - Vérvonal
Animal Instincts
Animátrix
Apa - Egy hit naplója
Arka
Arsene Lupin
Ataque de pánico!
Avatar
Az angol beteg
Az Arany Virág átka
Az elszánt diplomata
Az Ezüst-tó kincse
Az élet értelme
Az élet fája
Az igazság nyomában
Az illuzionista
Az orvvadász
Az óceánjáró zongorista legendája
Az öldöklés istene
Az utolsó pisztolyos
Aztán mindennek vége
Ádám almái
Baaria
Barbárok a kapuk előtt
Benjamin Button különös élete
Big Buck Bunny
Bigyó felügyelő
Blueberry - A fejvadász
Borotvaélen
Boszorkányvadászat
Bosszúállók
BURN-E
Cimborák - Hegyen-völgyön
Csiribiri
Csupasz pisztoly a (z)űrben
DC Showcase: Jonah Hex
Drip-Along Daffy
Dumbó
Egérmese 2. - Egérkék a Vadnyugaton
Egon és Dönci
Egy makulátlan elme örök ragyogása
Egy szoknya, egy nadrág
Egyszer
Ellenállók
Eredet
Erőszakik
Eső után
Este
Excalibur - Vér és mágia
Éjféli cowboy
Fantázia 2000
Farkasokkal táncoló
Fehér pokol
Fehér tenyér
Fejvadászok
Fekete kefe
Fel!
Felicia utazása
Féltve őrzött titkok
Filmtett-Duna Műhely Alkotótábor (beszámoló)
Fogadom
Franklin a teknős
Gabriella Ferri nélkül az élet
Galaxis útikalauz stopposoknak
Godzilla
Golet v udoli
Golgotha - Krisztus után
Gulliver utazásai
Hadak útján
Harmadik Shrek
Harry Brown
Hasta la vista!
Holt költők társasága
Horrorra akadva I-IV.
Hidalgo - A tűz óceánja
Hideghegy
Ice Egg
Indiana Jones és a kristálykoponya királysága
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
Jégkorszak 3. – A dínók hajnala
Karácsony este
Képlet
Kis Vuk
Közellenségek
L’ecsó
L'homme sans ombre
La dama y la muerte
Levitáció
Macskafogó 2. - A sátán macskája
Madagaszkár
Madame Tutli-Putli
Maestro
Mátrix
Mátrix – Újratöltve
Melquiades Estrada három temetése
Mephisto
Mission: Impossible II
Muto
München
Narnia Krónikái - A Hajnalvándor útja
Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény
Narnia Krónikái - Caspian herceg
Nekem 8
Nessie balladája
Nyitány
On Your Mark
Over time
Pacsirták cérnaszálon
Papírsárkányok
Partly Cloudy
Párizs, szeretlek!
Perzsia hercege: Az idő homokja
Peter & the Wolf
Please say something
Ponyo a tengerparti sziklán
Pókember
Project X - A buli elszabadul
Rambo - Első vér
Rambo II
Rambo III
Rambo IV (John Rambo)
Rango
Reach
Rém hangosan és irtó közel
Rio
Rusalka
Shrek 2
Skyline
Slumdog Millionaire – Gettó milliomos
Snowbody loves me
Sorstalanság
Sorsügynökség
Spirit – a sikító város
Suszter, szabó, baka, kém
Szabadság, szerelem
Szalontüdő
Szájkosaras kosaras
Szent Lajos király hídja
Szél
Szikraváros
Szilaj, a vad völgy paripája
Szkafander és pillangó
Taxidermia
Táncoló talpak
The Backwater Gospel
The Cat Piano
The Dirdy Birdy
The Expendables - A feláldozhatók
The Fantastic flying books of Mr. Morris Lessmore
The island at the top of the world
The Lunch Date
The Piano
The Sandman
There be dragons
Thor
Tiltott föld
Tintin kalandjai
Tir nan og
Titanic
Titanic 3D
Transformers 2 – A bukottak bosszúja
Transformers 3
TRON: Örökség
Tsumiki no ie - The house of small cubes
Underground
Vad Magyarország - A vizek birodalma
Vadászat a Vörös Októberre
Vadnyugaton
Van pápánk!
Vasember
Vaskabátok
Vágta
Verdák
Verdák 2.
Vérző olaj
Világok harca
Volt egyszer egy Vadnyugat
WALL-E
Watchmen
Wild Wild West - Vadiúj Vadnyugat
Yellow Cake
Zöld Darázs

2012. május 6., vasárnap

II. János Pál - A fehér ruhás vándor



II. János Pál pápa életútja.







Objektíven: A produkció "a lengyel dokumentumfilm-gyártás legjelentősebb alkotása", mely a huszadik század egyik legfontosabb személyiségének életútját mutatja be. A 2005 tavaszán elhunyt, majd hat évvel később boldoggá avatott II. János Pál azon köztiszteletnek örvendő történelmi személyiségek sorába tartozott, akik egész életüket mások megsegítésének szentelték. Az alkotók a teljességre törekedve járták végig a legfontosabb állomásokat: kezdve a korai lengyel évektől, amikor Karol Wojtyla bíborosként egyre szélesebb körben vált ismertté, egészen halála percéig. A Michal Lorenc zenéjével aláfestett képsorok jóvoltából számos helyszínt bejárva ismerhetjük meg a pápai látogatások mindmáig tartó hatását, de szemtanúi lehetünk az ellene elkövetett merényletkísérletnek is. Fontos egyházi és közéleti személyiségek, filmesek, újságírók és sokan mások nyilatkoznak II. János Pálról, köztük a Dalai Láma, Tibet lelki vezetője, Lech Walesa, a Lengyel Köztársaság volt elnöke és Plácido Domingo énekes. Segítségükkel közel kerülhetünk egy olyan nagyszerű egyéniséghez, aki üzenetével milliók életét változtatta meg, szavaival reményt adva még a legelkeseredettebbeknek is.

Szubjektíven: A film már 2011 márciusában készen volt, s bár a hangzatos: "lengyel dokumentumfilm-gyártás legjelentősebb alkotása" címszó alatt hirdeti a plakátja, mindezidáig csak két országban mutatták be. Igen-igen örülhetünk, hogy hazánk ezen országok sorát gyarapítja, még ha másfél évet is kellett rá várnunk. A 75 perces film minden képkockáján tisztelet és mérhetetlen szeretet érződik Karol Wojtyla felé. Fontos erénye Jaroslaw Szmidt alkotásának az is, hogy ügyesen osztja fel különböző tematikus blokkokra a játékidőt. A társadalmi, politikai életre gyakorolt hatástól kezdve a fiatalokkal való kapcsolatig és az ökumené ügyének előmozdításáig minden teret kap, miközben kidomborodnak II. János Pál jellegzetességei. Az utazó pápa, az emberközeli pápa, mindenki pápája... Az alkotók érezhetően lelki gondolatokkal is meg akarták támogatni filmjüket, melyek aláhúzzák Wojtyla pápaságának lényegét, ami a feltétel nélküli szeretet volt. Kicsit féltem a túlzott hatásvadászattól a képi anyag és a zene tekintetében, de szerencsére csalatkoznom kellett, csak néha tolakodó, amit a vásznon látunk. Ezen kívül csupán a film tempója kapcsán maradt bennem néni hiányérzet. Mintha a társadalomra gyakorolt hatás és a fiatalokkal való kommunikáció bemutatása után egy időre lendületet vesztene Szmidt filmje, a párbeszéd és az ökumené ügyénél. Amelyek ettől még ugyanolyan erősek, csak itt jobban kellett koncentrálnom, hogy figyelmem ne lankadjon egy pillanatra sem. Érdekesség, hogy Jaroslaw Szmidt egyszerre operatőre, írója és rendezője is A fehér ruhás vándornak. Ő egyébként alig fél éves volt, amikor Karol Wojtylát pápává választották. Tehát meglehetősen fiatal ember, de lelkesedése az ügy iránt mérhetetlen. Ezért pedig mi magunk csak hálásak lehetünk és kívánjuk, hogy még több országban sikerüljön forgalmazót találni filmjéhez.

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki kicsit is érdeklődik II. János Pál személye iránt, de azoknak is, akik lelki élményre vágynak.

Értékelésem: 80%

2012. május 5., szombat

Az illuzionista



Animációs csoda a Belleville randevú rendezőjétől.







Objektíven: Az illuzionista egyike az előadóművészet kihalóban levő fajából. Feltörekvő rock sztárok aratják le babérjait, így arra kényszerül, hogy egyre kétesebb megbízásokat vállaljon alternatív színházakban, kerti partikon, bárokban és kávézókban. Egészen addig, amíg Skócia nyugati partján egy falusi kocsmában nem találkozik Alice-szel, az ártatlan kislánnyal, aki örökre megváltoztatja életét. Alice-t teljesen lenyűgözik hősünk trükkjei, és azt hiszi ez igazi varázslat, látva a falusiak izgatottságát amikor azt ünneplik, hogy bevezetik az áramot távoli szigetükre. Követi őt Edinburgh-ba, vezeti, amíg a bűvész egy kis helyi színházban dolgozik. A lány rajongása lenyűgözi, jutalmul pazar ajándékokat "varázsol" neki elő. Félve attól, hogy csalódást okoz neki, nem tudja magát rávenni, hogy felfedje a valóságot...

Szubjektíven: Nehéz elkezdeni, nehéz bármit írni. Az bizonyos, hogy az igen tetszetős külcsín alól egy mély és drámai filmalkotás tör felszínre. Olyannyira, hogy több kritika is szóvá teszi a "túlontúl drámai és szomorú" történetet. Megvan ennek az oka. Sylvain Chomet precíz rendező, műveit alaposan átgondolja, nem véletlen, hogy csak ritkán ül a rendezői székbe. Legfrissebb filmjében a művészetről, az emberi kapcsolatokról mesél és bizony egy világ haláláról is. Főhősünk öregedő bűvész, aki fölött eljárt az idő. Közönsége teljesen érdektelen produkciói iránt, és hamar világossá válik, hogy mesterségének a beatkorszak hajnalán már leáldozott. Reménysugár vagy az utolsó tőrdöfés a rajongó skót munkáslány? Ahogy Chomet-től megszokhattuk a mellékszereplők egytől egyig szórakoztató, jól megírt figurák. Vizuálisan sem lehet panaszunk a filmre. Talán a Suszter, szabó, baka, kém nyűgözött le utoljára ennyire képeivel és hangulatával, de talán még az sem. Varázslatos, gyönyörű, amit a filmvásznon látunk. Szükségünk is van rá, mert súlyos történetet hordoz Az illuzionista. A bűvész a végére megtanulja, hogy nem kell színlelnie, megtanulja a lány is. Kicsit talán "visszanyerik az életüket", különösen az öregember. Zseniális az utolsó vonatos jelenet, ahol a bűvész először dönt úgy, hogy a varázslatot nem használja "átverésre", hanem ajándékként közelít hozzá. Ezáltal bölcsebb emberré válik. Nekünk filmnézőknek ugyan addigra már megszakadt a szívünk, de ez most jóleső fájdalom. Letűnt az öreg bűvész világa, tovább kell hát létezni, de bölcsebben és tapasztaltabban tesszük. Ugyanis az illuzionista igazi csodája a fejlődő emberi lélek.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik bírják a majd' másfél órás lassú tempójú némafilmeket.

Értékelésem: 90%


2012. május 4., péntek

Titanic 3D



"Minden túlzásával, önös érdekével együtt egy fantasztikus hollywoodi alkotás a Titanic, amely valóban megérdemelte ismételten a mozivásznat."






Objektíven: Egy kutatóhajó horgonyoz az Atlanti-óceán közepén. Fedélzetén óriási a sürgés-forgás. Brock Lovett, az expedíció vezetője a tenger mélyén dolgozó robot „szemén“ keresztül úgy látja, hogy több hónapos munkájának gyümölcse végre beérik. Alattuk egy igazi legenda, az 1912-ben tragikus körülmények között elsüllyedt Titanic roncsa fekszik, és a távirányítású robot most úgy tűnik, megtalálta azt, amiért „gazdái“ küldték: egy széfet, amely reményeik szerint felbecsülhetetlen kincseket rejt. A páncélszekrényben azonban - értéktelen, szétmállott papírbankókon kívül - nem találnak mást, csak egy mappát, benne egy gyönyörű fiatal nőről készült rajzzal. A „leletről“ a televízió is beszámol, és az egyik néző, a 101 éves Rose Calvert könnyező szemekkel fedezi fel a lányban saját fiatalkori énjét. Az idős hölgy a kutatóhajóra érkezik, és mesélni kezd. Egy történetet ad elő, amelynek főszereplője a határtalan és fékezhetetlen szenvedély, a szerelem, a halál és egy eget-földet megrengető katasztrófa, amely egyetlen pillanat alatt gyökeresen megváltoztatott több száz életutat. - James Cameron legendás filmalkotása 3D-ben tért vissza a mozivászonra.

Szubjektíven: Zsúfolásig megtelt nézőtér, páratlan nagyságú moziterem, hatalmas vetítővászon... méhkasként zsong az egész, majd gyors elcsendesülés következik. Már nem is tudom pontosan, hányadszor ülök be egy filmszínházi előadásra, de ez a pillanat még mindig gyermeki rajongással tölt el: a fények lassan kialszanak. A nézőközönség figyelme a horizontra tapad. Sötétség... csend. Pontosan 100 évvel vagyunk a híres hajókatasztrófa után, 2012. április 14-e, késő este van. Kicsit félek attól, milyen élmény lesz hosszú évek után ismét szélesvásznon látni ifjúkorom egyik meghatározó filmjét, de hamar feleslegessé válik aggódásom. Ismét magával ragad az élmény... és itt most nem is a három dimenzióra gondolok, ami tisztességes munka ugyan, de néhány jelenetet leszámítva nem nagyon tesz hozzá a filmhez. Arra gondolok, ami újból és újból elementáris erővel szegez a székembe: ennek a csodálatos hajónak a története, a több száz emberi sors alakulása, a "ragadd meg a lehetőségeket!" életérzés. Romantikus köntösben, vérprofi hatásvadászattal. A film minden egyes képkockáján érződik James Cameron mély rajongása a hajómonstrum és annak története iránt, ez a mozi teremben ülve pedig csak hatványozódik. A szerelmi szálra pedig nem tudok haragudni, DiCaprio és Kate Winslet remekül "működnek", mint páros. Bár itt meg kell jegyezni, hogy Cameron több olyan részt is kivágott a végeredményből, melyek erősítették (volna) a főbb karaktereket és kapcsolatukat - ezek a DVD-n megtekinthetőek. Ha a stáb tagjai azóta semmi érdemlegeset nem tettek volna le az asztalra – ami nem így történt – akkor is bevonultak volna a filmtörténet ikonjai közé. Ahogy Jack gondolatai is, melyek újra és újra erőt adnak. "Minden, amire szükségem lehet, itt van velem. Van levegő a tüdőmben, és van néhány üres papírlap. Imádok úgy ébredni, hogy nem tudom, mi fog történni velem, és hogy kivel találkozom, hogy hol kötök ki majd ... a minap egy híd alatt aludtam, és most itt ülök a világ legnagyobb hajóján és pezsgőzöm együtt Önökkel ... - csak töltsön nyugodtan! - ... az élet nagy ajándék, így nem áll szándékomban elpazarolni ... sosem tudni, ki osztja a következő lapot, az ember megtanulja elfogadni a sorsát. Minden egyes nap számít!" - Hogy minden nap számítson!

Kiknek ajánlom?
Ezek után még kérdés? 

Értékelésem: 100%

 

2012. május 3., csütörtök

A biztonság záloga



Jason Statham igen keményen odateszi magát, a sztori igen jól van megrendezve, épp csak igen kevéssé tudott érdekelni ez az egész.






Objektíven: A másodvonalbeli ketrecharcos, volt rendőr, Luke élete bénító egyhangúságban zajlik: az összecsapásokon rutinból, félszívvel használja vegyes harcművészeti ismereteit, és próbál megélni a kevés pénzből, amit keres. Egy napon aztán tévedésből elveszít egy megbundázott mérkőzést, ezért az orosz maffia bosszúból megöli a családját. Luke a gyásztól és bűntudattól összetörten bolyong New York utcáin. Amikor azonban a véletlen összehozza egy Mei nevű tizenkét éves kínai kislánnyal, akit ugyanazok a gengszterek üldöznek, akik a feleségét is megölték, Luke akcióba lendül, és óriási tétre menő háborúskodás kellős közepén találja magát. Meiről ugyanis kiderül, hogy nem egy átlagos árva kislány, hanem matekzseni, akit a triádok arra kényszerítenek, hogy nekik dolgozzon...

Szubjektíven: A sztori szerint kínai és orosz maffiózók össze-vissza kevernek valamit, de legalábbis az oroszok gépezetében valami nagyon nem stimmel. Belép a képbe Jason Statham és innentől kezdve mindent borítékolni lehet. Egyetlen eredeti ötlet sem fedezhető fel a forgatókönyvben, minden olyan, mintha "egyszer már láttuk volna". Statham most sem tesz mást, mint morcosan néz, esetleg - nyilván nehezítésképpen - könnybe lábadó szemmel néz morcosan. Ezúttal is borostás, ahogy azt megszokhattuk tőle... A kínai kislány (Mei) alakja nincs ugyan túlírva, de Catherine Chan a semmiből is képes előhúzni valamit: karaktere csendes, titokzatos, komoly tud lenni, érdemes megjegyezni a nevét. Aki pedig egyértelműen menti a mozit, az maga a rendező Boaz Yakin, aki már az Emlékezz a titánokra! esetében is bizonyította, hogy értő kézzel dirigálja az egész stábot. Legutóbbi filmes kitérői a könnyedebb műfajok felé nem hoztak neki sikert - most talán ismét felfedezi őt a szakma, legalább mint megbízható iparost. Artfilmet nem nagyon fog készíteni, de itt megmutatta, ha autósüldözésről, vagy gyors vágásokkal operáló bunyókról van szó, akkor helyén van a kamerája. Úgyhogy kőkemény, férfias összecsapások szerelmesei, Jason Statham rajongói ide! A pénztáraknál igencsak leszereplő mozi becsületét ti menthetitek meg. Lejátszóba A biztonság zálogával!

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szívesen néznek maffiás keménykedést másfél órán keresztül Jason Statham-módra.

Értékelésem: 60%

2012. május 2., szerda

Az igazság nyomában



Csavaros thriller akart lenni, csak ahhoz kellettek volna normálisan előadott csavarok és némi feszültség is.






Objektíven: Will Shaw egyhetes vitorlázásra érkezik a családjával Spanyolországba, ám a fiatal üzletembernek nincs sok kedve a nyaraláshoz: nemrég indult cége körül gondok vannak, és feszült viszonya szigorú apjával, Martinnal csak tovább ront a helyzeten. Amikor aztán a családját elrabolják, és kiderül, hogy a tettesek titkos ügynökök, Willnek menekülnie kell. Miközben egyszerre üldözi a spanyol rendőrség egy olyan gyilkosságért, amelyet el sem követett, és lihegnek a nyomában amerikai bérgyilkosok, Will végigmenekül Madridon, és próbálja összerakni az összeesküvés darabjait, amely legalább olyan tekervényes, mint a város ősi utcái.

Szubjektíven: Talán az ilyen filmek miatt értékelődnek fel a szemünkben az olyan alkotások, melyek képesek vagy eredetiséget, vagy profin előadott történetet prezentálni (esetleg mindkettőt). Az igazság nyomában a gyenge próbálkozások közé kap csak helyet, melyből a merész rendezéstől kezdve túl sok minden hiányzik, hogy ütős tudjon lenni. Pedig adva volt egy direktor, aki előző alkotásával feltámasztotta Jean-Claude Van Demme-ot (ha Mabrouk El Mechri nincs, valószínűleg más gárdával készül el a Feláldozhatók 2.), adva volt egy pre-Superman, minden idők egyik legtökösebb akcióhőse, és a sci-fi nagyasszonya is. Csakhogy egymást múlják alul színvonalas szórakoztatás helyett. Az igazság nyomában percekre képes csupán működni, logikátlanságai, következetlenségei még az évente mozizóknak is feltűnnek. Azt pedig, hogy Lucas Vidal-t miért tartják az év egyik felfedezettjének a filmhez írott zenéjéért, komolyan nem értem. Sok dolga nem volt, bár így is ő nyújtotta a legszínvonalasabb produkciót a stábból, különösen az akciójeleneteknél. Nem is érdemes sok időt töltenünk ezzel az alkotással. Még csak annyit, hogy Henry Cavilltól szeretnénk valami többet látni, amikor majd magára húzza a legendás Superman köpenyt.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egy esti szórakozáshoz beérik ezzel is.

Értékelésem: 35%


2012. május 1., kedd

Fejvadászok



Szórakoztató darab skandinávéktól.








Objektíven: Roger Brown Norvégia legsikeresebb fejvadásza, aki hivatása mellett titokban műkincs tolvajként tevékenykedik, nem kevés hatékonysággal. Ám amikor eddigi legmerészebb betörését készíti elő, rá kell jönnie, vadászból ezúttal üldözötté vált. Méltó ellenfélre talál, akinek nemcsak műkincsekre fáj a foga, de célja elérése érdekében az emberéletet sem kíméli. Kezdetét veszi az országos hajtóvadászat.

Szubjektíven: Bátor, naturalista, vizualitás szempontjából trendinek nevezhető film, melynek talán pont az a legnagyobb hibája, hogy naturalizmusa mellé kevéssé passzolnak azok a valószerűtlen történések, melyek több helyütt felbukkanva lassan ellepik a filmvásznat. A krimi vonal szempontjából nem szerencsés, ám itt láthatóan északi testvéreink beáldozták a realizmust a szórakoztatás oltárán - mondanám, hogy jellemző rájuk, de orbitálisan nagyot hazudnék. Így kapunk egy néha kifejezetten pörgő ritmusú, néha kifejezetten lassan csordogáló alkotást, mely szerencsénkre egy pillanatra sem fullad unalomba, vagy lesz érdektelen. A kritika szinte minden országban lelkesedett a Fejvadászokért, a közönség pedig szinte törvényszerűen távol maradt tőle, így jókora mínusz keletkezett a film büdzséjében. Pedig szórakoztató film ez, Roger Ebert például az év egyik legjobb thrillereként üdvözölte. Csak hát akkor is. Számomra (is) túl éles a kontraszt. Az említett okok miatt. Bár akkor sem volt szép dolog tőlünk, hogy megbuktattuk ezt a mozit. Mert ennél tényleg sokkal többet érdemelne...

Kiknek ajánlom?
Az északi "gyártmányú" szórakoztató filmekért rajongóknak. Péntek estére két sör mellé.

Értékelésem: 60%


2012. április 30., hétfő

Fogadom



Kiszámíthatóság, biztonsági rendezés... ezúttal ez mégsem jelent komoly problémát.







Objektíven: Az őrülten szerelmes ifjú házaspár, Paige és férje Leo éppen csak elkezdik élvezni közös életüket, amikor váratlan dolog történik. Egy autóbaleset következményeként az ifjú ara kómába esik, azonban miután felébred, amnéziába esik. Nagyon kevés emléke van az addigi életéről, így szerelméről sincsenek emlékképei. Leonak erősnek és kitartónak kell lennie, hogy élete párja újra beleszeressen.

Szubjektíven: Csodálkoztam, hogy a Két nő - Egy ház révén frissen hírnevet (és Golden Globe díjat) szerzett Michael Sucsy-t kérték fel a direktori munkálatokra, ám a film megtekintése után úgy érzem, nehezen kerülhetett volna jobb kezekbe a forgatókönyv. A producerek ugyanis láthatóan egy biztonsági hollywoodi romantikus komédiát akartak, amire könnyen be lehet csalni Valentin-nap környékén a népeket. Így minden eredetiség nélkülözésével a jól bevált panelekre kellett építeni. Félreértés ne essék, pontosan ez történik, csupán sikerült az alapanyagból (megtörtént események ihlették a forgatókönyvet) megfelelő mennyiségű gondolatot kiragadni ahhoz, hogy ne csupán egyszeri szórakozás legyen a Fogadom. Mélyen bevésődni ugyan nem fog, de műfajtársainál mindenképp többet nyújt. És hogy ez mihez elég? Pontosan ahhoz, hogy másfél órával tovább emlékezzünk rá, mint a Túl jó nő a csajomra vagy a Bérgyilkosékra. Az átlagnál tehát egy fokkal messzebb jut Sucsy filmje, csak az alapműfajt kellett volna megváltoztatni ahhoz, hogy valami maradandó szülessen. Ahogy egyik kollégám - szerintem rendkívül találóan - két mondatban megfogalmazta a Fogadom lényegét: "A klisék - amennyiben a hozzávalók összessége megfelelő arányú - biztonságot, kiszámíthatóságot nyújtanak, a néző mégis várja, szinte vágyja a következő képkockát, hátha nem az történik, mint ami az ő fejében már 5 másodperce lepergett. Aztán rájön, hogy mégis, de ezúttal ez nem olyan rossz."

Kiknek ajánlom?
Romantikusoknak minden körülmények között, házaspárok is nyugodtan tehetnek vele egy próbát. Romantikus házaspárok meg főleg!

Értékelésem: 50%


OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...