2011. február 26., szombat

Az élet értelme


Nem a szatíra műfajával van bajom, hanem azzal, ha bántó gúnnyal és cinizmussal párosul.







Objektíven: Monty Python. A világhírű társulat utolsó, közös filmje az abszurd, fekete humor, a groteszk jelenetek és az aranyköpések keveréke. A komikusok több, rövid sztoriban elemzik a hétköznapi élet olyan témáit, mint például a születés, a szexuális oktatás, a katonaság vagy a szervátültetés problémája. A film ezen kívül foglalkozik a világ legkövérebb emberével, a vallás kérdésével, furcsa álmokat próbál megfejteni, és figyelemmel kíséri a halál folyamatát. A cél: megtalálni az emberi létezés értelmét.

Szubjektíven: Nagyon kedvelem a Monty Pyton filmjeit. A Gyalog galopp minden idők egyik legjobb vígjátéka, a Brian élete is bővelkedik klasszikus dialógusokban, beszólásokban. Repülő cirkusz - sorozatukat annak idején többször megnéztem, kiadott könyvüket is élvezettel forgattam. Az élet értelme azonban nem talált célba. Hiába a sok kacagtató jelenet, a poénarmada, ha a filmtörténet egyik legabszurdabb, legfeketébb, leggusztustalanabb, legszókimondóbb, legmegbotránkoztatóbb művével van dolgunk, mely tud ugyan szórakoztató lenni, de csak olyan áron, hogy a humort cinizmussal vegyíti és néhol erősen bántó stílusban prezentálja. Sokan azt hozzák fel mentségül, ilyen a világunk is. Talán, de akkor sem célravezető ilyen eszközökhöz nyúlni. Vagyis az lehetne, ha sikerülne jó érzéssel, egy bizonyos határon belül maradva kezelni ezeket az eszközöket. Néhány szcéna esetében sikerült is. A hiányérzet mégis erős maradt a végére. A végére, ahol kiderülhetne az élet értelme. És félreértés ne essék, egyáltalán nem azzal van bajom, hogy nem derül ki, hanem hogy alaposan ki van nevetve mindenki, aki szerint van neki értelme.

Kiknek ajánlom?
Biztos rossz passzban voltam, vagy valami ilyesmi, de én ezt nem igazán ajánlottam azóta se senkinek. Ami valóban említésre méltó jelenet van benne, azok nagy része megtalálható a legnagyobb közösségi portálokon és videómegosztókon.

Értékelésem: 40%

2011. február 21., hétfő

Underground


"Most mi esszük meg a vacsorát, vagy az minket?"







Objektíven: "A soha véget nem érő háború abszurd és lehetetlen, de - mint tudjuk - a Balkán megvalósult meséje. Belgrád 1941-es német megszállását követően több partizáncsalád a pincékbe menekül. Egy "jóbarát" hadiszállító támogatásával fegyvereket készítenek az ellenállásnak - amin a halálgyáros jól keres. A háborúnak egyszer csak vége lesz, de a barát tovább szövi a szilaj harcok történetét, oly hihetően, hogy egész város éldegél immár a felszín alatt. Azonban 1961-ben néhány partizán felmegy a fényre. Meglepődésük leírhatatlan. Azután 1991-ben újra kitör a háború..."

Szubjektíven: Ez bizony 170 percnyi kőkemény balkáni tragikomikum Kusturica-módra. A Macska-jaj ehhez képest Igazából szerelem. Emir Kusturica filmjeit mindig is nagy felbuzdulás kísérte, mégis összes többi alkotásának együttvéve nem volt akkora visszhangja, mint ennek. Nagyon nehéz film. A történések jobb megértése végett közzé teszek két írásrészletet a Creative Commons és a Filmtett jóvoltából, melyek a témával foglalkoznak és betekintést engednek az Underground világába: "A jugoszláv történelem ötven évét feldolgozó, szédületes tempójú vízió azt sugallja, hogy a háború valójában sosem ért véget a Balkánon, csupán az ellenség változott. A helyenként Federico Fellini áradó fantáziáját idéző alkotás szakmai erényeit nemigen vitatta senki, ennek tudható be cannes-i győzelme is. Annál hevesebb viták tárgyát képezte a film politikai tartalma: a nyugati és közép-európai értelmiség úgy ítélte meg, hogy az Underground valójában egy szerb propagandafilm egy bosnyák (!) művész által elkészítve, melyet a Milošević-rezsim finanszírozott. (A mű egyébként francia–jugoszláv–német koprodukció) Elnézőbb kritikusok szerint Kusturica maga sem nagyon értette, mi folyik éppen a Balkánon. A rendezőt rendkívül felzaklatta a sok, szerinte igazságtalan támadás, forró fejűen még azt is kilátásba helyezte, hogy a továbbiakban felhagy a rendezéssel. Műve védelmében annyit mondott, hogy valójában egyetlen fél oldalán sem kívánt állást foglalni, célja annak bemutatása volt, hogy hamis illúzió az egymással békében élő, soknemzetiségű Jugoszlávia titói képének fenntartása. Az idő múlásával lecsillapodtak a kedélyek, az Underground értékelése is egyre árnyaltabb lett, ám az tagadhatatlan, hogy a filmnek köszönhetően Kusturica egy időre kiesett a moziközönség kegyeiből." Filmtett: "Volt egyszer egy ország és a fővárosa Belgrád ... A film rögtön az elején megosztotta a véleményeket. Két fő tábor csapott össze. Aki védte, remekműnek, történelmi allegóriának, mitikus balkáni eposznak tartotta, aki támadta, szerb propagandaszemétnek minősítette. Kusturicának a szemére vetették, hogy megtagadta szarajevói gyökereit és elárulva Boszniát, Belgrád szolgálatába állt. A film kapcsán újra fellángoltak a boszniai háború értelmezési lehetőségei. Az Undergroundon a jugoszláv történelem önkényes félreértelemzése okán tartják hazug, félresikerült alkotásnak. Erre Kusturica személyes, alkotói szabadságával válaszolt, ami érthető. Az önmagát többször az utolsó jugoszlávnak aposztrofáló rendező eredetileg boszniai muzulmánként született. Korábbi, 80-as évekbeli sikeres filmjeivel maga is hozzájárult a multikulturális Szarajevó-kép megjelenítéséhez és népszerűsítéséhez. Ezekben a filmekben sem volt tőle idegen a történelmi háttér. Kusturica az Undergroundon 1993. októbere és 1995. februárja között dolgozott. A boszniai háború 1992. áprilisában kezdődött és két éven keresztül etnikai öldöklések helyszínévé változott. Megjegyzés: a film nem Boszniáról szól, még csak nem is ott forgatták, mégis úgy jelenik meg az emberek fejében, mintha kizárólag a boszniai háborúra vonatkozna." Saját vélemény: Érthetőek Kusturica egyetemes gondolatai, mégis annyira rájátszik a balkáni helyzetre, annyira észrevehetőek alkotói szabadsága okán elkövetett "hanyagságai", hogy nem csoda, hogy támadták. Maga a film gondolatébresztő és figyelemre méltó alkotás.

Kiknek ajánlom?
Az abszurd és a tragikomikum műfaját és a balkáni filmeket kedvelőknek. Csak felnőtt fejjel érdemes belevágni és nem árt némi történelmi háttértudás hozzá.

Értékelésem: 90%

2011. február 15., kedd

Barbárok a kapuk előtt


Életed egyik legnehezebb és legkellemetlenebb filmje.








Objektíven: Kórházba kerül az ötvenes évei elején járó Rémy. Volt felesége, Louise, arra kéri a Londonban élő fiukat, jöjjön haza a haldokló apját meglátogatni. Sébastien húzódozik, hisz hosszú évek óta nem volt apjával kapcsolata, nem volt mondanivalójuk egymásnak. Végül mégis Montrealba repül, hogy segítsen és apja támasza legyen a nehéz helyzetben. Sébastien minden követ megmozgat, hogy könnyítsen Rémy szenvedésein. Még az apja életében egykor oly fontos vidám bandát is összehívja: rokonok, barátok, egykori szeretők jönnek össze a betegágy körül.

Szubjektíven: Az amerikai birodalom bukása -sorozat egyelőre második darabjánál tart, így még nem szélesedett trilógiává. Denys Arcand rendező 1986 után ismét ehhez a témához nyúlt, különbség mindössze annyi, hogy a jelen esetben tárgyalt filmnél 2003-at írtunk. A téma lassan bontakozik ki, helyenként abszurd, helyenként fekete humorral találkozunk, mégis a kőkemény dráma viszi a filmet. A filmet, melyre nem lehet megfelelően felkészülni, olyannyira negatív és borúlátó. Negatív, mert olyan korképet vázol egy idősödő ember történetén keresztül, amely "kis túlzással többet mond az istentelen XX. századról, mint bármely történelemkönyv vagy dokumentumfilm." Ilyen XX. századi lélek a főszereplő is, és szinte mindenki a környezetében. Problémát mindig akkor éreztem a filmmel kapcsolatban, amikor a rendező megpróbálja felmenteni figuráit, akiket láthatóan szeret. De nem. Ezek a karakterek sem különbek, sőt, ők is okozói az egyre mélyülő válságnak, melyről Arcand alkotása szól. A filmben mutatnak egy remek bejátszást, amiben azt elemzik, hogy a World Trade Center elleni merénylet azért rendkívüli, mert a civilizáció szívébe hatolt, mondhatni a barbárok már ott vannak a kapuknál. Az analógia zseniális és kiválóan felépített: ugyanis pont ez a film lényegi része; nem a barbárok vannak a kapuknál. Mi magunk vagyunk a barbárok, mi vagyunk ott a kapuknál. Erre játszik rá az utolsó jelenet is. - Könnyen lehetett volna hibátlan Denys Arcand filmje. Az izmusokról szóló epizód például egészen pazar, ahogy a szeptember 11-es rész is. A rendező azonban - véleményem szerint - óriási hibát vét azáltal, hogy felmenti a figuráit, helyenként igazat ad "barbár" cselekedeteiknek. Pedig pont arra kellene rádöbbenni, hogy ezek okozzák a bajt. Figyelemre méltó filmalkotás ez, mégis kevesen fogják igazán értékelni, mert egyáltalán nem szerethető. Akiknek ez mégis sikerült, ott paradox módon máris van miről elgondolkodni egy fals értékrenddel kapcsolatban...

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel a világon senkinek. Aki mégis úgy érzi, hogy nem teljes az élete e nélkül a film nélkül, az készítse fel a lelkét és vágjon bele!

Értékelésem: 75%

2011. február 12., szombat

A csend világa


Arany Pálma és Oscar-díj egy természetfilmnek? Igen! Cousteau kapitány klasszikusa a legnagyobbak között!






Objektíven: Cousteau "kapitány", a világhírű francia tengerkutató és könnyűbúvár természetfilmje művészi élményt nyújtó dokumentumfilm. Messze túlmegy a valóság képi ábrázolásán. Filmjében a lélegzetelállító képek, a kommentár és a zene tökéletesen összhangban vannak. A lényegében tudományos-ismeretterjesztő anyagot, a varázslatos víz alatti világ ezer arcának megörökítését meg tudták tölteni a valóság, az emberi világ izgalmas, kalandos levegőjével.

Szubjektíven: Jacques-Yves Cousteau kapitány - egy legenda, egy kiváló ember. Nagyszerű természetfilmek alkotója, elsőrangú kutató, búvár. Filmje A csend világa valóban oda kalauzol bennünket, ahol nincs hang, ahol a vízi élőlények, a korallszirtek pompája ragad magával. A narrátor nélküli részek alatt megismerhetünk egy láthatatlan, feltérképezetlen világot. Nagyszerű érzékkel összerakott epizódok, kalandos felfedezések tarkítják utunkat szárazföldön, vízen és víz alatt. Ami az egészet különlegessé teszi, hogy mi is a Calypso fedélzetén érezzük magunkat, matrózként, búvárként viselkedünk és nem csak majdnem. Minden perce átérezhető, legyen szó gyönyörű képekről vagy épp hátborzongatóan naturális, sokkoló jelenetekről. Az állatvédők ma minden bizonnyal fennék a fogukat a hasonló alkotásokra, de 1956-ban ez leginkább az újdonság erejével hatott. Inkább tanulhatna a mai kor dokumentumfilmese Louis Malle remek rendezéséből, hogyan kell emberközeli, nem pusztán tényeken alapuló filmet készíteni. A csend világa nem csak a palackos reduktoros merülést "találta fel", nem csak az első igazi búvárfilm volt, hanem Cousteau kapitány és a matrózok segítségével társsá vált egy máig feledhetetlen természettúrán.

Kiknek ajánlom?
A természetfilmek kedvelőinek. A Cousteau-életmű szerelmeseinek és a varázslatos képi világok szakavatott közönségének. Sokadszorra is felemelő élményt nyújt.

Értékelésem: 100%

2011. február 10., csütörtök

Excalibur - Vér és mágia


Az angolok is értenek a fantasy-hoz? Mi az hogy!








Objektíven: A film a legendás Arthur király történetét dolgozza fel. A szegény fiú Merlin, a varázsló segítségével megszerzi az ország trónját. Ugyanis ő az egyetlen, aki a kősziklából ki tudja húzni a hatalmat szimbolizáló kardot, az Excaliburt. Megalapítja a "kerekasztal lovagjainak" rendjét, amelynek a feladata az, hogy az országban uralkodó káoszt felszámolja, és folyamatosan jót cselekedjék. Arthur elveszi feleségül a szépséges Guinevrát, de a sors úgy hozza, hogy hölgye szívén legkiválóbb lovagjával, Sir Lancelot-al kell osztoznia.

Szubjektíven: Mennyi nagy név, mennyi nagy karakter a legendából! És mindehhez mennyi nagy színész! A stáblistára pillantva nem mehetünk el szó nélkül olyan nagyságok mellett, mint Helen Mirren, Nigel Terry, Liam Neeson, Gabriel Byrne, Patrick Stewart, Ciarán Hinds, Cherie Lunghi és Nicol Williamson. Van közülük, aki csak később vált világhírű művésszé. Tulajdonképpen elmondható mindez a rendezőről, John Boormanről is, aki - bár 1981-re már büszkélkedhetett szakmai elismerésekkel - igazán sikeres csak évekkel később lett. Az Excalibur rendezésébe 47 évesen fogott bele, tehát nem volt már fiatal. Filmje mégis irányadóvá vált a '80-as évek fantasy-hullámát tekintve. A film képi világa egyszerre középkori, lovagi időket idéző és a legendák mítikus lényegét megelevenítő; ezek fényképezése lett az igazi telitalálat. Alex Thompson operatőr tucatnyi nagy film elkészítésénél állt a kamera mögött, legsikerültebb műve azonban mégis az Excalibur. Nélküle vásári komédiára emlékeztetne, amit a vásznon látunk, - bár igen erős a jelmeztervezői munka is - így azonban hangulat, érzés, életerő költözik a képkockákra. A gyenge pont talán megint a könyv. Thomas Malory alkotását Rospo Pallenberg adaptálta majd ezt az adaptációt Pallenberg a rendezővel, John Boormannel csiszolta tovább forgatókönyvvé. A többszöri átdolgozás érződik és nem is teszi zökkenőmentessé számunkra, egyszerű nézők számára a fogyasztást. Az az ember érzése, hogy ebből vagy egy három órás eposznak kellett volna születnie, mindenféle mellékszál alaposabb kidolgozásával vagy egy feszesebb dramaturgiájú másfél, esetleg két órás műnek. A kettő között eltévedt az Excalibur, ami néhol üresjáratokat eredményez vagy épp kevéssé komolyan vehető részeket. Nem lenne teljes azonban az írás, ha nem emlékeznénk meg a legendás zenéről. A Carmina Burana választása telitalálat Boorman mozijához, a leginkább lélekemelő pillanatok ehhez a páratlan muzsikához kapcsolódnak. A film összességében tehát kettős képet mutat, de mindenképp figyelemre méltó. A Variety "lenyűgöző, páratlan vízió"-nak nevezte, Roger Ebert azonban "rendetlen, kusza" műnek. Megint csak nálunk a labda véleményformálás tekintetében. Én kedveltem az Excaliburt.

Kiknek ajánlom?
14 éven felettieknek, kifinomult angol kaland sok vérrel, mágiával, lovagokkal, egyszóval: középkorral. A fantasy műfaj szerelmesei ki ne hagyják!

Értékelésem: 80%

2011. január 27., csütörtök

Ab ovo / homoknyomok


Az első igazi nemzetközi siker... Cakó Ferencre felfigyelt Európa.





Objektíven: Az emberiség több évezredes küzdelmének megrázó ábrázolása homokanimációval: újra és újra legyőzik, ám elpusztíthatatlan.

Szubjektíven: Cakó Ferenc 2010-ben ünnepelte hatvanadik születésnapját. Ő az, akire méltán lehet büszke minden magyar ember. Különleges hatású homokanimációs filmjeivel több jelentős nemzetközi fesztiválon fődíjat nyert. Külföldi akadémiák állandó vendége ő, speciális kurzusokat tart animációs technikák alkalmazásából. Ab ovo - vagyis a kezdetektől, eredendően. Egy gondolatmenet visszafejtése egészen a gyökerekig. Cakó Ferenc az emberiség történetét zenei aláfestéssel készíti el, miközben a legkülönbözőbb témákat érinti. A szemünk előtt születik meg minden kisebb alkotás – amelyek mindig csak néhány pillanatig élnek – a kép nyom nélkül elszáll, megfoghatatlanná válik, miután a vetítőt kikapcsolta az alkotó. A homok letörlődik az üveglapról, s megszűnik létezni az alkotás. Egyszeri, megismételhetetlen, mindig más és más. Ettől nagyszerű és ezért nyitja meg újabb és újabb értelmezési lehetőségek sorát.

Kiknek ajánlom?
A homokanimáció kedvelőinek, a gondolkodva pihenőknek.

Értékelésem: 85%

2011. január 19., szerda

AZ ÉVTIZED LEGJOBBJAI (2001-2010)

Kedves Olvasók!
Megérkeztünk Cannes-ba és ezzel egy időben nagyjából véget is ért egy évtized. Ha már úgyis díjnyertes filmek következnek január 24. hétfőtől, akkor miért ne vethetnénk számot azzal a tíz esztendővel, melyeket most magunk mögött hagyunk? Ugyanakkor nincsenek illúzióim afelől, hogy a hosszabb beszámolókat mennyire olvassa a nagyérdemű, mennyire van ezeknek létjogosultságuk. Úgyhogy a leglényegesebbekre szorítkoztam; kiválasztva kategóriánként öt kiválóságot, melyek már győztesnek mondhatják magukat. Egyet megjelöltem minden kategória esetében, mely különösen közel állt a szívemhez, természetesen szubjektív szempontok alapján. Színpadon az évtized legjobbjai. Útbaigazító megjegyzés, hogy a fő színészi kategóriáknál külön jelöltem be az évtized legjobb alakítását és az évtizedben legjobb teljesítményt nyújtó színészt, színésznőt. A kérdéses részekre, párbeszédre, hozzászólásra ott van a megjegyzés gomb és az email címem. Szeretettel várom a benyomásokat, véleményeket, saját listákat!

Nekem ők szerezték a legkellemesebb perceket:


2001-2010 legjobbjai:

Legjobb rövidfilm:
A biciklis túra
ABBA – Our last video ever
The door
Signs
Szalontüdő

Legjobb animációs rövidfilm:
Kiwi!
Lucia
Presto
Over time
Tsumiki no ie

Legjobb dokumentumfilm:
A csernobili csata
Föld
Kellemetlen igazság
Pingvinek vándorlása
Vándormadarak

Legjobb képi effektusok:
A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
Avatar
Csillagok Háborúja II. rész – A klónok támadása
King Kong
Transformers

Legjobb vágás:
A Bourne-ultimátum
A remény bajnoka
A sötét lovag
Fehér tenyér
Isten városa

Legjobb smink/maszk:
A faun labirintusa
A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
A Gyűrűk Ura – A Két Torony
Csillagok háborúja III. rész – A Sith-ek bosszúja
Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény

Legjobb kosztümtervezés/jelmeztervezés:
Az aranyszirmok átka
Devdas
Gettó milliomos
Hosszú jegyesség
Moulin Rouge!

Legjobb művészeti rendezés/látványterv:
A tökéletes trükk
Amélie csodálatos élete
Én, Pán Péter
Hideghegy
Repülő tőrök klánja

Legjobb operatőri munka:
A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
Benjamin Button különös élete
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
Repülő tőrök klánja
Vágta

Legjobb filmzene:
A falu
Én, Pán Péter
Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
Kóristák
Szilaj - A vad völgy paripája

Legjobb filmbetétdal:
A hercegnő és a béka – „Down in New Orleans”
Kincses bolygó – „I’m still here”
Narnia Krónikái - Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény - "Wunderkind"
Párizs, szeretlek! - „La méme histoire”
Verdák – „Real gone”

Legjobb nem angol nyelvű film:
A mások élete
Isten városa
Oldboy
Papírsárkányok
Repülő tőrök klánja

Legjobb animációs film:
A hercegnő és a béka
A hihetetlen család
A vándorló palota
Chihiro szellemországban
L’ecsó

Legjobb eredeti forgatókönyv:
A hihetetlen család
A királynő
Esetleg
Igazából szerelem
Ütközések

Legjobb adaptált forgatókönyv:
Oldboy
A Gyűrűk Ura – A Gyűrű Szövetsége
A zongorista
Egy csodálatos elme
München

Legjobb női mellékszereplő:
Emma Thompson – Igazából szerelem
Jennifer Connelly – Egy csodálatos elme
Kate Winslet – Én, Pán Péter
Meryl Streep – Az órák
Tilda Swinton – Benjamin Button különös élete

Legjobb férfi mellékszereplő:
Christopher Walken – Kapj el, ha tudsz!
Matt Dillon – Ütközések
Michael Sheen – A királynő
Paul Giamatti – A remény bajnoka
Paul Newman – A kárhozat útja

Legjobb női főszereplő:
Cate Blanchett – Benjamin Button különös élete
Nicole Kidman – Moulin Rouge!
Helen Mirren – A királynő
Zhang Ziyi – Repülő tőrök klánja
Naomi Watts – Mulholland Drive

Legjobb férfi főszereplő:
Adrien Brody – A zongorista
Casey Affleck – Jesse James meggyilkolása, a tettes a gyáva Robert Ford
Russell Crowe – Egy csodálatos elme
Daniel Day-Lewis – Vérző olaj
Ulrich Mühe – A mások élete

Legjobb rendezés:
Christopher Nolan – A sötét lovag
Fernando Meirelles – Isten városa
Hayao Miyazaki – A vándorló palota
Roman Polanski – A zongorista
Zhang Yimou - Repülő tőrök klánja

Legjobb film:
A remény bajnoka
L’ecsó
Nem vénnek való vidék
Oldboy
Ütközések

2011. január 14., péntek

Világjáró utazásunk után irány Cannes!

A leghidegebb téli napokat arra használtuk fel, hogy röviden, gyorsan, a teljesség igénye nélkül belekóstoljunk a Föld minél több országának filmtermésébe. Az óceánjáró fedélzetén elhajóztunk egészen a messzi Ausztráliáig, de Japán és Kanada sem maradt ki a távoli országok közül. Sikerült bepillantást nyernünk Uruguay nemzeti kincsébe és ha már arrafelé jártunk, nem hagytuk ki az USA-t sem. Európában az eddigieknél nagyobb lélegzetvételű kalandozásba kezdtünk. Északon Észtország és Svédország szolgáltatott mozgóképes tanulmányt, majd Hollandia, Svájc, Spanyolország és Olaszország is színt vallott. Hiányérzet maradt volna kis hazánk nélkül. Ebben a szakaszban Magyarország a leghíresebb animációs rövidfilmjével A léggyel bizonyított. Több filmes nagyhatalom közül azonban kimaradt az egyik legnagyobb, Franciaország. Nem véletlenül. Következő székhelyünk ugyanis egy francia város, ahol évről évre összegyűlnek a világ filmes szakemberei, újságírók, színészek, rendezők nyüzsögnek. Cannes. A Francia Riviéra. 1939 óta - talán kijelenthető - a legnívósabb filmfesztivál helyszíne. Itt nyerni külön dicsőségnek számít, az Arany Pálma pedig biztos ajánlólevél a mozis forgalmazáshoz. A következő blokkra 15 olyan filmet választottam ki véletlenszerűen, melyek valamilyen főbb kategóriában díjazottak voltak ezen a fesztiválon. Akkor hát horgonyozzunk le most Cannes városában, meghívok mindenkit tizenöt filmes csemegére.

2011. január 13., csütörtök

L'homme sans ombre


Schlemil Péter csodálatos története - csodálatosan





Objektíven: Egy ember elveszíti az árnyékát...

Szubjektíven: Georges Schwizgebel Adalbert von Chamisso: Schlemil Péter csodálatos történetét dolgozza fel. A regény 1814-ben íródott, ez Chamisso leghíresebb munkája. Majd minden európai nyelvre lefordították, és többször feldolgozták a történetét, opera, regény illetve a svájci származású rendező jóvoltából animáció formájában is. A főhős körül köröző nézőpont, allegórikus mondanivaló, különleges animációs technika. Művészfilm ez, a jobbik fajtából, éppen nem esik át a nagyot mondok - kategóriájába, megmarad egyszerűnek. A zene rendkívül jó választás volt, támogatja, építi a történetet, mely csak a kidolgozás/megvalósítás szempontjából hagy magán némi támadási felületet. Schwizgebel filmje Cannes-ból a legjobbnak járó díjjal távozott és örömmel fogadták a világ szinte valamennyi animációs filmfesztiválján.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik nem ezzel az alkotással kezdik az ismerkedést az animációs művészfilmek világával. Érdekes, mert művészfilm és nem is, bőven tudnánk olyan alkotásokat mondani, melyekre sokkal inkább illene ez a jelző. Inkább akkor annyit mondok, hogy nem könnyű emésztés, de megéri.

Értékelésem: 80%

Ice Egg


Variáció egy témára svédesen.




Objektíven: Jeges kalandok egy tojással.

Szubjektíven: Nehéz lenne úgy írni erről a mindössze pár másodperces rövidfilmről, hogy nem lövünk le benne semmit. Ezért inkább csak annyit írok, hogy örülök a fiatal svéd filmes Daniel Nygren felbukkanásának. Remélem még láthatjuk őt rendezni, mert jó ízlése van. Nem hivalkodó, egyszerű és könnyed. A lehetőségeihez mérten egy igen tetszetős végeredmény született.

Kiknek ajánlom?
A mű élvezetéhez elengedhetetlen, hogy a néző ismerje a Jégkorszak című animációs filmet.

Értékelésem: 85%

2011. január 9., vasárnap

Ataque de pánico!


Ezek az idegenek sem barátkozni jöttek a Földre.





Objektíven: Federico Alvarez filmjében ismét megtámadnak minket a földönkívüliek.

Szubjektíven: A rendező állítólag mindössze 300 dollárból hozta össze ezt a látványt és ezt a filmet. A Ghost House Pictures sem volt rest, rögtön megdobták Alvarezt egy ajánlattal, hogy írjon egy hosszabb forgatókönyvet egy egészestés mozihoz. Ki tudja, mi lesz belőle? Az tény, hogy az Ataque de pánico! igen hangulatosra sikerült és még a vizualitásra sem lehet panasz. Sőt, néhány képkocka szinte olyan, mintha a gigaköltségvetésű Transformersből vágták volna ki. Nem zavaró a videoklipszerű megvalósítás sem, egyedül a játékidőt érezzük nagyon rövidnek, mert így a hirtelen megtalált varázs hamar el is száll. A pénzszűke most ennyire futotta, legközelebb talán sikerül súlyt adni a film soványka sztorijának. Uruguay végre hallatott magáról és Amerika máris felkapta a fejét. Ilyen egy kiváló karrier kezdése. Bravo Federico!

Kiknek ajánlom?
Szörnyes, űrlényes, UFO-s filmek kedvelői ki ne hagyják!

Értékelésem: 75%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...