2010. szeptember 30., csütörtök

Golet v udoli


Zsidó kultúrtörténet profizmussal.








Objektíven: Josef Kemr egyik utolsó filmjében egy zsidó család mindennapjaiba tekinthetünk be. Hagyományok, vívódások, szeretet, kísértés és humor a főszereplők.

Szubjektíven: Ivan Olbracht könyvéből Jana Dudkova írt forgatókönyvet. Az 1930-as évek Csehszlovákiájában járunk és a történet egy fürdő megszentségtelenítése körül bonyolódik, minek kapcsán számtalan kérdés merül fel. Mennyire kell ragaszkodni az esetleg érthetetlen hagyományokhoz? Mennyire fontos a család és a tágabb család? Mit jelent hittel kitartani valami mellett? Zeno Dostal rendező filmje messze kerüli a didaktikusságot, mégis elgondolkodtat. Finoman adagolja a humort és nagyszerű érzékkel tartja fenn az érdeklődést. Filmje így képes meglepően hétköznapi, ugyanakkor érdekfeszítő lenni. A színészek remek játékához felért a stáb többi tagja is. Az operatőri és a filmzenei ténykedés Cseh Oroszlán díjat ért, a vágói munka is remek. A '90-es évek Csehországának egyik gyöngyszeme ez az alkotás, melyben Josef Kemr búcsúzott a színészet világától. Megtekintésre azért is érdemes, mert régen játszottak olyan filmet, melyben a zsidóság ennyire hétköznapi, reális arcát mutatta a kisember szemüvegén és nem a hatalmasok nagyítóján keresztül.

Kiknek ajánlom?
Nehezen hozzáférhető alkotás, lassabb folyású, de aki hozzájut, mindenképp nézzen bele.

Értékelésem: 90%
Cimborák - Hegyen-völgyön


"Ezt a filmet 3-99 éves gyermekek számára ajánljuk" pagony.hu







Objektíven: A nagysikerű első rész után, a három jó barát újabb kalandjain izgulhatnak kicsik és nagyok. Ebben a részben a főszereplők (Fickó és Pletyka) mellett más állatok is megjelennek, többet között hiúz, vadmacska, mókus, mosómedve és egy afrikai gepárd.

Szubjektíven: "A rendező nemcsak az állatok világát ismeri tökéletesen, hanem a filmművészetnek is kitűnő mestere. Nagyszerű érzékkel teremt feszültséget, alkalmazza a szakma minden fogását. Fickó és Pletyka színésznek is nagyszerű. Miközben "végrehajtják" a rendezői instrukciókat, lelkiállapotokat is képesek tükrözni. Tudnak "szomorkodni", "nevetni", "beszélni"..." - ebben áll ennek a filmnek nagyszerűsége, mely egyaránt mondható természetfilmnek, kalandfilmnek, családi filmnek, játékfilmnek, dokumentarista jellegű alkotásnak. Széles palettát járunk be 100 perc alatt, miközben csodálatos tájak, izgalmas kalandok váltakoznak. Homoki Nagy István nevére ideje lenne jobban figyelnünk. Sok család polcán ott látom műveit, de annál kevesebbszer tapasztalom, hogy hozzá is nyúlnánk. Pedig ha egyszer valaki beletekint a Cimborák sorozatba, azért nem lesz képes rögtön újabb DVD-t betenni a lejátszóba, mert azonnal a szabadba, a természetbe kívánkozik családostul. A Gyöngyvirágtól lombhullásig című klasszikus természetfilm után itt az újabb feltérképeznivaló kis hazánk gazdag filmterméséből.

Kiknek ajánlom?
A Pagony és a MoKép ajánlatát én sem tudom felülmúlni. 3-tól 99 éves korig ajánlott film.

Értékelésem: 85%

2010. szeptember 29., szerda

ABBA: The winner takes it all


Egy kiváló dokumentumfilm a múlt század végéről, abból az évből, amikor a világ ismét felfedezte magának a popzenei történelem egyik legnagyobb csapatát.






Objektíven: Ki ne ismerné az ABBA-t, minden idők egyik legsikeresebb együttesét? A banda még ma is hihetetlenül népszerű, több mint harminc évvel azután, hogy lemezeik többszáz milliós példányszámban fogytak. A tagok az 1983-as feloszlás óta most először szerepelnek egy filmben. Az ő történetüket meséli el Steve Cole és Chris Hunt dokumentum-mozija.

Szubjektíven: Túlzás nélkül állítható, hogy Anni-Frid, Agnetha, Benny és Björn zenéje még évtizedeken keresztül a popzenei érdeklődés középpontjában lesz, ahogy az elmúlt 3 évtizedben is ott volt, úgy, hogy a tagok már nem is játszottak együtt. Ez a dokumentumfilm akkor készült, amikor az utolsó próbáit tartották Londonban a Mamma Mia című musicalnek, ami azóta világhírű lett, minden idők egyik legsikeresebb darabjává nőtte ki magát, és a belőle készült film is megasikerré vált Meryl Streep és Pierce Brosnan főszereplésével. Mi végre ez a hatalmas, szűnni nem akaró ováció? Honnan jön az ABBA zenéjének frissessége? Hogyan képesek maguk mellé állítani sokakat a fiatalabb nemzedékből is? Csupán néhány azok közül a kérdések közül, melyekkel a film foglalkozik. Az angol szakemberek sikerrel kerülik el a túlzásokba esést, vagy a modern korra jellemző gyors - videoklipszerű - vágástechnikát. Jó érzékkel nyúlnak újabb és újabb témákhoz, végig fenntartva a néző érdeklődését. A játékidő ugyan kissé hosszúra nyúlik, de mindenért kárpótol bennünket a magával ragadó örömzene - ahogy a filmben megszólaló Bono is mondja. Rajta kívül velünk utazza még végig az ABBA egy évtizedét Tim Rice, Malcolm McLaren, Lasse Hallstorm, Michael Tretow és még sok más kiválóság a könnyűzene világából. "Az ABBA zenéje tiszta öröm, és ettől olyan különleges"- nyilatkozza a U2 frontembere. Mi a magunk részéről csak egyet érteni tudunk vele.

Kiknek ajánlom?
Az ABBA együttes rajongóinak mindenképp, de azoknak is, akik zenetörténeti érdekességekre vagy egy igényes dokumentumfilmre vágynak.

Értékelésem: 95%
4 perc


A kicsit semmitmondó cím szerencsénkre meglehetősen jó filmet takar.







Objektíven: A 21 éves Jenny számára bezárult az élet. Tíz évvel ezelőtt zongorán játszott, és csodagyerekként ünnepelték, most viszont gyilkosság miatt életfogytiglani börtönbüntetését tölti. Csak egy idős zongoratanárnőnek sikerül valamifajta kapcsolatba lépnie a rendkívül agresszív fiatal lánnyal, a börtön-szerte megmosolygott reszocializációs program keretében. A tanárnő vállalja, hogy felkészíti Jennyt egy zenei versenyre, melyet a börtön falain kívül rendeznek. Ez a kőkemény női börtön-dráma négy kategóriában nyerte el a Bajor Filmdíjat, mely az egyik legrangosabb német filmes kitüntetés.

Szubjektíven: A siker nem véletlen. A kortárs európai filmművészet egyik gyöngyszeme a 4 perc, melyben elementáris erő lakozik. Két ember kapcsolatát beszéli el, lehetetlen körülmények között, lehetetlen korban. Személyes tragédiák, a második világháborúig visszanyúló emlékek, erőszak és kétségbeesés. A remény mégis felülemelkedik. Kapcsolataink szebbik arca fényként világíthat. Erről tesz tanúságot a 4 perc, erőteljes zenei betéteivel, hibátlan színészi alakításaival. Senki se számítson egy Zongoralecke kaliberű filmre, bár a fekete-fehér billentyűknek itt is komoly szerep jut. A dráma jelen esetben másmilyen, de ugyanolyan mély és emberi. Amerikai stílusnak nyoma sincs. Egy-két karakter talán túlzottan elnagyolt és sablonos, és a játékidő is hosszabb a kelleténél, de vaskos hibát nem találunk a filmben. Kemény világ ez, keményen bemutatva, egy felejthetetlen 4 perccel lezárva…

Kiknek ajánlom?
Elsősorban a német stílus kedvelőinek, az egyszerű, sallangoktól, érzelgősségtől mentes filmek rajongóinak. Erős film, tizennyolc év alatt nem ajánlom jó szívvel.

Értékelésem: 80%

2010. szeptember 28., kedd

Rusalka


Színtiszta orosz képköltészet.





Objektíven: Különleges technikával készített animáció egy sellő, egy fiatal fiú és egy apa történetével.

Szubjektíven: Itt az idő, hogy tágabbra tekintsünk, egész pontosan a messzi orosz földek felé. Aleksandr Konstantinovich Petrov nem mai gyerek, de munkásságával bent tartja a nemzetközi filmes körforgásban a világ legnagyobb országát. Petrov szakmai igényességét az ilyen alkotásokkal csiszolja még fényesebbre. Egyedül rá jellemző technikai és vizuális megoldásai, mint sok-sok egymás mellé helyezett festmény állnak előttünk. Rusalka című munkájának alapja az orosz népi kultúra. Kevés helyszínen játszódik a cselekmény, mégis pontos körképet kapunk a távoli ország rideg tájairól, falusi szokásairól, életéről. Szívbemarkoló ballada ez, mely a műfaj valamennyi kritériumának megfelel. Karakterközpontú szemlélet, varázslatos hangulat, lírai hangvétel, a mindig sűrű balladai homályról nem is beszélve. Az orosz költészet nagyjait idézi a filmvászon, költészet, vizualitás, hangtechnika páratlan találkozása. 1989 óta várunk arra, hogy Aleksandr Petrov mellényúljon, mindezidáig hiába. Többször is nézhető, mélyebb elemzésre kiválóan alkalmas munka, a legnagyobbakra jellemző precizitással.

Kiknek ajánlom?
A ballada és az animáció műfaját kedvelő nézőknek, csodálatos és mély vizuális élményre vágyóknak, középiskolás korosztálytól felfelé. Nem tegnap és nem tegnapelőtt volt, hogy utoljára ennyit adtam valamire, de ez bizony most nálam:

Értékelésem: 100%

2010. szeptember 14., kedd

Fantázia 2000


A legnépszerűbb komolyzenei dallamok ezúttal a fantázia szabad szárnyalásához adják az alapot.







Objektíven: Hatványozottan igaz erre az 1999-ben mozikba került rajzfilmre, hogy ismeretlen gyöngyszem; pedig nem volt szükségszerű erre a sorsra jutnia. A legendás Walt Disney még a '30-as években határozta el, hogy csapatával elkészít egy különleges sorozatot. A komolyzene és az animáció sajátos egységén alapuló kis rövidfilmek, mint apró etűdök álltak össze s született meg minden idők egyik legismertebb és legelismertebb alkotása 1940-ben, a Fantázia. Bő 50 évvel később újabb bemutatón töprengett az Egérbirodalom. Új animációs technikák, új történetek törtek utat maguknak, így időszerűvé vált Disney sorozatának felélesztése.

Szubjektíven: Sajátos műfajt hozott létre Walt Disney és alkotó csapata. Komolyzene, film és animáció talán még sohasem keveredtek így. Erősítik, szolgálják, kiegészítik egymást; a zenei ötletesség lehetőséget ad a rajzolónak, hogy ő is kamatoztathassa talentumait. Klasszikus zeneszerzők alkotásai sajátos környezetben, vagy épp örökzöld történetek kevésbé ismert zeneszerzők munkáival párosítva. Gershwin, Beethoven, Sosztakovics találkozása a legmagasabb szintű rajzfilmes technikával; egyedülálló élmény. A hat-hét perces epizódok változatossága garantálja a figyelem fenntartását, a Fantázia 2000 ugyanakkor nem képes végig egyenletes teljesítményt nyújtani. Egyszer-kétszer még Disney mércével mérve is magasra szökik a hatásvadászat-ráta; a rövidfilmek közti átvezetések többsége teljesen felesleges, különösen, amikor humorral próbálják "színesíteni" az erre cseppet sem rászoruló filmet. Noé bárkája ezúttal erőtlenebb a kelleténél, a Rendíthetetlen ólomkatonát pedig a mai napig nem hiszem el, hogy be lehetett így fejezni. A többi azonban mesés, a szó igazi értelmében. Róma "fenyői" csodálatos IMAX technikával kerülnek vászonra, A varázslótanonc öröm a szemnek, a flamingók tánca garantálja a nevetést, a Tűzmadár szimbolikája pedig időszerűbb, mint valaha. A film csúcspontja mégis a Kék rapszódia, melynek tárgyalására külön cikket szeretnék szentelni, nem rejtegetve azt a tényt, hogy ezt az alkotást mindmáig kedvenc animációs rövidfilmemnek mondhatom. Hibáival együtt a Fantázia 2000 a Walt Disney Pictures egyik legsikerültebb műve, fontos része egy remek sorozatnak.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik egyformán kedvelik a rajzfilmeket és a komolyzenét. Korosztálytól függetlenül.

Értékelésem: 90%

2010. szeptember 10., péntek

The Dirdy Birdy


Az udvarlás technikájának tökélyre vitele.





Objektíven: Purdy találkozik egy faágon a csodaszép Fergurinával és elszabadulnak az érzelmek...

Szubjektíven: John Dilworth nem normális. Ezt tudtuk mindig is. De hogy ilyen rövidfilmet készítsen? Az abszurd, a groteszk, a fekete humor és minden egymásra pakolva, melyre legtöbben csak rálegyintenek. Olyan stílusegyveleget látunk itt 7 percben, mely az arra kevésbé fogékonyak számára akár gyomorforgató is lehet. Ilyen lenne a szerelem? (A vicces az egészben az, hogy igen) Dilworth tobzódik a vadabbnál vadabb ötletekben, semmi sem elég polgárpukkasztó neki és ennek lelkes rajongói csak örülni tudnak. Őrült esték és vad vízparti kempingezések elmaradhatatlan kelléke e rövidfilm, mely sokadik megnézésre is garantálja az önfeledt szórakozást. Essen néhány szó a technikai megvalósításról is. John Dilworth ebben a filmjében kísérletet tett egy egészen sajátos képi világ megalkotására, mely azóta védjegyévé vált. Többen próbálták utánozni ezt a látványt, sikertelenül. Az animáció eltéveszthetetlenül egyedi, egyszerű, színes, szögletes és a legpozitívabb értelemben mai; 2 évvel madárkánk sztorija után a Chicken from Outer Space című film már Oscar-jelölést ért az alkotóknak. Azonban hiba lenne azt gondolnunk, hogy a Dirdy Birdy nem futott be nagy karriert. A kritikusok nem győzték dicsérni képi világát és sajátos humorát. 11 nagyobb filmfesztiválon szerepelt a versenyprogramban és minden helyről díjjal távozott! Egy remek filmes karrier első fontos állomása...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik az első pár másodperc megtekintése után is biztosak benne, hogy ezt látni akarják. Illetve természetesen azoknak, akik nagy Bátor, a gyáva kutya rajongónak tartják magukat.

Értékelésem: 95%

2010. augusztus 31., kedd

Arka


Mestermunka hét percben. Sztori, látvány, zene, csavar.








Objektíven: Egy ismeretlen vírus majdnem az egész emberiséget elpusztítja. Maroknyi túlélő csapat indul egy sziget felé, mely nem fertőzött. De odaérhetnek-e?

Szubjektíven: A kortárs lengyel filmgyártás egyik tehetséges alkotója Grzegorz Jonkajtys. A 2000-es évek elején jelentkezett Mantis című rövidfilmjével, melyben már megmutatta kivételes érzékét az animáció műfajában. Most még magasabbra helyezte a lécet. Az Arka vagy magyarul Bárka hangulatteremtésével, lenyűgöző látványvilágával, végig feszült atmoszférájával rabul ejti a nézőt. A film végi drámai fordulat pedig felteszi a pontot az i-re. Félelemmel teli, csúnya világ ez, mely a képek által mégis valahogy megszépül. A lezárás bátor rendezőre és forgatókönyvíróra vall, hiszen egyaránt lehet szomorú és boldog végként értelmezni. Nem rossz egy olyan lengyeltől, aki világ életében vizuális effektusokra specializálódott. Olyan filmek trükkjeiben van benne a keze, mint a Star Trek, a Transformers, a Vasember 2 vagy a Sin City. Most más területen is bizonyított. Megtudtuk róla, hogy remek rendező.

Kiknek ajánlom?
Erős vizuális élményre vágyóknak. A tartalom és a hangulat miatt inkább idősebbeknek.

Értékelésem: 85%

2010. augusztus 27., péntek

Felicia utazása


Első látásra úgy tűnhet egy újabb sorozatgyilkos egy újabb thrillerben. Atom Egoyan filmje jóval többet mutat.






Objektíven: A tizenéves Felicia Írországból érkezett Angliába. Azért lépett le hazulról, mert állapotos. Megpróbálja megkeresni születendő gyereke apját, de csak annyit tud a srácról, hogy egy birminghami fűnyírógyárban vállalt munkát. A lány megismerkedik Hilditchcsel, a magányosan élő középkorú ügynökkel, aki szállást és munkát ajánl neki. Lassanként kiderül, hogy a zavaros rémképektől gyötört férfi korábban is becserkészett több, otthonról megszökött tinédzsert, és ezúttal Feliciára vetette ki a hálóját...

Szubjektíven: A központi téma hasonló, mint Egoyan több ezt megelőző filmjében. Megtisztulás, remény. Az odáig vezető út pedig rögös, akadályokkal és buktatókkal teli. A szereplők vérmérséklete és egymás iránti kapcsolata idomul a szigetország időjárásához; hűvös és kimért. A titokzatos hangulatot a magyar származású operatőr Paul Sarossy képei hatványozzák. Egoyan bravúrja ugyanakkor, hogy kerül mindenféle műfaji zsánert, a nézőt végig az orránál fogva vezeti, szereplői egyszerre visszataszítóak és szánalomra, megértésre méltóak. Senki sem az, akinek elsőre mutatja magát. A felszín alatt durva, nyers világ rejtőzik, ám - és talán ebben kiemelkedő a film - nem állunk meg itt. A dramaturgiai vezérfonal leginkább egy krimire hasonlít. A rendező lassan, fokozatosan vonja be a nézőt a vérfagyasztó történetbe. A két főhős kapcsolata pont azon a ponton vesz fordulatot, amikor megjelenik az első homokszem a gépezetben egy nyilvánvaló hazugság hatására. Innentől kezdve elkerülhetetlen a vég. A feszültség nagyszerűen adagolt, bár kissé lassan indul Egoyan mozija. Érdekesség, hogy a rendező utolsó igazán jól sikerült filmjével van dolgunk, a 2000-es évek első évtizedében nehezebben találta magát. Sebaj. Bízunk benne, hogy a nagy Ego visszatér még az olyan filmekhez, mint az Eljövendő szép napok vagy az Exotica.

Kiknek ajánlom?
Szigorúan 18 éven felül, az angol színjátszás és a kanadai filmkészítés szerelmeseinek. Multiplexek sablonfilmjein felnőtt egyének kíméljenek! Lehet kezdeni az ismerkedést Egoyannal.

Értékelésem: 85%

2010. augusztus 26., csütörtök

The island at the top of the world


A Mary Poppins rendezőjének elfeledett remeke a '70-es évekből.







Objektíven: 1907-ben egy angol lord, Sir Anthony Ross különleges expedíciót indít a messzi észak fagyos területeire, hogy megtalálja elveszettnek hitt fiát. Segítőkre talál, kiknek ötletességére és leleményességére nagy szüksége lesz a csapat tagjainak. Ian Cameron novellájából John Whedon írt forgatókönyvet.

Szubjektíven: Azt is mondhatnánk, a szakma nagy nevei összejöttek egy jutalomjátékra. Jacques Marin, David Hartman és Donald Sinden színészek legsikeresebb korszakaik után mondtak igent a szerepre. Maurice-Alexis Jarre zeneszerző üstökösként való berobbanása után, de még a nagy nyolcvanas évek előtt állt. Alan Maley vizuális effektusokra specializálódott trükkmester három évvel a film előtt kapott Oscar-díjat és új ötletein gondolkodott, pedig már 1974-ben sem volt fiatal. A rendezőről Robert Stevensonról nem is beszélve. A Mary Poppins és a Kicsi Kocsi gigantikus sikerei után egyik utolsó filmjéhez érkezett. Mindez meg is látszik a filmen. Profik laza ujjgyakorlata, mindenféle görcs nélküli angol színjátszás egy amerikai fantasyban. Jó párosítás. Az egész filmben érezhető valami könnyedség, ami mégsem megy át nemtörődömségbe. Kaland kaland hátán, melyek a produkció felett bábáskodó Egérbirodalom legjobb filmjeit idézik. A végeredményhez persze - mint mindig - most is kellett a magyar szinkron, mely hála Istennek a '70-es években sem állt le a csúcsteljesítmények gyártásával. Azonban a színészi játékot, a forgatókönyvet, sőt, még a rendezést is zsebreteszi az a hihetetlen hangulat, mely a filmre jellemző. A makett és bábtechnika mesteri foka, olyan fényképezéssel, melyre méltán lehet büszke Stevenson filmje. Járt volna az Oscar, de ezúttal csak jelölésre futotta. Az igazsághoz pedig végső soron hozzátartozik, hogy családi filmről van szó, s mint ilyen, könnyen okozhat csalódást azoknak, akik nem a már említett filmekhez igazítják a mércét.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik kíváncsiak egy elfeledett családi kalandfilmre és lelkük mélyén még hisznek abban, hogy léteznek a Földön feltérképezetlen civilizációk.

Értékelésem: 85%
Pacsirták cérnaszálon


A húsz évig betiltott alkotás 1990-ben kerülhetett be a filmes köztudatba.







Objektíven: A film az 50-es években játszódik a Prága melletti Kladno acélművében, egyfajta cseh Csepelen, ahol a régi polgári rend képviselői (értelmiségiek, kereskedők,stb.) dolgoznak nem éppen önszántukból, átnevelési célzattal...

Szubjektíven: 1990-ben a Berlini fesztivál nagydíját egy 1969-es betiltott csehszlovák alkotás, Jirí Menzel filmje, a Pacsirták cérnaszálon nyerte. A film Hrabal-feldolgozás hasonlóan Menzel sok más mozijához. Rozsda ette vas, fém minden mennyiségben, hulladék és szemét, mocskos ruha, olajtól lucskos csizma... és mégis. A temérdek szenny és kosz között utat tör magának az élet, az egymásra figyelés, a gondoskodás. Ennek bemutatásához pedig Jiri Menzel nagyon ért. Sajátságos stílusa sokakat vonzott már a képernyők vagy a mozivászon elé. Lassú történetvezetés, nagy indulatok nélküli szereplők, visszafogott képi világ. Nem ezt szoktuk meg azoktól a filmektől, melyek az '50-es évek Kelet-Európáját mutatják be. Menzel karaktereit megalázó helyzetbe hozzák, de ők mintha még előnyt is kovácsolnának ebből. Megőrzik emelkedettségüket, költőiségüket. Ezért írhatta Koltai Ágnes a filmről szóló kritikájában: "(...) ott inognak a cérnaszálon és sosem esnek le." Emiatt lehet olyan érzése a nézőnek, hogy Menzel nem csak a történelmi helyzeten, de Hrabal figuráin is finomít egy kicsit. Nem zavaró mértékben, de ahhoz elég, hogy az új generáció tagjai közül egyre kevesebben érezzék őt magukénak. Sajátos poétikus stílusa valóban nem elsősorban a mai generáció szülötteihez szól. Az igényes film szerelmesei ugyanakkor mindig jó ajtón kopogtatnak nála.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik Jiri Menzelt, és nem ezzel a filmmel kezdik az ismerkedést vele.

Értékelésem: 80%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...