2016. január 9., szombat

BEST OF 2015 - SOUNDTRACK CHOICES

A filmek zenéjét hallgatva szerencsém/szerencsénk volt néhány egészen kiváló választáshoz 2015-ben, melyek remekül passzoltak a hangulathoz, sőt, jócskán segítették azt, emelték az alkotás fényét. A leginkább emlékezetesek egy csokorban:

A békés és tökéletes alaphangulathoz, hogy aztán legyen mit felrúgnia a filmnek.
TENNESSEE WALTZ (Cowboyok)


Just listen!
CEILING GAZING (Ifjúság)


Az Ifjúság nagyot alkotott, pontosabban Sorrentino. Még más dalokat is ide lehetne citálni, talán ez a kettő a legkiemelkedőbb.
YOU GOT THE LOVE (Ifjúság)


Nem vagyok Pink Floyd rajongó, de ez egész egyszerűen nem hiányozhat a listáról.
COMFORTABLY NUMB (Roger Waters: A fal)


A dal, aminek teljesen új értelmet adott az Anomalisa.
GIRLS JUST WANNA HAVE FUN (Anomalisa)


2016. január 4., hétfő

BEST OF 2015 - SZÍNÉSZI ALAKÍTÁSOK / PERFORMANCES

Nekem 2015-ben ők adták a legmaradandóbb élményeket. Ismét sorrend nélkül - néhány emlékezetes színészi alakítás.

HÖLGYEK:

Isabelle Carré
(Marie története)






Marion Cotillard
(Macbeth)







Melissa Benoist
(Whiplash)







Maria Bonnevie
(Második esély)




Maria Alexandra Lungu
(Csodák)










FÉRFIAK:
ifj. Vidnyánszky Attila
(Veszettek)






Tom Hardy
(A 44. gyermek)





J.K. Simmons
(Whiplash)







Röhrig Géza
(Saul fia)








David Oyelowo
(Selma)








2016. január 2., szombat

BEST OF 2015 - DALOK / SONGS

Az év vége felé haladva egyre jobban féltem, hogy nem fogom tudni feltölteni ezt a listát, de aztán ez az aggodalmam alaptalannak bizonyult. Egész könnyen találtam öt kedvenc dalt 2015-ből is, amiket az új évben is bármikor szívesen meghallgatok. Íme. Sorrend nélkül. (Természetesen animációs túltengés van.)

WHEN MARNIE WAS THERE (Priscilla Ahn - Fine on the outside)

A PRÓFÉTA (Damien Rice - Hypnosis)

HŐS6OS (Fall Out Boy - Immortals)

LÁVA (Kuana Torres Kahele & Napua Greig - Lava)

KUNG FURY (David Hasselhoff - True survivor)

2016. január 1., péntek

BEST OF 2015 - ZENÉK / MUSIC

Sorrend nélkül a számomra legkedvesebb muzsikák 2015-ben. A Mad Max-et és az Agyamanókat azért jóval többször hallgattam a többinél.

WHIPLASH (Overture)

AGYMANÓK (Bundle of Joy)

MAD MAX - A HARAG ÚTJA (Brothers in arms)

THE GOOD DINOSAUR (Homestead)

CSILLAGOK HÁBORÚJA VII. - AZ ÉBREDŐ ERŐ (The Jedi Steps and Finale)

HŐS6OS (First flight)

2015. július 4., szombat

Mad Max: A harag útja

Objektíven: A bolygó legtávolabbi vidékén, végeláthatatlan sivatagban küzd a meggyötört emberiség a túlélésért. Akad két renegát, akik talán rendet tehetnek ebben az őrült világban: a családja halálát követően lelki békét kereső Max, aki a szavak helyett a tettekben hisz, illetve a szintén harcedzett Furiosa, aki a további élet lehetőségét abban látja, ha nekivág a sivatagnak és megkeresi gyermekkori otthonát.

Szubjektíven: Fogalmam sincs mikor láttam utoljára ennyire jó akciófilmet. Körülbelül egy évtizedet kell visszaugranom az időben, hogy hasonló kaliberű alkotásra leljek filmes naplómban. Az akció tehát kolosszális. Gyakorlatilag egyetlen (három részre osztott) százhúsz perces akciójelenetet nézünk, ami kreativitásában, koreográfiájában a műfaj legnagyobbjaihoz zárkózik fel. Nincs nagyon mit hozzátenni, aki kedveli a Mad Max világát, az remekül fog szórakozni. Ami hiányosságot magam részéről felrovok a készítőknek, az másból fakad. Alapvetően bírom, ha tartalmat akarnak belenyomni az ilyen filmekbe is, ezért a megváltás/visszatérés/fordulat kombináció sem zavart. A végét picit sutának éreztem és nekem valahogy hiányzott a világ kidolgozottsága. John Seale-nél ugyan senki sem tud jobban sivatagot fényképezni, ez tény, de az országutak "szagára", a benzinkutak és a városok kevésbé steril bemutatására is kíváncsi lettem volna. Hiányzott nekem pl. a V8 tétje... apróságok, amik sokat dobhattak volna. Az előző Mad Max filmek nem csupán a vizualitásban bíztak, ha drámát kellett csinálni.

Értékelés: 80%



2015. június 29., hétfő

Világevők

Objektíven: Utaznak - esznek - isznak. A Világevők olyan ételkritikus bloggereket mutat be, kiknek életcélja és hobbija, hogy a világ legjobb éttermeiben egyenek és ezért körbeutazzák a földgolyót. A gasztronómia megszállott rajongói segítségével most eljuthatunk bolygónk legexkluzívabb vendéglőibe, amikor a leghíresebb "világevők" közül néhányat elkísérünk kalandjaikon.

Szubjektíven: Nincs ezzel a filmmel semmi baj azon kívül, hogy tilos éhesen elmenni rá, valamint hogy jó harminc perccel hosszabb a kelleténél. Megismerünk belőle egy olyan szubkultúrát, melyről csak azoknak vannak információik, akik lelkesen bújnak mindenféle gasztroblogokat és egyéb témába vágó cikkeket. A Világevők "eszmei mondanivalója" annyi, hogy a hagyományos luxusnak leáldozott, a Michelin önmagában nem sokat ér. Új szempontok kerültek elő a gasztronómiában, melyekre oda kell figyelniük az éttermek tulajdonosainak. Maga az étel már "csak" egy szertartás része, nem maga a legfőbb cél.  Illetve a L'ecsó jól ismert tanulságát is át lehet ültetni erre a filmre. A jó ételkritikus bárhol felbukkanhat. És ha ebből nem készítenek közel két órás dokumentumfilmet, hanem mondjuk csak bő egyórásat, akkor még engem is sokkal jobban fog érdekelni a végeredmény.

Értékelés: 60%


2015. június 26., péntek

In memoriam

Az elmúlt néhány hét során több kiváló művésztől kellett végső búcsút vennünk. Rájuk emlékezünk most.

A Babe kapcsán ismerte meg a világ a nevét. Meleg tónusú képei, maximalista munkamódszere hamar népszerűvé tették az álomgyárban. Élete legnagyobb kihívása A Gyűrűk Ura-trilógia fényképezése volt. Szerette és kihívásként tekintett a terepmunkákra. Kevésbé kedvelte a stúdiófelvételeket, melyek alkotói szempontból számára nem nyújtottak élményt. Köszönjük, hogy megjelenítetted nekünk Középföldét!

1988-ban írta meg első regényét a Farkasokkal táncolót, melynek utóéletét nem kell bemutatni. A regény Kevin Costner alkotógárdájánál landolt, hamarosan Blake is csatlakozott forgatókönyvíróként. Az azonos című film minden idők egyik legsikeresebbje lett. Michael Blake elévülhetetlen érdemeket szerzett a western-reneszánsz elindításában, legutoljára (2011-ben) a Winnetou-t adaptálta, de abból már nem lett film. Immár örökké a farkasokkal táncol.

Pierre Brice 1962 és 1998 között számos filmben öltötte magára a bátor törzsfőnök jelmezét, alakja lassan szinte teljesen egybeforrt a legendás indián karakterével. Bár francia színész volt, kultusza igazán Németországban és Kelet-Európában alakult ki az indián-filmeknek hála. Winnetou az örök vadászmezőkre távozott.

Mit is lehetne írni arról, akinek az életműve ennyire szerteágazó és sokszínű? A legtöbben talán negatív filmszerepei kapcsán emlékszünk rá, de érdemes hozzátenni, hogy nem csupán színészi munkái voltak, Remekül zenélt, nyolc nyelven beszélt, szinkronizált, színházakban játszott, közreműködött egy power metal együttes lemezének elkészítésénél, és még hosszan lehetne sorolni tevékenységeit. Nem túlzás kijelenteni, ikonikus karakter távozott el, példaértékű karizmával, orgánummal és munkaszorgalommal.

Rendkívül fájó veszteség. Egy ragyogó tehetségű zeneszerző hagyott itt bennünket, akinek dallamait mindig örömmel fogjuk felidézni. Ligeti György egykori tanítványa saját magát "történetmesélőként" jellemezte, aki zenéjével a film szereplőinek legmélyebb érzéseit kívánta a közönség elé tárni. Lehet-e feledni A rettenthetetlent, a Titanic-ot, az Apollo 13-at, az Egy csodálatos elmét és a többi klasszikus zenét? Soha. Köszönet mindenért James!


2015. május 29., péntek

Saul fia

Objektíven: A film az auschwitzi Sonderkommando egyik elképzelt magyar rabjáról, Saul Ausländerről szól. A Sonderkommando tagjait arra kényszerítették, hogy összegyűjtsék a gázkamrában megölt emberek tetemeit, elégessék és a hamut szétszórják. A tábor perifériáján, a krematóriumokban élő csoport tagjai elszigetelten, a borzalmas titok őreiként néhány hónapig dolgoztak, mielőtt kivégezték őket. Saul a krematóriumban megtalálja egy kisfiú holttestét, és mivel saját gyermekét véli benne felfedezni, lehetetlen tettre vállalkozik: megpróbál a táborban rabbit találni, akivel titokban eltemetheti a fiút, megmentvén ezáltal a krematórium lángjaitól. A Sonderkommando felkelésre készül, Saul azonban elfordul lázadást tervező társaitól. Megszállottan egyetlen célt próbál megvalósítani: megadni a végtisztességet fiának, akiről életében nem tudott gondoskodni.

Szubjektíven: "Azt üzenem a magyar közönségnek, hogy legyenek nyitottak." - mondta Nemes Jeles László filmrendező Cannesban, a fesztivál díjkiosztó ünnepsége után. Nem szűkölködtünk sikerekben az elmúlt években, de amit a Saul fia első nekifutásra az asztalra tett, az több mint megsüvegelendő. Hozzáteszem, nem érdemtelenek az elismerések. Mert így lehet beszélni valamiről, amiről talán nem tudunk, amiről nagyon nehéz; ahogy ez a film teszi - végtelenül személyes nézőpontot adva. Nemes László rendezői világában minden rejtett; hangokból, sziluettekből, zörejekből, egy-egy villanásból tudjuk csak kikövetkeztetni, hogy éppen mi történik. Éppen ezért többszörösen is embert próbáló, fárasztó filmmel van dolgunk. A fókusz nem a történéseken, hanem az emberen, pontosabban egyetlen emberen van. A színészi tapasztalattal nem rendelkező Röhrig Géza abszolút alkalmas arra, hogy ezt a hangsúlyt végig megtartsa, vállán cipelje a filmet. Nem is színészi munka az övé, hanem egy olyan jelenlét, mely szinte égeti a vásznat. Nemes Jeles László ugyan állítja, hogy nincs szimbolikus jelentése a címben megjelenő névválasztásnak (Saul), de a film megtekintése után azt gondolom, ez sem volt véletlen. Nem akarok mindent leírni, irány a mozi! Fontos film született.


Értékelés: 85%



2015. május 28., csütörtök

A könyvek hercege

Objektíven: Shizuku egy álmodozó kamaszlány, aki hogy kiszakadjon a mindennapok szürkeségéből, szabadidejét a könyvtárban tölti. A kölcsönző-kártyákon különös dologra lesz figyelmes: az általa kivett könyveket egytől-egyig kikölcsönözte már előtte egy Amasawa Seiji nevű fiú. Shizuku kíváncsi lesz, hogy ki lehet a titokzatos olvasó, s kutatása közben nemcsak a szerelemre talál rá, de megvalósítja régi álmát, és ír egy történetet.

Szubjektíven: Kevésbé mágikus és varázslatos, mint Hayao Miyazaki művei, a nagy mester itt most "csak" forgatókönyvíróként volt jelen, de érezhető a munkássága. Hétköznapi, emberi alkotás A könyvek hercege, ami annak ellenére, hogy teljesen más kultúrában játszódik, iszonyúan ismerős mindannyiunknak. A felnőtté válás rögös útján való első lépések, az egyéni határok feszegetése, az ifjú szerelmek szenvedélye elemi erővel köszönnek vissza, nem lehet kitérni előlük, telitalálat. Csak azért szorul össze a szívem, mert Kondo Yoshifumi ígéretes karrier előtt állt, de végül ez lett az egyetlen egészestés animációs filmje. Csodálatos alkotót vesztettünk személyében, öröksége felejthetetlen. Take me home, country roads!


Értékelés:  90%


2015. május 12., kedd

Második esély

Objektíven: Meddig hajlandó elmenni egy tisztességes ember, ha egy családi tragédia elmossa a határokat helyes és helytelen? Két rendőr, akik egyben a legjobb barátok is, szolgálat közben egy veszekedő, drogos párhoz mennek ki. Andreas az intézkedés közben megtalálja a pár gyerekét egy szekrényben, és súlyos döntést hoz. Senki nem tud a gyerek létéről, ezért elrabolja őt és saját gyerekeként kezdi nevelni feleségével. Terve látszólag működik, de rövid időn belül Andreasnak szembe kell néznie tettével és tisztáznia kell magában, hogy a jó vagy a rossz oldalán foglal helyet.

Szubjektíven: Kőkemény dráma Suzanne Bier-től, Dániából, az északi régiókból. Nem tudom, hogy babás (vagy baba előtt álló) családosoknak kötelezővé kéne-e tenni vagy örökre eltiltani előlük, talán az előbbi. Biert számtalanszor támadták már könyörtelensége miatt. Most is bőven hagy felületet "családi" filmjén a kritikáknak. Mindenből a legkomolyabb, legtragikusabb fordulatot pakolja a néző elé, de (és szerintem ez teszi kőkemény élménnyé filmjét) teszi ezt a hihetőség határán belül. Zsigeri, elemi erejű szülői dráma a Második esély, amelyet lehetetlen szeretni. A patikamérlegen adagolt rendezés és forgatókönyv pedig csak nehezítik az amúgy is keserves nézői befogadást. Túlzások ide vagy oda, ez az év egyik legkellemetlenebb élménye.


Értékelés: 75%



2015. május 11., hétfő

A tenger dala

Objektíven: A fókatündérek a vízben fókaként, a szárazföldön emberként élnek. Bennek és Saoirse-nak a fiatal testvérpárnak ősi titkokat kell feltárniuk, miközben édesanyjuk elvesztésével, mogorva nagymamájukkal, távoli otthonuk hiányával és az őket üldöző rémekkel is meg kell küzdeniük.

Szubjektíven: Hol lehetne kezdeni? Bruno Coulais varázslatos zenéjénél, a páratlanul szép animációnál vagy a megható történetnél? Azt hiszem a második megtekintés után egyértelműen a film gondolati gazdagságát tudnám kiemelni. Egészen úttörő módon forrasztja eggyé a tisztelettudó hagyománykövetést, a gyermekkori traumák világát, a mitológiával áthatott modernséget, a családi élet szépségét és kihívásait. A rendező előző filmje (Kells titka) bizonyos szempontból eredetibb és bátrabb alkotás, ezt viszont - főleg gondolati szempontból - érettebbnek, kimunkáltabbnak tartom. Egy normális világban minimum három kategóriában lenne Oscar-esélyes, de azt hiszem Tomm Moore-t ez a legkevésbé sem izgatja. És neki van igaza. Nekünk pedig szerencsénk van, hogy ilyen tehetséges filmes munkáit láthatjuk gyöngyvásznon.


Értékelés: 90%


OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...