2012. április 22., vasárnap

Hasta la Vista!



Életigenlésből ötös, a többi már döcögősebb...







Objektíven: Lars, Philip és Jozef három flamand jóbarát, akik a többi fiatalhoz hasonlóan egyetlen dolgot szeretnének: minél előbb elveszíteni a szüzességüket. Csakhogy testi fogyatékaik korlátozzák őket a csajozásban: Jozef szeme annyira gyenge, hogy csak nagyítóval lát rendesen, Philip csak fejét és egyik kezét tudja mozgatni, Lars-nak pedig gyógyíthatatlan daganata van, ami Philip-hez hasonlóan tolószékbe kényszeríti. Hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntenek, Spanyolországba utaznak, ahol van egy speciális bordélyház. Szüleiknek nem merik elmondani az igazságot, ezért azt hazudják, hogy borkóstoló túrára készülnek, így elengedik őket. Lars állapota azonban hirtelen rosszabbra fordul, így az orvos ellenjavallja az utazást. A fiúk végül titokban szöknek külföldre, amihez a zsémbes, túlsúlyos vallon asszonyt, Claude-ot tudják megszerezni ápolónak és túravezetőnek. Együtt egy kis mikrobuszban vágnak neki az életre szóló kalandnak.

Szubjektíven: A Titanic Nemzetközi Filmfesztivál közönségdíjasa hozzánk is behajózott. A belgáktól jön, így különösen örülhetünk neki, nem sok filmet hoznak be tőlük. Nem véletlen a sokszoros fesztiválsiker, és az sem, hogy többnyire a közönségdíjjal megy haza a Hasta la Vista! Életigenlő, humoros, ironikus mű, mellyel kapcsolatban azt hiszem igaza van egyik kollégámnak, aki a film vezérgondolatát a vaksága ellenére mindenkinél tisztábban látó Jozefnek tulajdonítja. Egy mondat ez, melyet az ápolónőnek szán: "Claude, a Te fogyatékosságod a hűtlen férjed volt." Mindannyiunknak megvan a maga fogyatékossága. Geoffrey Enthoven filmje nem a mozgássérültek életéről, hanem az életről általában szól. Üzenete, hogy ne csak leéljük a Földön eltöltött rövidke időt, hanem éljük is meg, annak minden felhőtlen és felhős pillanatát, hiszen lehet, hogy az lesz az utolsó. Teljesen mindegy, hogy reggel bal lábbal, vagy láb nélkül kelünk fel. Ha elhisszük, hogy van értelme felkelnünk, már nyertünk. A problémák ott kezdődnek, amikor a film attól való félelmében, hogy túlságosan szájbarágós lesz, bátortalanul nyúl a kapcsolat témaköréhez és rossz helyre teszi a hangsúlyokat. Mert mit ér a mediterrán tengerpart, mit ér a csillagos ég, a gyönyörű tábortűz, egy szép lány társasága, ha közben kapcsolataink csorbát szenvednek... Mintha minduntalan visszakozna a film. Á, én nem vagyok dráma, kezeljetek komoly témájú vígjátékként. Talán ez az oka, hogy a forgatókönyv addigi koncepciójához képest egy csöppet túlcsordul a hatásvadászat-faktor a zárlatnál. Nem lenne rá szükség, ha az alkotók bátran tudnák kifejezésre juttatni, amiben hisznek. Életigenlés, kapcsolatok, barátság. Nem sok hiányzott. A jó szándék és a filmes tudás megvan, megvannak a profi szereplők is. Bátrabb írói és rendezői munka kell helyenként. De ez már így is elismerésre méltó.

Kiknek ajánlom?
Az európai stílusú tragikomikus játékfilmek szerelmeseinek.

Értékelésem: 65%

2012. április 21., szombat

A bűn hálójában



A stílus maga a film?










Objektíven: Egy titkos bevetésekre kiképzett katonanő bosszút esküszik, miután elárulják és sorsára hagyják egy küldetésén.

Szubjektíven: Érdekes fickó ez a Steven Soderbergh. Az utóbbi időben viszonylag sok filmmel jelentkezett (5 év alatt 9 alkotás!), mégis valahogy képes megtartani rendezői jellegzetességeit. Már csak arra várunk, hogy ezen jellegzetességek közé vegye vissza a részletekre történő ügyelést, mert az nagyon hiányzik, a gyors munkatempó ilyen módon bosszulja meg magát. A bűn hálójában hozza az elvárható szintet - főképp egyedi képi világával, realista hangulatával, telitalálat zenéivel és ritmusával. A karakterek motivációi kidolgozatlannak, gyengén megírtnak hatnak - ezt Soderbergh nyilvánvalóan a kisebb sztárparádét felvonultató színészgárdával próbálta egyensúlyozni. Ám csodára korunk kiemelkedő színészei sem képesek, ha nincsenek jól megírt szerepeik. Azonosulás, belépés a történetbe, szinte kizárva. Kapunk viszont cserébe egy oly mértékben stílusos akciófilmet, hogy még évek múlva is kellemes szájízzel gondolok majd rá. Videoklipként silány, önállóan a zene szinte hallgathatatlan, a tempó zavaróan kusza, a képi világ túlságosan vegytisztának tűnik, az egész egyben viszont egységes egészt ad, jófajta stílust és hangulatot, ami abszolút passzol a muszklis Gina Calano színészi debütálásához. Már akinek... A film ugyanis szinte predesztinálva volt a bukásra, a kritika a középszerbe süllyesztette, a nézők nem voltak rá kíváncsiak. Soderbegh-et ez persze a legkevésbé sem zavarta, megtartotta Channing Tatum-ot következő filmjéhez is, amit már jóval nagyobb érdeklődés övezett (Magic Mike). Visszatérve A bűn hálójában-ra megállapíthatjuk, hogy bár a stílus el tud vinni a hátán egy filmet, önmagában kevés az üdvösséghez. Hajrá Steven! Szeretnénk újra Traffic-szintű alkotásokat látni tőled!

Kiknek ajánlom?
A stílusos akciófilmeket kedvelőknek.

Értékelésem: 65%
 

2012. április 20., péntek

Hadak útján



Hova lettél drága lovunk?








Objektíven: A Hadak útján egy Albert nevű fiú és Joey névre hallgató lovának elsöprő erejű története. Nehéz idők járnak, nemsokára kitör az I. világháború. Albert édesapja eladja Joey-t a brit lovasságnak, akik rögtön be is vetik őt a frontvonalakon túl - így megkezdődik Joey kalandos utazása, háttérben az első világháborúval. A temérdek akadály ellenére Joey mindig bátran szembenéz a veszéllyel, megérinti az embereket, és megváltoztatja mindenkinek az életét, akivel útközben találkozik. Albert azonban képtelen elfelejteni hű hátasát és egyben legjobb barátját, így hátrahagyva otthonát, a francia harcmezőket veszi célba, hogy megtalálja, és hazavigye csatalovát.

Szubjektíven: Technikailag kiváló, büszkén szentimentális és szégyentelenül régimódi. A Hadak útján egy érzelmes dráma, melyben a szív húrjait a megszokott Spielberg-hangulattal pengeti a nagyszerű rendező. Már A muzsika hangja és az Elfújta a szél című klasszikusokat idéző nyitány gyanússá válhat a rutinos filmbarátoknak... itt bizony kőkeményen az érzelmi vonalra megy rá a paci története. Mert akármilyen furcsán is hangzik, egy ló a főszereplő. És ami még különösebb, hogy viszi is a filmet "alakításával", nagyszerűen teljesít mint címszereplő. A probléma ott kezdődik, hogy a régimódi mozifilmeket idéző történetkezelés és fényképezés kapcsán kicsit elfelejt saját maga lenni Spielberg mozija. Bár végig megbízható szintet tart a rendezés, a Schindler listája direktora csak néha köszön be valami igazán emlékezetes megoldással. Ezek általában a harcmezőhöz és a francia szereplőkhöz köthetőek, összességében kevés egy igazán ütős filmhez. Nehezen indul be a történet, de aztán mind jobban felkelti az érdeklődést Joey, akinek díszletesek, hangmérnökök és egy legendás zeneszerző is besegít a vásznon túlról, hogy a hadak útján célba érjen. A záró szcéna talán a leginkább hatásvadász jelenet, amit Spielberg valaha leforgatott, de egyszerűen nincs mit tenni, illik ehhez a filmhez. Ehhez az érzelemdús, helyenként könnycsalogató filmhez. Kevés embertől viselünk el manapság ilyet, Spielberg közéjük tartozik. Profin vezényli le a Hova lettél drága lovunk?-at, s bár most nem gyarapodott filmográfiája egy újabb klasszikussal, nem kell szégyenkeznie a Texasi Filmkritikusok Szövetségétől a 2011-es év legjobb filmjéért járó díjat besöprő műért.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik az érzelmes, háborús témájú filmeket és a lovakat.

Értékelésem: 70%
 

2012. április 19., csütörtök

A Vaslady



A film, melyben gyakorlatilag mindent Oscar-díjjal jutalmaztak, ami értékelhető volt benne.







Objektíven: Margaret Thatcher, az egykori brit miniszterelnök története.

Szubjektíven: Portréfilm? Talán. Bár inkább elolvasok Thatcherről egy jó könyvet, akkor többet megtudok róla. A magánemberi vonal csak néha működik, bár akkor is igen felületes. Történelmi dráma? Esélytelen. A forgatókönyv nem sok sanszot ad a történelmi tényeknek, inkább csak felvillant egyet-kettőt és az egykori miniszterelnök közvetlen környezete is megsínyli a slendrián írói munkát. Inkább ajánlom a címszereplő wikipédia oldalát, mely sok szempontból hasznosabb, mint ez a film. Mert mit is akart Phyllida Lloyd? Nyilván bemutatni Margaret Thatcher korszakalkotó személyiségét, hatását a XX. század világára. Ennek az lett a vége, hogy egy kusza, érdektelen, sehova sem tartó mű született, mely egyedül Meryl Streep bámulatos játéka és az igen figyelemre méltó sminkes/maszkos munkának köszönhetően harcolja ki, hogy megmaradjon bennem némi kíváncsiság minden egyes másodpercben... Aztán csalódnom kell, mert a Mamma Mia! musicalt jegyző Lloyd bizonyítja, hogy nem nőtt fel egy életrajzi film elkészítéséhez. A visszaemlékezős technika állandóan kizökkent, nem hagy belépni a történetbe (talán mert nincs is), nem hagy azonosulni a karakterekkel. Kívülállóként nézem végig, ahogy egy idős hölgy elveszíti élete szerelmét. Ráadásul egy olyan módon megrendezett csúcsjelenettel, mely inkább illene fantasyba, musicalbe, mint ide. Ha egy korszakos brit politikusról szóló film egyik legnagyobb érdeme egy olyan szcéna, mely a címszereplő mosogatását járja körbe, azon úgy gondolom lemérhető a film sikere (vagy inkább mélységes kudarca). Azért persze bocsánatot kérek, hogy nem foglalkoztam írásomban jobban Meryl Streep-el, aki tulajdonképpen egyedül menti a mozit nézhető szintre. Játéka hibátlan és csodálatos. Megérdemli a legkiválóbb jelzőket. Kár, hogy nem kapott maga mellé egy normális rendezőt és stábot. Bár becsületére legyen mondva, hogy ő még a szemétből is képes volt katedrálist építeni, már ami az alakítását illeti. Mert hogy a többi nehezen értékelhető.

Kiknek ajánlom?
Őszintén szólva nem tudom. Akiket érdekel Thatcher és a kicsit dokumentarista stílus, az próbálkozhat vele. Nagyon nem fog pórul járni. De nem árt óvatosnak lenni.

Értékelésem: 40% 

2012. április 18., szerda

Horrorra akadva 1-4.



Hogy is mondta Puzsér Róbert? Szellemi kútmérgezés?







Objektíven: Horrorparódia. Az elmúlt évek legsikeresebb horrorfilmjeit parodizálja Keenen Ivory Wayans és a szebb napokat megélt David Zucker.

Szubjektíven: Nem véletlenül vettem egy kalap alá ezt a kalap sz...-t. Zuckernek soha nem bocsátom meg, hogy a zseniális Airplane! után képes volt ilyen alapanyaghoz nyúlni, de valamiből úgy tűnik meg kell élnie. Keenen Ivory Wayans-től megszoktuk az igénytelenséget, tőle ez nem volt újdonság. Az első három rész szimplán ízléstelen és csöppet sem vicces, a negyedik epizód pedig egyszerűen unalmas. Már amennyit végig tudtam szenvedni belőlük. Ez a négy rész nálam emberiség elleni bűntett kategóriába sorolt, s mint ilyen, messze kerülendő anyag. Sajnálom, hogy ebben ma nagy pénz van.

Kiknek ajánlom?
Senkinek.

Értékelésem: 0%


2012. április 17., kedd

A miskolci boniésklájd


Rosszabbra számítana az ember, de ettől ez még messze nem jó.








Objektíven: A bankrablás után Lili és Pali először a hegyekben, majd Miskolcon bujkál. Az újságokból tudják meg, hogy ők a magyar Bonnie és Clyde. Fogy a pénzük, és Pali előhozakodik egy pénzszállító autó kirablásának ötletével. Bár a tervet tökéletesen kidolgozzák, a kitűzött pillanatban megijednek és hagyják, hogy a kiszemelt autó elhaladjon előttük. Egy járőrkocsi azonban kiszúrja, majd üldözőbe veszi őket. A lövöldözésben sikerül elmenekülniük, ám Pali megsebesít egy rendőrt. Az egész város őket keresi, mígnem csapdába kerülnek. A film megtörtént eseményen alapszik.

Szubjektíven: Hosszú idő után szántam rá magam ismét egy magyar film megtekintésére, s bár a totális csalódás elkerült, nem sok biztatót tudok írni. Kezdjük ott, hogy ugyan egyáltalán nem régi Deák Krisztina mozija, mégis abból az időből való, amikor még nem létezett magyar forgatókönyvírás - vagy legalábbis mély válságát élte. Ez tetten érhető a kusza történetvezetésben, az időbeli ugrálások esetében, az erőtlen párbeszédeknél. A legtöbben a két ifjú főszereplőtől féltek, pedig talán velük van legkevésbé baj. Mi suhanc miskolci gimnazisták is eszméletlen büszkék voltunk Ráczkevy Ildikóra, akit a szomszédos gimiből választottak ki 600 jelentkező közül Lili (alias Bonnie) szerepére. Karalyos Gáborral jó párost alkotnak, a kémia működik, láthatóan jelentős rész jutott a felkészülés során a címszereplőkkel való foglalkozásnak, a karakterek mélyítésének. Melyek ugyan végül nem lettek mélyek, de egy érzelmi azonosulásra még így is bőven elég, amit adnak. A hatásmechanizmus olajozott működéséért persze az alkotói stáb változtatott az eredeti regényhez képest, ahol az nem volt kellően filmszerű vagy érdekes - nem zavaró mértékben, a csúcsjelenetet viszont talán jobb lett volna az eredeti történet szerint meghagyni, mert így kicsit esetlenné vált. És ha már az "esetlen" kifejezés szóba került, talán ez vagy valami hasonló jelző illene leginkább a filmzenére is, mely egy '70-es évekbeli romantikus krimihez talán még fogcsikorgatva passzolt volna, de itt nagyon nincs a helyén. Úgyhogy a magyar boniésklájd ha nem is bukott meg, de kitörni sem tudott az átlag magyar színvonalból.

Kiknek ajánlom?
Az egynek elmegy magyar filmek kedvelőinek, és azoknak, akik percenként rá kívánnak csodálkozni az ismerős miskolci és borsodi forgatási helyszínekre.

Értékelésem: 45%

2012. április 16., hétfő

Csupasz pisztoly a (z)űrben



Erre nincs mentség...








Objektíven: A Vegan bolygó gonosz kutatói elrabolják az Egyesült Államok elnökét és a helyére saját klónjukat ültetik. Ugyanezt tervezik a többi ország vezetőjével is, mellyel az a céljuk, hogy átvegyék az irányítást a Föld felett. Ám nem számolnak Richard Dickkel (Leslie Nielsen), a bolygóközi ügynökkel, aki szép társa, Cassandra segítségével kiszabadítja az elnököt és egy gigantikus koncert keretében alaposan alápirít a csalárd űrlényeknek...

Szubjektíven: Férfiasan bevallom, hogy nem bírtam végignézni. Általában úgy vagyok a filmekkel, hogy nem tudnak akkora szellemi hulladékok lenni, nem tudnak annyira gyengék lenni, hogy ne találnék bennük valami értékelhetőt. Egy jól eltalált dallamot a zenében, egy átlagon felüli alakítást, egy meghökkentő rendezői fogást, egy bravúros díszlettervezői munkát. De nem. Allan A. Goldstein "filmjét" látva az az érzésem támad, hogy merényletet követek el a hetedik művészet ellen, ha ezt most azonnal nem nyomom ki. Egyszerűen értékelhetetlen. Csőd. Az ember még nézi egy darabig, hátha jobb lesz, de csak a keserű kiábrándulás jut osztályrészéül. Hátha csak az elejét baltázták el, hátha csak nem jött össze a felütés, hátha jobb irányba kanyarodik a történet... de nem. Erre a filmre nincs szó, se több szóból álló kifejezés. A legfájóbb mégis az, hogy ennek a mozinak semmi köze sincs a Csupasz pisztoly filmekhez. A magyar címadók okosan úgy gondolták, hátha népszerűbb lesz a film, ha a Csupasz Pisztoly címet adják neki. Nagy kár volt így lejáratni a nagy elődöt. Fölösleges is szaporítani a szaporíthatatlant. Ez bizony egy marha nagy karó. Leülhet.

Kiknek ajánlom?
Senkinek.

Értékelésem: 0%



2012. április 15., vasárnap

Animátrix



Ismerd meg a Mátrixot avagy ami az élőszereplős filmekből kimaradt.







Objektíven: Mi történt a Mátrix előtt? Milyen esemény előzte meg a Mátrix - Újratöltve epizódot? Hogyan bukott el az emberiség? Hogyan zajlott a háború? - mind-mind kiderül az Animátrixból.

Szubjektíven: 9 rövidfilm, 7 rendező, 89 percnyi játékidő. Remekül kivitelezett animációs filmek, amelyeket a kortárs animáció tehetséges művészei álmodtak meg. Mind vizuálisan, mind a történeteket tekintve illeszkednek a Mátrix-univerzumba, mégis megtartják sokszínűségüket. Ahogy azonban egy rövidfilm gyűjteménynél lenni szokott, színvonal tekintetében nem tud egyenletesen teljesíteni az Animátrix. A két Reneszánsz epizód megvalósítása történetileg rendben van, de képi síkon behoz olyan elemeket, melyek széttartóvá, nehezen értelmezhetővé teszik. A lezáró animáció teljes kudarc, a művészieskedés iskolapéldája, igen sokat ront az összképen. Piros pont jár viszont a Mátrix világát kreatívan felhasználó részeknek, a Világrekord, a Program, a Hiba a rendszerben nagyszerűen hangolják össze az univerzum világát az újító ötletekkel. Személyes kedvenc a '30-as évek film noirjait idéző Detektívtörténet, melyben egy magándetektívet felbérelnek, hogy találja meg azt a számítógépes heckert, akit mindenki csak Trinity néven emleget. Az ügy felgöngyölítése közben nem várt fordulat következik... Érdekesség, hogy a Mátrix közvetlen előzménytörténetének megírásában (és persze a film produceri munkáiban) a trilógia rendezői, Andy és Lana Wachowski is komoly szerepet vállaltak. Bár maga a trilógia csúfos véget ért - főleg kritikai szempontból, ez a rövidfilm gyűjtemény sokat jóvátesz az elődök hibáiból és bizonyítja, hogy a Wachowski-fivérek alkotása igen is méltó volt arra a hihetetlen méreteket öltő felbuzdulásra, amiben az ezredfordulón részesítette a világ.

Kiknek ajánlom?
Akiknek nem tetszett a Mátrix-trilógia zárása és hiányérzetük maradt.

Értékelésem: 70%

2012. április 14., szombat

Bosszúállók


Erőlködés nélkül zseniális.









Objektíven: A S.H.I.E.L.D. nemzetközi ügynöksége, élén Nick Furyvel, összetoborozza a szuperhősöket, hogy megmentsék a Földet Lokitól és seregétől.

Szubjektíven: Olyan mértékű várakozás előzte meg a Marvel hősök egyesülését, ami eddig talán csak egyszer-kétszer adódott a képregényfilmek történetében. Nem is csoda. Thor kalapácsot ragad, Vasember magára ölti a páncélruhát, Amerika Kapitány pajzzsal szerelkezik fel, Hulk dühös lesz, Sólyomszem nyílért nyúl, Fekete Özvegy edzésbe áll, Fury összeszedi a csapatot, Loki pedig mindent bevet ellenük. Joss Wheldontól -eddigi munkássága alapján- méltán vártuk el, hogy olyan akciómozit rendezzen, melyért akár többször is kifizetjük a mozibelépő árát. S lőn világosság. A bevezető epizódok szálai összeállnak és az írói munkának hála akadálymentesen gördül tovább a cselekmény, miközben jut idő a karakterekre és az akciókra is. Érdekesség, hogy eredetileg ismét Edward Norton játszotta volna Hulk szerepét, ám a közte és a Marvel Studió között zajló tárgyalások végül kudarcba fulladtak. Szóba került Joaquin Phoenix is, de végül Mark Ruffalo formálta meg a dühös zöld izomkolosszust, s hozta ki belőle azt, amit az eredetfilmek nem tudtak. A poénok ülnek, az akciók ütnek, különösen a film végi zúzda, aminek egyetlen hátránya, hogy egy idő után semmi tétje nincs. Akármilyen nagy ellenfél jön, fél percen belül legyakják a Bosszúállók, Hulkon pedig még a legdurvább lövések sem fognak, sokkal inkább ő fogja be valamennyi ellenfelének száját egy-két jól irányzott ütéssel. Jól működnek a dialógusok, a szereplők közti rivalizálások is, bár a csapategység a vártnál talán hamarabb születik meg. Annyi baj legyen. A kiváló popcorn mozik egyik újabb darabjával van dolgunk, s bizony örülnünk kell neki, nem kényeztetnek el bennünket ezen a fronton - bár kétségtelen, most már évente akad egy-egy remek darab. A Bosszúállók szórakoztató jellegének, frissességének köszönheti azt a másfél milliárd(!) dollárnyi bevételt, mellyel eddig megdobták a moziba járók. És a Japán bemutató még csak most jön augusztusban... Nem véletlen a siker, ennek hála már úton van a második rész. De nem csupán az. A Marvel hősök sikerén felbuzdulva elkezdődött az Igazság Ligája film előkészítése is (DC Comics), melyet az első információk alapján 2015-re várhatunk. Sólyomszemék után Batman és csapata következhet, hogy odacsapjon a világot fenyegető ellenségnek. Csak remélni tudjuk, hogy az is ilyen jól sikerül majd.

Kiknek ajánlom?
Bárkinek, aki szereti a kiváló akciókat, zúzásokat, mindezt jól megírt karakterekkel és szövegekkel fűszerezve.

Értékelésem: 85%

2012. április 13., péntek

Amerika Kapitány - Az első bosszúálló


A leginkább átlagos Marvel film, de ez most kifejezetten dicséret.







Objektíven: Steve Rogers akárhogy is próbálkozik, mindig alkalmatlannak találják a sorkatonaságra, ám a sokadik elutasítás után végül beválasztják egy titkos kísérletbe, melynek során szuperkatonává alakítják...

Szubjektíven: A legjobb hír máris az, hogy Amerika Kapitány figuráját sikerült korrektül megírt, szimpatikus karakterré formálni. Nem volt könnyű, hisz egy kívülálló számára talán ő a leginkább ódivatú, leginkább nevetségesnek tűnő csapattag a Bosszúállók gárdájában. Másik jó hír, hogy a Hollywoodban korrekt iparosmunkáiról ismert Joe Johnston a '90-es évek óta nem készített ennyire jó filmet. Persze ez most még így is csak egy erős közepeshez elég, de ne legyünk telhetetlenek. Az Amerika Kapitány ugyanis még mindig szenved néhány gyerekbetegségtől, melyek nagy része a forgatókönyv hiányosságaira vezethető vissza. A szerelmi szál vagy alaposabb kidolgozásra vagy kivágásra várt volna, kevés az igazán kreatív akció, Hugo Weaving pedig félelmetesebb Johann Schmidtként, mint amikor Vörös Koponyát formálja meg. Főgonoszok területén nem áll valami jól a Marvel, ezt már sokadszorra kell megállapítsuk. A DC Comics ilyen szempontból erősebb mezőnyt tud felmutatni. Talán a leginkább fájó pont, hogy a film első fele egyértelműen erősebb, pedig a második felében van a csihi-puhi. Ettől függetlenül kellemes perceket szerez nekünk a pajzsával hadonászó Kapitány, aki barátaival együtt remek zenékkel, hangulatos kalandokkal megtámogatva foglalja el méltó helyét a Bosszúállók között. Soha rosszabb szuperhős filmet!

Kiknek ajánlom?
Szuperhős filmek, akció- és kalandfilmek kedvelőinek. Szórakoztató kikapcsolódás, melyet akár többször is elő lehet venni.

Értékelésem: 65%

2012. április 12., csütörtök

Thor


A Shakespeare rendező sikerre viszi a kalapácsos szuperhőst.








Objektíven: Thor nagyszabású kalandja kitágítja a Marvel univerzumot a jelenkori Földtől Asgard misztikus birodalmáig. A történet középpontjában a hatalmas Thor áll, az erős, de gőgös harcos, akinek vakmerő tettei miatt újra fellángol egy ősi háború. Ezért Thort száműzik a Földre, ahol az emberek között kell élnie. Amikor világának legveszélyesebb gonosztevője a legsötétebb erőket küldi a Föld ellen, Thor megtudja, mit jelent igazi hősnek lenni.

Szubjektíven: Kezd összeállni a banda. Kalapácsos barátunk Asgard birodalmából érkezik a Földre. Persze nem önszántából. Megismerve az itteni világot - érthető módon - kötődése alakul ki. Összegezve a látottakat, nagyon nehezen vehető komolyan Thor története, de rendkívül szórakoztatóra sikerült. Ebben elévülhetetlen érdemei vannak Kenneth Branagh rendezőnek, aki fantáziával és kreativitással állt hozzá a feladathoz, remek színészeket mozgatott értő módon. Igaz, hogy a némileg vérszegény szerelmi szállal ő sem nagyon tudott mit kezdeni, de a többi elem a helyén van. A mondavilág változtatásaihoz nem tudok hozzászólni, engem nem zavart, ahogy "politikailag korrektté" tették a filmet. Thor testvére Loki már itt is a legjobb Marvel-főgonosz, a fondorlatos családi ügyekhez pedig jól jött Branagh királydrámás múltja. Számtalan ponton bele lehet kötni, de nincs rá jobb kifejezés, piszkosul szórakoztató mozi ez. A karakterek fejlődéseire most ugyan nem jutott hangsúly, de legalább semmi izzadságszag nem érezhető ezen a téren, ami nagy szó egy képregényfilmnél. Megfelelt. Leülhet.

Kiknek ajánlom?
Szórakoztató, agykikapcsolós kalandfilmre vágyóknak.

Értékelésem: 70%


OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...