2012. április 3., kedd

Amerikai szépség


"De tudjátok mit? Sosincs késő megtalálni, ami elveszett!"








Objektíven: Lester Burnham átlagos férfi, szürke és unalmas fickó, aki legszívesebben folyton a tv előtt ülne. Az élete azonban egyik pillanatról a másikra gyökeresen megváltozik, és ennek két oka van, az egyik az, hogy ki akarják rúgni a munkahelyéről, a másik pedig, hogy elmegy a feleségével egy iskolai meccsre, ahol olyannyira megakad a szeme a lánya barátnőjén, Angelán, hogy attól kezdve képtelen kiverni a fejéből a kislányt. Amikor rájön, hogy ki fogják rúgni, ő maga is rásegít a dologra, és nem hajlandó együttműködni a vállalat költségracionalizáló szakemberével, akinek az a dolga, hogy eldöntse, kit kell majd kirúgni. Kihallgatja lánya és Angela beszélgetését, melyből az derül ki számára, hogy ha gyúrna egy kicsit felsőtestre, Angela nem tudná megállni, hogy lefeküdjön vele. Ezért Lesternek máris van mivel kitöltenie az idejét. Gyúr, és füvet szív, amit lánya udvarlójától, Ricky-től vásárol. Eladja a modern autóját, és vesz egy régi Firebird-öt, gyerekkori álmát valósítva meg ezzel, és közben folyamatosan Angeláról fantáziál...

Szubjektíven: Idézhető szállóigékben gazdag, remekül megrendezett filmmel van dolgunk, melynek minden egyes képkockáján visszaköszön Sam Mendes színházi múltja. Első direktori munkája volt az Amerikai szépség, s rögtön olyan magasságokba emelkedett vele, mint kevesen a filmtörténelemben. A legenda szerint Steven Spielberg volt a film egyik első megtekintője. Miután végzett a két órás drámával, könnyeit törölgetve ennyit mondott Mendesnek: "Klasszikust alkottál!". S hogy valóban klasszikus lenne? Az egészen bizonyos, hogy jókor jött ez a mozi az amerikai filmgyártásnak, körülbelül olyan fordulatot hozva, mint a Shrek az animációs piacon. De mi is ez a szépség, mely kulcsa a történetnek? Miben áll ez a "klasszikusi nagyszerűség"? Abban, hogy egy pazar forgatókönyvet remekül eljátszó színészek tárják elénk az örök igazságot: sosem késő változtatni. Sosem késő lépni. Sosem késő megtalálni, ami elveszett. Új célok, változtatási szándék, kétkedés... és amit talán még mi magunk sem tudunk, hogy ez valójában a szépség keresése (és többnyire találása). Amerikai kertváros. Lakók, akikkel mindig történik valami, mindig ugyanaz. Mendes mozijának fő vonala a változás már-már analitikus figyelemmel kísérésére összpontosít, s bár több helyen meglehetősen egyszerűen pszichologizál, mégis hatásos tud lenni. Életek változnak meg, teljesen új folyamatok, kapcsolatok indulnak be. Különös, de pont a csúnyából, a műviből indul a szándék, mely aztán a szépség felismeréséhez vezet. A változás, az örök mozgás pedig örömmel tölti el az embert. Ahogy Kevin Spaceyt is, ahogy sokakat a filmben. Tabudöntögetőnek ugyanakkor kevés, maximum az átlag amerikai filmeknek mutat fityiszt az Amerikai szépség, mely európai szemmel nézve kevésbé hat erősnek. A felvállalt célt tisztességgel teljesíti, de véleményem szerint magasabbra is lőhetett volna. Csak egy egész picivel. Számomra ebben a témában Sylvain Chomet, Krzysztof Kieslowski vagy Giuseppe Tornatore erőteljesebbek, közelebb állnak hozzám. Itt azt éreztem, hogy az amerikaiak világáról nézek látleletet. Picit kulcslyuk érzés. De attól még fontos film. Úgy vagyok vele, mint a Francia kapcsolattal...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretnének valamit megváltoztatni az életükben, illetve azoknak, akiket bosszant az amerikai átlag-világ.

Értékelésem: 80%

2012. április 2., hétfő

Harmadik Shrek


Igazából már akkor eldőlt minden, amikor Andrew Adamson, az első két Shrek-epizód rendezője kiszállt a harmadik rész munkálatai előtt a projektből.






Objektíven: Nem mindenki akar király lenni - és ez különösen igaz behemót, mocsárbűzös ogrékra. Amikor Shrek feleségül vette Fionát, eszébe sem jutott, hogy egyszer Túl az Óperencián trónjára akarják majd ültetni. Ám apósa, az öreg Harold király váratlanul megbetegszik és Shreket tekinti a trón várományosának. A birodalom húzódozó jövendő királya vagy talál maga helyett valaki mást a munkára, vagy élete hátralévő részét uralkodással kell töltenie.

Szubjektíven: Andrew Adamson tehát elment, hogy Narniát rendezhessen. Az új rendező(k) pedig kevéssé sikeresen hangolódtak rá a zöld ogre mítoszára. Trilógiára meg ugye szükség volt. A zöld ogre hatalmas sikerét harmadszor is le kellett fölözni. Igazából nem kívánom ragozni a ragozhatatlant. A Harmadik Shrek szinte minden másodpercén érződik az izzadságszag, a belefásultság. Elcsépelt poénok armadája, lebutított karakterek, már kedvenc hősünk Shrek sem az, aminek az első részben megismertük. Az új szereplők rendre kudarcot vallanak, Arti és Merlin jelenetei sokkal inkább kiszámíthatóak, mintsem nevetségesek. Kellemes pillanatokat maximum Szamárnak és Csizmás kandúrnak köszönhetünk, de őket sem kényeztette el a forgatókönyv. Néhány jól sikerült jelenetet leszámítva csalódás a Shrek 3; és elszorul a szívem, ha arra gondolok, hogy a negyedik rész is elkészült (még nem vitt rá a lélek, hogy megnézzem). Egy azonban biztos. Az animáció minőségére egy szavunk sem lehet. Szemet-lelket kápráztató, amit a filmvásznon látunk. Ha másért nem, ezért megéri jegyet váltani rá, vagy kivenni a tékából. A zöld ogre harmadik támadása világméretekben mégis 800(!) millió dollárt hozott a konyhára... Nem kommentálom. Itt az ideje elgondolkodhatunk azon, hogy mit nézünk kikapcsolódás és szórakozás címszó alatt…

Kiknek ajánlom?
Egynek elmegy animációs film, ogre rajongók előnyben... De szerintem maradjunk inkább az első két résznél.

Értékelésem: 50%

2012. április 1., vasárnap

Vaskabátok


A britek egy füst alatt kipipálták a 2008-as év vígjátékát és akciófilmjét. Vigyázat! Angol humor!







Objektíven: Nicholas Angel a legjobb zsaru Londonban, letartóztatási rátája 400 százalékkal jobb, mint bármely más rendőrtiszté. Annyira jó, hogy mindenki mást rossz színben tüntet fel. Ezért a felettesei száműzik egy olyan helyre, ahol tehetsége nem lesz kínos másoknak - egy Sandford nevű idilli, álmos, és látszólag teljesen bűnmentes kis faluba. Itt a jó szándékú de túlzottan lelkes Danny lesz a társa, aki a helyi rendőrfőnök fiacskája, és folyton az amerikai akciófilmekben látott lövöldözésekről és autósüldözésekről ábrándozik. A nagyvárosi Angelben igazi kemény zsarut, vaskabátot vizionál, akivel majd felpörög a rendőrélet. Angel hamar lehűti forrófejű partnerét, ám amikor a békés falucskában brutális halálesetek történnek, a szuperzsaru gyanakodni kezd, hogy valami rút gazság zajlik a barátságos kulisszák mögött.

Szubjektíven: Ritkaság, hogy egy ilyen jellegű filmet több mint fél éven keresztül a mozikban hagynak. De a közönség csak jött és jött... A filmet forgalmazó UIP Duna pedig szíves-örömest tett eleget a nézők igényeinek. Mi a vége annak, ha a londoni elit rendőrt a vidéki falvak legnyugalmasabbikába helyezik? A válasz: bő másfél órányi önfeledt kikapcsolódás és térdcsapkodós röhögés – nekünk, filmbarátoknak. Nem véletlenül emeltem ki azonban az angol humor jelentőségét. És nem véletlenül virít hatalmasra méretezett 16-os karika a film mellett (ami igazából 18-as kellene legyen). No, nem a trágárság túlzásba viteléről van szó, hanem bizony-bizony igencsak bravúros sminkes, maszkos és egyéb vizuális megoldásokról, ami a különböző gyilkosságokat (lefejezést, arcszétszabdalást, fejszétrobbantást) illeti. Gyenge gyomrúak hátrébb! Fárasztó angol humortól kiborulók hátrébb! Mindenki más előre! Mel Gibsontól elkezdve Will Smith-ig mindenki kap egy kicsit az arcocskájába a paródia koronázatlan királyaitól. A Vaskabátoknak tulajdonképpen egyetlen olyan perce sincs, melyben ne „emlékezne meg” egy klasszikus vagy B-kategóriás akciófilmről. A szellemesebbnél szellemesebb megoldásokhoz napjaink legnagyszerűbb színészei adták a nevüket Timothy Dalton (ex-James Bond), Jim Broadbent (Narnia Krónikái), Cate Blanchett (Gyűrűk Ura, Bábel) és még sokan mások. A főszereplő párost pedig a film után Steven Spielberg már le is szerződtette, hogy velük készítse el a nagysikerű sorozat, a Tintin filmváltozatát (az is parádés lett!). Nem vitás, az ő filmjeikre mindig benevezünk! Szóljon az a sziréna!!

Kiknek ajánlom?
A szubjektív részben már benne van. Aki nem bírja a ketchupot és az angol humort, az ne vegye elő. Mindenki más igen!

Értékelésem: 90%

2012. március 31., szombat

Narnia krónikái - Caspian herceg


Nem kell tovább várnia, itt van végre Narnia!








Objektíven: Egy év telt el Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény története óta, s Narnia Királyai és Királynői meglepve tapasztalják, hogy ebben a csodás lényekkel teli világban 1300 év telt el narniai idő szerint, mióta itt jártak. Távollétük alatt a birodalom aranykora véget ért, a világot most a Telmarinok uralják, élükön a gonosz Miraz királlyal, aki nem ismer kegyelmet. A gonosz uralkodót csak a jogos trónörökös, Caspian herceg, a lázadók vezére győzheti le, aki visszaállíthatja a régi rendet. Narnia lakói és különös lényei a két bátor lovag, Caspian és Peter vezetésével szállnak harcba, visszaállítsák a birodalom régi tündöklő fényét és dicsőségét.

Szubjektíven: A sorozat második megfilmesített része pontosan úgy viselkedik, ahogy egy második résztől általában elvárják. Nagyobb, több, viccesebb, akciósabb, szerelmesebb, látványosabb… és talán jobb is. Az első rész gigantikus sikere azonban szinte predesztinálta Caspian-t a bukásra. A legjobban jövedelmező filmek listájáról hamar lecsúszott, sőt, még szomorúbb adat, hogy minden idők 100 legnagyobb pénzügyi/anyagi hasalásának listáján igen előkelő helyet bérel Narnia második része, így nem meglepő, hogy a projektet pénzelő Disney kiszállt a további munkálatokból. A már emlegetett harmadik részig itt van az elűzött herceg története, aki a négy Pevensie-testvér segítségével igyekszik visszaszerezni trónját a gonosz Miraz királytól. Harcukban segítségükre siet ezernyi különös lény és mitológiai alak. (Azért sem árulom el, hogy sikerül-e nekik!) Ám semmi sem megy könnyen; Aslan nélkül, úgy tűnik, nincs esélyük a telmarinok ellen. De eljön-e a nagy oroszlán? A fiataloknak nemcsak a bátorság, a hit próbáját is ki kell állniuk. Nekünk meg a türelem próbáját a film első félórájában – kicsit kevesebb nosztalgiázásnak jobban örültem volna. Ezzel együtt valamivel magasabb színvonalról számolhatok be, mint az első részben. Színészeink – örömmel jelentem - elkezdtek játszani (most főleg a fiatalokra gondolok). Narnia sötétebb és fakóbb, ez most egyértelműen előnyére válik; bár nem állom meg, hogy le ne írjam – megkövezés és fejvesztés terhe mellett természetesen - meseszerűség tekintetében továbbra sem veszi fel a versenyt Frodóékkal, de még A végtelen történettel sem. Attól viszont nem kell félni, hogy bibliai párhuzamok nélkül maradnánk; C.S. Lewist lehetetlen annyira megvágni, hogy kívül rekedjen a lényegi mondanivaló. Úgy gondolom, mindenki találni fog benne valami számára kedves dolgot: Ötletes harci koreográfiák és hibátlan számítógépes animáció a high-tech szerelmeseinek, szerethető és aranyos mellékszereplők a család gyermeklelkű tagjainak egy valóban „továbbfejlesztett” filmben. Aki pedig ennél is többre vágyik, az olvasson!

Kiknek ajánlom?
Tizenévesek és Narnia rajongók hamar a képernyők elé!

Értékelésem: 80%

2012. március 30., péntek

A kis gyufaáruslány



Az Oroszlánkirály társrendezője Andersen klasszikus meséjének nyomában.






Objektíven: Kegyetlen hideg volt, hullott a hó és már sötétedett; az esztendő utolsó napját mutatta a naptár. A kemény hidegben egy szegény kislány járta a sötétedő utcákat, hajadonfőtt és mezítláb.

Szubjektíven: Ki ne tudná már két mondat alapján is, hogy klasszikus mesével, minden idők egyik legismertebb történetével van dolgunk? A léc tehát eleve magasan van, pláne ha hozzátesszük, hogy a Disney történelem legsikeresebb animációs filmjének direktora bábáskodott a produkció felett. Mindezekkel együtt be kell valljam, erősebb drámai hatásra számítottam, kicsit steril maradt a film, ugyanakkor a hangulatra, a kidolgozottságra és a képek szépségére nem lehet egy szavam sem. Rég láttam ennyire szép animációs filmet. A sok vitát kiváltó lezárást illetően pedig azon a véleményen vagyok, jó "megoldást" látunk, gyerekként én is így képzeltem a végét. A drámai vonalat számomra még az erősítette volna, ha több időt hagynak a történetre, és az eredeti Andersen mese kegyetlen külvilága is jobban megmutatkozik. De soha rosszabb feldolgozást! Jó film ez, csak benne maradt egy még jobb alkotás lehetősége.

Kiknek ajánlom?
Az Andersen rajongók vegyék figyelembe, hogy a feldolgozó "cég" ezúttal a Disney. Így kevésbé érheti őket bármilyen irányú csalódás. + A klasszikus mesék kedvelői mindenképp bepróbálkozhatnak Roger Allers filmjével.

Értékelésem: 75%

2012. március 29., csütörtök

A tánckar


El tudom hinni, hogy ez színdarabként működött. Filmként sajnos már kevésbé átütő.







Objektíven: A tánckar az azonos című Pulitzer-díjas színdarab alapján készült musical filmfeldolgozása a mindennapok kíméletlen, kegyetlen harcának, a boldogulás háborújának látványos szinonimája. Tehetséges, fiatal, szorgalmas táncosok hosszú évek kemény munkájával a hátuk mögött arra várnak, hogy egyszer a színpadon is kamatoztathassák tudásukat. Egy Broadway-show tánckarában fellépni - az első lépés a hírnév felé vezető úton, ezt az első lépést azonban csak néhány szerencsés teheti meg. Több százan jelentkeznek a felhívásra, de a színházi nézőtér homályában ülő kíméletlen rendező csak a legjobb tizenhatnak ad esélyt arra, hogy egy utolsó, mindent eldöntő szűrőn bizonyítsák rátermettségüket. Senkit nem érdekel a magánéleti problémájuk, senkit nem érdekel a sérülésük, a bánatuk, a fáradtságuk. Ha csillogni akarnak a színpadon, előtte meg kell járniuk a poklot.

Szubjektíven: Ami a Broadway színpadán jól mutat, az nem biztos, hogy adaptálható filmvászonra. Pláne, ha ennyire kamaradráma-jellege van a dolognak. Musical, hisz rengeteg dalt énekelnek benne, ugyanakkor kemény dráma, hisz a főszereplők vívódásaira, küzdelmeire van kihegyezve az egész mű. A tánckar ilyen módon magasban kifeszített kötélen egyensúlyoz, hogy megtalálja a helyes arányokat, ne váljon hiteltelenné, unalmassá, nevetségessé. Sőt, drámát vigyen a színpadra. Majdnem összejött. Egyrészt Richard Attenborough nem tehetségtelen rendező (pont a hatalmas sikerű Gandhi utáni első munkájáról van szó), a dalok egy része fülbemászó és a koreográfiák is jók. A legfénylőbb pont pedig a rendező szerepét alakító Michael Douglas, aki csodálatosat játszik a "háttérből". A hang, ami csak néha szólal meg, mégis annál erőteljesebb, hatásosabb. Kölcsönhatásuk a művészpalántákkal korrekt módon működik. A baj ott van, hogy a személyesség nem tud igazán érvényesülni. A show és a dráma birkózásából inkább előbbi kerül ki győztesen, amikor mégis utóbbi kerülne fölénybe, látszik rajta a megviseltség, a küzdelem, így az átütő erő hiánya. És ez kevés. Percenként jut eszembe, hogy ez színházban sokkal jobban működhetne; a rengeteg technikai és zenei elismerés (többek között 3 Oscar-jelölés) dacára úgy gondolom nem véletlen, hogy igazán színdarabként maradt emlékezetes ez a mű. Mert ez színpadon él, színpadra termett. Kevésbé filmvászonra.

Kiknek ajánlom?
A Broadway-re vágyó művészpalánták egyszer azért mindenképp fussanak neki, mert szolgáltat tanulságokat.

Értékelésem: 55%

2012. március 28., szerda

Szájkosaras kosaras


Az emlék régi, de szép.








Objektíven: A 12 éves Josh Framm apja váratlan halála után egy kisvárosba költözik a családjával. Mivel új fiú a városban, és túl félénk ahhoz, hogy jelentkezzen az iskola kosárcsapatába, egyedül gyakorol egy elhagyott pályán. Ott ismerkedik meg Buddy-val, aki amellett, hogy nagyon barátságos kutyus, hatalmas kosárlabda-tehetségnek bizonyul. Gyorsan hírnévre tesz szert a szokatlan, de annál ügyesebb páros, azonban sajnos felbukkan a kutya előző gazdája...

Szubjektíven: Charles Martin Smith érdekes figura, hiszen a filmezés területén belül már szinte mindent kipróbált. Legnagyobb sikereit színészként könyvelhette el, olyan alkotásokban játszott szerepeket, mint az Aki legyőzte Al Caponét, az Amerikai Graffiti vagy a Csillagember. Rendezőként először a '80-as években próbálkozott, majd később egyre többször találhattuk őt a direktori székben. Négy éve BAFTA-ra jelölték, úgyhogy köszöni, megvan. Ahogy 1997-ben készült filmje is. Megvan, és jó, hogy megvan. Aranyos, kedves film lett a Szájkosaras kosaras, mely nagy szívével bizonyítja, hogy helye van a mozipalettán. A történettől és a színészi játéktól ne várjunk világmegváltást, ahogy az se zavarjon minket, ha esetleg az első öt perc után merő véletlenségből fel tudjuk sorolni a várható fordulatokat és a szereplők jellemfejlődésének irányait. Ez egy egyszerű film, amit családilag, zsenge gyerkőcökkel jó nézni. A varázs valószínűleg így sem fog sokáig tartani, az eredetinek látszó ötletek csak egy bizonyos pontig bírnak majd rá az újranézésre, mégsem kell aggódni. Ha másért nem, hát azért, hogy gyermekünk ne otthon tespedjen, hanem sporttal, állatokkal foglalkozzon, már megéri megnézni Charles Martin Smith filmjét. Hajrá Szájkosaras kosaras!

Kiknek ajánlom?
Családi film. Családoknak.

Értékelésem: 65%

2012. március 27., kedd

Féltve őrzött titkok


A Hallmark-szint legalja.








Objektíven: Jo Beckett odaadó feleség és anya, ám biztonságos élete hirtelen felborul, amikor nagy szerelme, a kommuna egykori tagja váratlanul a városba költözik. A közös titkok felszínre törnek, ami tönkreteheti őt és a családját. Igazi rémálom veszi kezdetét, amikor Eli bevallja szörnyű tettét, amit a múltban követett el, és Jónak rá kell jönnie, hogy egy gyilkosba volt szerelmes.

Szubjektíven: A film másik magyar címe Keserű ébredés (volt), ami talán még jobban kifejezi az igazságot, csak sajnos a nézőre, rám nézve. Bevallom, egy idő után úgy gondoltam, időfecsérlés lenne végigülnöm Mike Robe alkotását. Ilyen is előfordul néha. A klisék nemcsak feltűnőek, de bosszantóak is, prezentálásuk szintjéről már szó se essék. S ilyetén mód a gondolati mag sem tud felszínre jutni. Egész egyszerűen nem leszek rá kíváncsi, ha egyfolytában azzal foglalkozom, hogy mennyire rossz ez és ez, mennyire kizökkent az és az... Mike Robe nem véletlenül nem tud kitörni a Hallmarkos, Nora Roberts adaptációs skatulyából. A '90-es évek elején volt pár korrekt próbálkozása televíziós szinten, de aztán ki is fújt a dolog. A színészgárda sem tudja felemelni nézhető szintre a Féltve őrzött titkokat. Megpróbálták persze Kirstie Alley-vel népszerűsíteni a filmet, de itt még a Golden Globe díjas színésznő sem tudott csodát tenni. Ötlettelen és panelekre épít a forgatókönyv - nem olvastam az eredeti művet, de az sem lehetett egy nagy eresztés, bár ennél valószínűleg jobban sikerült. Egy szó, mint száz, nálam ez most nagyon nem jött össze. A hibát nem keresem a készülékben, inkább más alkotások felé irányítom.

Kiknek ajánlom?
Hallmark rajongók ide!

Értékelésem: 10%

2012. március 26., hétfő

Nekem 8


Jóleső '90-es évekbeli vígjáték.








Objektíven: Jobb lett volna meg sem születni - gondolja Nick Beam, amikor hazaérve édes kis feleségét félreérthetetlen helyzetben találja, a saját főnökével. A felszarvazott férj azt gondolja, ennél rosszabb már nem történhet aznap. Vagy mégis? A mostohasors T. Pault sodorja az útjába. Az izgága kis fekete, a botcsinálta útonálló beugrik a szerencsétlen lakli kocsijába, és megpróbálja kirabolni. Egy nappal előbb Nick talán megadóan engedett volna, de most beletapos a gázba és elrabolja kirablóját. A két vadidegen hamarosan hajmeresztő kalandokba keveredik.

Szubjektíven: Alapvetően necces a helyzet, hiszen meglehetősen vékonyka a sztori és nem menekülünk az ötlettelen cselekményvezetéstől sem. Szerencsénkre viszont két olyan karakter kerül a figyelem középpontjába, akik rászolgálnak a bizalomra. Fokozatosan egyre jobban és jobban megkedveljük őket, szerethetőek még esetlenségükben is. És ez sokat javít az összképen, sokat ad hozzá a hangulathoz, az atmoszférához, mely vérbeli '90-es. A soundtrack pedig hatalmas! Hol másutt hallgathatsz egy helyen olyan világslágereket, mint a "C U When U Get There", a "Scatman", a "Route 66", a "Wanna Be Startin' Something"? A többi dalról nem is beszélve. Öröm a fülnek! Az is öröm, hogy a sablonhegyeket képes a hangulat és a színészgárda ellensúlyozni. Külön figyelemre méltó, hogy a film rendezője, Steve Oedekerk is tiszteletét teszi a mellékszereplők között, sőt, talán az egyik legviccesebb etűd az övé. Persze a pálmát Tim Robbins és Martin Lawrence viszik. Méltán. Úgyhogy egy kis jóleső nosztalgia - Nekem 8.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik a sajátjuknak érzik a filmet a róla írt vélemény alapján.

Értékelésem: 70%

2012. március 25., vasárnap

Képlet


Meg kell védenem Alex Proyast, aki szerintem tehetséges rendező. Korrekt mozit hozott össze a Képlettel, melynél azonban már a sztori is sántít kicsit, a forgatókönyv meg aztán pláne.





Objektíven: 1959-ben egy új általános iskola avatóünnepségén megkérik a diákokat, hogy rajzolják meg: szerintük milyen lesz a jövő? A képeket bezárják egy időkapszulába, és elraktározzák 50 évre. Egy titokzatos kislány rajz helyett véletlenszerűnek tűnő számokkal írja tele a papírját. Azt állítja, láthatatlan emberek suttogták a fülébe a számokat. Félévszázaddal később szintén diákok kapják a feladatot, hogy vizsgálják meg az ötven évvel ezelőtti gyermekrajzokat, a kislány rejtélyes üzenete pedig Caleb Koestlerhez kerül. Caleb apja, az asztrofizikus John Koestler fantasztikus és egyben félelmetes felfedezést tesz: a kislány által leírt számok dátumok. Az utóbbi ötven év minden egyes katasztrófájának időpontjai.

Szubjektíven: Nagyon szurkoltam, hogy a film végén ne (az) derüljön ki, hogy csak egy hatalmas blöff az egész. Csalódnom kellett. Az egész sokáig hatásos sci-fi thrillerként haladó mozi végül nem teljesíti az elvárásokat. Egy bizonyos pontig magyarázatot lehet találni a forgatókönyv következetlenségeire, de egyre gyanúsabbá és gyanúsabbá válik a dolog az idő előrehaladtával. A családi dráma sem annyira hiányzik a képből. Vagy legyen az, vagy szorítsuk minimálisra a játékidő érzelmes felét. Valaki beszélhetne már ilyen szempontból (is) az amerikai producerek fejével. A sci-fi vonal működik és amíg van benne spiritusz, élvezhető a Képlet. Proyas egy ideig korrekt módon eladja nekünk a sablonokat és rendezésével befedi az írói hiányt. Csodát azonban ő sem tud tenni és rossz érzés tölt el, ha adatlapjára nézve azt látom, hogy alig kap munkát. Pedig megérdemelné. Már az Én, a robot is abszolút élvezhető, korrekt akciómozi volt. Ez is az, bár gyengébb annál. Mi lesz, ha majd egyszer lesz valaki, aki normálisan megírja a filmjeit? Érdekesség, hogy a mozit eredetileg Richard Kelly írta és rendezte volna. Kíváncsi vagyok, mit hozott volna ki a Donnie Darko direktora ebből az alapsztoriból. Már sosem tudjuk meg, ne is tépelődjünk rajta. Örüljünk inkább annak, hogy Alex Proyas már leszerződött következő rendezői munkájára.

Kiknek ajánlom?
Nicolas Cage rajongóinak és a tudományos-fantasztikus filmek kedvelőinek.

Értékelésem: 60%

2012. március 24., szombat

Madagaszkár


Sokat mond, hogy a mellékszereplő pingvinek képviselik a legfőbb elemet a filmben, amely gyerekek és felnőttek számára egyaránt képes kellemes perceket szerezni.





Objektíven: Alex, az oroszlán a nagyvárosi dzsungel királya, mivel ő a New York-i Central Park állatkertjének fő attrakciója. Ő és legjobb barátai, Marty, a zebra, Melman, a zsiráf és Gloria, a víziló egész eddigi életüket kellemes fogságban töltötték, pazar étkek közt, zöldövezeti környezetben. Ám Martynak az elég jó sem elég jó, hagyja, hogy úrrá legyen rajta a kíváncsiság, és néhány rendkívüli pingvin segítségével megszökik, hogy felfedezze a külvilágot, ami annyira hiányzik neki. Barátai döbbenten állnak másnap reggel Marty hűlt helyénél, és kitörnek az állatkertből, hogy visszahozzák a zebrát, mielőtt még bárki rájönne, hogy eltűnt. Ám egy metróban bóklászó oroszlán, zsiráf és víziló még New Yorkban is kelt némi feltűnést. Alex, Melman és Gloria a Központi Pályaudvaron akadnak rá Martyra, de mielőtt felszállhatnának a hazafelé tartó metróra, elkábítják, elfogják, bedobozolják és egy Afrika felé tartó hajóra pakolják őket a jó szándékú emberek, akik úgy gondolják, hogy megmentik az állatokat a nagyvárosi élet stresszétől. Amikor a cselszövő pingvinek megrongálják a hajót, hőseink Madagaszkár egzotikus szigetének partján találják magukat. A New York-i aszfaltbetyároknak most rá kell jönniük, miképpen maradhatnak életben a vadonban, és fel kell fogniuk, mit is jelent valójában az a mondás, hogy "nagy az Isten állatkertje."

Szubjektíven: Négy jóbarát New York állatkertje után más éghajlatra vágyik. Viszontagságos útjuk befejeztével napsütéses tengerparton kötnek ki, innentől kezdve adja magát a rengeteg humoros szituáció. Városi barátaink lassacskán beilleszkednek a szokatlan környezetbe és rájönnek, milyen fontos a barátság. – úgy nagyjából ennyi. Az alkotók egész biztosan sehol sem olvasták az örök igazságot: „A kevesebb több!” Ha nem akarnának másodpercenként tíz poént elsütni, és nem bagatellizálnák a végletekig a történet vezérfonalát, (pontosabban szólva fogalmuk sincs mit csináljanak vele, egyszer felesleges okításba, másszor erőltetettnek ható humorizálásba csapnak át) akár egy jó film is kikerekedhetett volna a Madagaszkárból. Így viszont, hogy a „Poént mindenáron!” – elv érvényesült, néhol döcögőssé, néhol kínossá válik az alkotás. Tulajdonképpen minden maximálisan működik benne, ami a "mellékzöngékhez" kötődik: aranyosak a majmok, a makik tánca magával ragadó, a pingvinek pedig ötletesebbnél-ötletesebb jelenetekkel színesítik a filmet. A fő karakterek sajnos nem hozzák a szintet. Inkább húszezerszer egy Oroszlánkirály kidolgozott, szerethető figurái, mint ezek. Hőseink szögletesek - úgy nagyjából minden tekintetben. Így felemás érzéseim vannak a filmmel kapcsolatban. Persze lehet, hogy a hiba az én készülékemben van, de nekem ez most kevéssé jött be.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik szeretik riszálni úgyis, úgyis.

Értékelésem: 50%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...