2012. február 8., szerda

Nessie balladája


Kedves és szerethető film. - Egyre jobban örülök, ha leírhatom ezeket a szavakat.







Objektíven: A Skócia felföldjén éldegélő barátságos szörny, Nessie otthonát golfpálya-építők fenyegetik.

Szubjektíven: Hamar világossá válik, hogy a készítők nem mennek szembe a hagyományos Disney-stílussal. Sőt, könnyen támadhat olyan érzésünk, hogy a Nessie balladája hagyományosabb, mint az utóbbi években megjelent alkotásaik. Hiába, pont ilyen dukált a Micimackó újabb része mellé. A skót felföld egyik legendáját feldolgozó alkotás animációs megvalósításában nyújt páratlan élményt, a régi történelemkönyvek képeinek stílusát beemelő abszolút 2D-s látványvilág által. Öröm a szemnek, ami a vásznon történik. Sikerrel ismerték fel a készítők azt is, hogy nemcsak a képeket, de a szöveget tekintve is magas színvonalon kell szórakoztatniuk, nem maradhatnak meg az egyszerű narrátori felmondásnál. Az eleven, rímes nyelvezet szintén nagyot lök az egyébként kiszámítható filmszerkezeten. Kellemes perceket szerez nekünk Nessie és várjuk a hasonlóan kellemes újabb feldolgozásokat.

Kiknek ajánlom?
Jó szívvel mindenkinek.

Értékelésem: 75%

2012. február 7., kedd

Narnia krónikái: A Hajnalvándor útja


Tulajdonképpen megnyugodtam, bár ez most még Narnia-mércével mérve sem lett ütős.







Objektíven: A Pevensie-gyerekek körül a leghétköznapibb dolgok is csodává válnak. Ezúttal egy festménnyel kezdődik minden: a vásznon árválkodó hajó életre kel, és Lucy, Edmund és a kissé elviselhetetlen unokatestvérük az óceánba zuhannak. Szerencsére a Hajnalvándor legénysége kimenti őket és így az ifjú kalandoroknak egyre újabb, izgalmasabb és veszélyesebb próbákat kell kiállniuk. A hajó és rajta Caspian király Narnia hét elveszett urát keresi a Magányos Szigetek környékén, ahol rabszolga-kereskedők, trónbitorlók, tengeri viharok, a mélység fenekén élő szörnyek és láthatatlan lények várnak az expedíció tagjaira. Narnia mesés teremtményei az angol gyerekek segítsége nélkül ismét benne volnának a slamasztikában!

Szubjektíven: Narnia harmadik - és valószínűleg egy jó darabig utolsó - filmes felvonása kedvelhető alkotás. Szépen tálalt értékes gondolatok viszik Michael Apted moziját, melyek nemcsak gyermekekhez szólnak. Ezúttal kevesebb karakterre összpontosít a forgatókönyv, jobban meghagyva az azonosulás lehetőségét. A színészi játék talán most a leginkább kiérlelt, a lurkók kitettek magukért (és Apted is mindig jó volt színészvezetésben). A "hívőknek nyújtott ízletes csontok" tekintetében pedig nem kell szépíteni, van belőlük bőven. Halkan megjegyzem, szerencsére. Csak azok a fránya hibák. Még az első résznél is elégedettebbek lehettünk a CGI-vel, mint most. A CGI-vel, ami véleményem szerint megöli a varázslatos légkört, aminek Narnia birodalma mindig is kicsit híján volt. Nem tudom, kinek jutott eszébe HD felbontásban mozikba dobni A Hajnalvándor útját, de nem ráznék vele kezet. A HD-fantasy valahogy hazavágja a hagyományos filmes élményt, mert olyan, mintha "csak" egy jó képminőséget produkáló kézikamerán keresztül néznéd a sztorit. Semmi pluszt nem nyújt és a fantáziátlan megoldásokat is felnagyítja. A zöld köd például az egyik legötlettelenebb főellenség, "akit" életemben láttam. Ennél már az is jobb lett volna, ha a néző fantáziájára bízzák és nem rajzolnak oda semmit. Plusz ami talán a legnagyobb negatívum, hogy az egész súlytalanabb, mint az eddigi részek esetében volt. Egy rövid párbeszéddel intézik el, hogy mit keresnek újból Narniában, és kitűzött céljuk sincs olyan erős, mint az ország megmentése volt az előző két epizódban. Persze meg lehet magyarázni a könyvvel, de akkor is ügyelni kellett volna rá, hogy ne csupán pár mondat szóljon erről az elején, mert így kicsit a levegőben lógott az egész. Ami még zavart, hogy mintha A Hajnalvándor útja nem használná ki eléggé, hogy ez egy szélesvásznú műfaj. Néha olyan érzésem volt, hogy ez inkább tévében működne, pedig a kettő nagyon nem ugyanaz. A negatívumokat ezennel befejeztem. Ami még szimpatikus volt, az a zene és a díszletesek munkája. Amikor a számítógép helyett hagyták a díszlettervezőket és a kellékeseket dolgozni, természetesebb, hangulatosabb és szebb a film. Nem mehetünk el szó nélkül Cincz vitéz karaktere mellett sem, aki végre igazán "nagyot játszik", Eustace-szel való mellékvonaluk (is) a film egyik erénye. Összességében egy értékes résszel lettünk gazdagabbak, mely bár valószínűleg az utolsó, méltó helye lesz a "trilógiában." Jó lenne még Narnia-filmeket látni, de a magam részéről örülök ennek a három mozinak.

Kiknek ajánlom?
Akik kedvelték az eddigi részeket, szerintem nyugodtan belevághatnak, bár azt fontos tudni, hogy az első két részt másik stúdió csinálta másik rendezővel és így most a koncepció kicsit átalakult. Plusz a 12-es karikát sem véletlenségből tette ki a legtöbb mozi a filmre!

Értékelésem: 70%

2012. február 6., hétfő

Vérző olaj


Megérte annyit várni rá! Kiemelkedő film, gondos, precíz rendezéssel és színészi játékkal megtámogatva.







Objektíven: Mikor Plainview kap egy titokzatos tippet, hogy van egy kis városka nyugaton, ahol egy egész olajóceán szökell ki a földből, úgy dönt, hogy fiával együtt nekivág, és szerencsét próbál a poros Little Bostonban. Ebben az apró koszfészekben, ahol az egyetlen szórakozás a helyi templom karizmatikus fiatal papja, Eli Sunday (Paul Dano) miséin való részvétel, Plainview és fia valóban megcsinálják a szerencséjüket. Ám akármekkora is az öröm, és bármilyen tetőfokra hág is a gazdagság, semmi sem marad a régi. A kitermelt olaj mennyiségével együtt nőnek a konfliktusok is, és az emberi értékek - a szeretet, a remény, a közösség, a hit, az ambíció, valamint az apa és fia közti kötelék - is veszélybe kerülnek a korrupció, a csalás és az olaj kimeríthetetlen áramlása miatt.

Szubjektíven: Nincs rá jobb kifejezés, kiváló film. Annyi probléma vetődhet fel, hogy Daniel Day Lewis kenterbe veri a társaságot színészi játékban és a vége is kicsit elkapkodott. A hosszas felvezetés után gyorsan, mindössze két jelenettel lezárul a film, melyek erőteljesek a maguk nemében, csak a forgatókönyv addigi koncepciója alapján kicsit hirtelen történt a zárás. Nem mehetünk el szó nélkül a (sok vitát kiváltó) háttérzene mellett. Johnny Greenwood cseppet sem szokványos "muzsikája" külön meghallgatva inkább zaj benyomását kelti, a film alatt viszont bámulatos atmoszférát teremt minimalista stílusával. A film egyébként nagyszerű mozi. A kapitalizmus és vallási fanatizmus harca húsbavágó módon jelenik meg, ehhez persze kell Paul Dano intenzív jelenléte is. A kameramozgások, beállítások nem tolakodóak, a rendezésen és az operatőri munkán is látszik, hogy ez bizony egy rendkívül személyes mozi. Szörnyű, de mégis nagyon személyes vallomás a világról. Ha így gondolkodik az emberekről, nem szeretnék Paul Thomas Anderson rendező ismerőse lenni. Nem ítél el, nem ment fel senkit, csak bemutatja, milyennek látja a világot és Amerikát. Nem szeretnék a helyében lenni. - Richard Schinkel a Times-ban „minden idők egyik legeredetibb amerikai filmjének” titulálta a Vérző olajat. Bár nem feltétlenül értek vele egyet, de az biztos, hogy filmrajongók számára kihagyhatatlan mű született.

Kiknek ajánlom?
Lassan csordogáló, epikus ívű filmeket kedvelőknek, elsősorban felnőtteknek.

Értékelésem: 90%

2012. február 5., vasárnap

Verdák 2.


Annyi rosszat hallottam róla előzetesen, hogy szinte rettegve ültem le a tágas multiplex terem egyik ülésére...






Objektíven: A legmenőbb versenyverda, Villám McQueen és utánozhatatlan barátja, az autómentő Matuka a Verdák 2-ben igazán nagy kalandba keverednek, amikor a tengerentúlra indulnak, mindenidők legelső Földgolyó Futam autóversenyére. A kupa elnyerője csakis a világ leggyorsabb autója lehet, azonban a győzelem felé vezető út telis tele van kátyúkkal, elterelésekkel és vidám meglepetésekkel is. Matuka már a verseny első fordulóján azonnal különös kalandba keveredik és kénytelen egyszerre lavírozni a szupertitkos kémküldetés és csapatfőnöki feladatai között. Hamarosan megkezdődik a legpörgősebb autósüldözés Japán és Európa utcáin, a legmenőbb verdákkal, régi és új kedvencekkel egyaránt.

Szubjektíven: Nagy levegő... Megnyugodtam. Nincs ezzel semmi nagyobb baj. Bár ez most nem lett olyan különleges, nincs benne az a plusz, ami általában a Pixar filmeket jellemzi. "Csak" egy remek folytatás lett. Sok mindenhez csatlakozni tudok, amit más kritikákban már leírtak. Matukát hiba volt előtérbe tolni. Szerethető balfék karaktert szántak neki, ebből a balfék sikerült. Az első rész hangulata, bája is nagyrészt oda, végigszáguldunk a világon, aztán annyi. Gyorsabbat, többet, látványosabbat jeligére készült a második Verdák, ami így inkább akciófilmes jelleget ölt. Mint folytatás nekem mégis nagyon tetszett. Jók az új karakterek, a titkosügynökös vonal (Matuka nélkül) izgalmas, ismét remek zenék színesítik a játékidőt, a csillagos húszas látványvilágról már nem is beszélve. Ezen kívül én azt is becsültem, hogy a Pixar végre a kisebbek felé mozdult el, és ha valamikor, akkor erre a Verdáknál adódott a legkiválóbb lehetőség. Apróbb rokonaim azóta is egyfolytában Verdákat néznek és biztos várják már a harmadikat is. Be kell valljam, én is! De annak mindenképpen jobban kéne sikerülnie...

Kiknek ajánlom?
Verdák-rajongók elő! Akinek bejött az első rész, ezt se hagyja ki! A 2006-os epizód ismerete nélkül szerintem nem érdemes nekivágni.

Értékelésem: 80%

2012. február 4., szombat

Boszorkányvadászat


Pedig ez a film nem volt eleve arra kárhoztatva, hogy rossz legyen. De végül annyit variáltak a rendezőcserével és a 3D-re való átállással, hogy abból jó nem sülhetett ki...





Objektíven: Valamikor a XIV. században lovagokat azzal a feladattal bíznak meg, hogy mielőbb monostorba szállítsanak egy feltételezett boszorkányt. A szerzetesek úgy vélik, tőle eredeztethető a fekete halál.

Szubjektíven: Dominic Sena nem tehetségtelen rendező. Igaz, az utóbbi években erősen gyengülő tendenciát mutatnak a filmjei minőségüket tekintve, de emlékszünk mi még a Kaliforniára és a Kardhalra is, amikor egész kellemes alkotásokkal ajándékozta meg a nagyérdeműt. Mostani filmje a Boszorkányvadászat minden eddiginél több műfajból merít, találunk itt misztikus elemeket, némi kalandfilmes vonalat, horrort, krimit, akciót és nem kevés fantasyt. S bár rendre elcsúszik egy-egy banánhéjon, mégsem dobnám kapásból a kukába Sena és filmes stábjának munkáját. Az igen-igen gyenge felütést követően a misztikus-kalandfilmes vonal dominál s mivel néhány kérdés a szereplők (és a néző) számára is homályban marad, plusz bevetnek egy-két jól működő sablonelemet is (az erdős és a hidas részek teljesen vállalhatóak) egészen hangulatos film kerekedik a Boszorkányvadászatból. Vagy inkább úgy fogalmazok, a fantasyt és a hagyományos kalandfilmeket kedvelők nem egy, nem két élvezetes jelenetet találnak majd. Csak agyon ne vágná az egészet az utolsó 10-15 perc, amelyről jobb talán nem is szólni. Mintha más rendező munkája lenne, amit készséggel el is hiszek, mivel az a hír járta, hogy a végére lecserélték Dominic Senát. A logikai bakugrásokkal és a CGI előtérbe helyezésével sikerül gondoskodni arról, hogy komoly hangulat- és stílusváltás álljon be. Ez pedig nem jelent jót... Nicolas Cage betonközepes szintet hoz és továbbra is csak verődik a szerepválasztások tengerében, benne egyértelműen több van. Ahogy az is furcsa, hogy olyan nagyszerű színészek tették tiszteletüket ebben a filmben, mint Christopher Lee, Ulrich Thomsen vagy Ron Perlman. Persze jó őket látni, csak még jobb lett volna valami igazán minőségi produkcióban. Azzal kezdtem, hogy Dominic Sena nem tehetségtelen rendező és nem kukába való a film. Ez így is van, de legközelebb egy határozott, keménykezű dirigens kell, aki képes összefogni egy alkotási folyamatot elejétől a végéig. Mert itt most láthatóan ez elmaradt...

Kiknek ajánlom?
Mivel a Boszorkányvadászat erősen -bár melyik középkori misztikus fantasy nem- ferde szemmel tekint az egyházra (és akkor finom voltam), mielőtt behelyeznénk a lejátszóba, ezzel nem árt tisztában lenni. A végére ez oldódik, de akkor meg szabályos horrorfolyam következik. Úgyhogy 18-on alul semmi szín alatt, és fölötte sem nagyon ajánlott. Amely fantasy-rajongó mégsem bírja ki a megnézése nélkül, annak hajrá!

Értékelésem: 45%

2012. február 2., csütörtök

Rio


Ha minden animációs film alkotói ilyen jó érzékkel tudnának egymás mellé illeszteni sokszor használt történetelemeket, paneleket és karaktereket, semmi baj nem lenne a filmes piacon.





Objektíven
:
Rio de Janeiro csupa szín, csupa kaland, csupa lüktetés. Egyedül Azúr, az elkényeztetett házipapagáj gondolja úgy, hogy jobb a biztonság, a kaland felesleges, a repülés balesetveszélyes. Ám különös és meghökkentően peches véletlenek sorozata úgy hozza, hogy kipottyan addig kényelmes életéből, és míg körülötte tombol a karnevál, ő kénytelen elfogadni azt, amit Rio adhat: izgalmat, kavarodást, sok új barátot, és előbb-utóbb a repülés örömét.

Szubjektíven: Nagy kérdés volt, mire megy Carlos Saldanha a Jégkorszak első három része után (most nyáron jön a negyedik epizód, új direktorokkal). Nagy kérdés, mert eddig a Blue Sky Studio öt egészestés és több rövidfilm után is a Jégkorszak-mozik sikeréből élt, és igencsak szüksége volt már egy olyan alkotásra, mely megáll a lábán a saját erejéből. S hogy mindez összejött-e? Lássuk! Első körben fontos megemlíteni, hogy a Blue Sky Studio ismét együttműködésre lépett a Fox Animation-nel s ez bizony látszik. A Fox kevesebb filmnél volt ugyan patrónus, de azok legalább mind karakteres alkotások voltak, s ezen a téren volt is mit fejlődnie a Rio forgatókönyvének. A sztori ugyanis olyan egyszerű, mint a bot, a cselekmény nemkülönben, a karakterek közül mindenkit láthattunk már korábbi filmekben (maximum nem úgy hívták őket), úgyhogy a vérbeli eredetiség itt alapjáraton ki volt zárva. Azt viszont sikeresen ismertek fel az alkotók, hogy most igazán Rio hangulatával, a karneváli színekkel, a dalokkal, a poénokkal lehet "bankot robbantani". Ez pedig abszolút bejött. Maga Carlos Saldanha is rioi születésű, minden bizonnyal ez is közrejátszott abban, hogy sikerrel varázsolja elénk a város nyüzsgő forgatagát. A látványvilág pompás, már-már hibátlan, a storyboard-ot is sikerült precízen felépíteni. S bár a mondanivaló kicsit olyan, mint a frigóból hirtelen előkapott gyorsfagyasztott étel, a Rio így is nagyszerű kikapcsolódást nyújt, az egyik legjobbat a 2011-es évben. Úgyhogy részemről a Jégkorszak mellett a Rio neve is odakerülhet a Blue Sky filmeket propagáló alkotások közé. Várjuk a folytatást!

Kiknek ajánlom?
Családi kikapcsolódás, ami 3D nélkül is maximálisan élvezhető. Az akciófilmes jelleggel már nincs mit csinálni, ez a számítógépes animációk sajátja a '90-es évek óta. Így a legkisebbek nem annyira fogják élvezni, inkább fiatalok, tizenévesek filmje ez.

Értékelésem: 75%

2012. február 1., szerda

Hidalgo - A tűz óceánja


A film, melyből kiderül, hogy az egész világnak van mit tanulnia Amerikától...








Objektíven
:
Egy beduin sejk felfigyel arra, hogy az ex-katona milyen ügyesen üli meg a lovat, és meggyőzi a férfit, hogy induljon el egy 3000 mérföldes lóversenyen Arábia és Irak között. A verseny igazi erőpróba, és az a hír járja, hogy az indulók fele soha nem éli túl a futamot.

Szubjektíven: Bár még sosem csináltam ilyet, egyszerűen kénytelen vagyok két különböző véleményt megfogalmazni Joe Johnston filmjéről.
I. Ez egy egész jó alkotás. Gratulálok a kellékeseknek és a díszletért felelős szakembereknek. Nagyszerű munkát végeztek, minden a helyén van. Nem hivalkodó, mégis tetszetős és pontos az arab és az amerikai világ tálalása. Gratulálok a zeneszerzőnek James Newton Howardnak, aki elképesztően erős zenei anyagot hozott össze. Ha kell érzelmes, ha kell pergő és dinamikus dallamokkal tartja fenn a figyelmet. Azóta is ezt az albumot hallgatom. Gratulálok Shelly Johnsonnak, aki bámulatos operatőri munkával szabályosan beleégeti a memóriánkba a szebbnél szebb képeket. Kifejezetten jó érzés nézni a sivatagot, a nagytotálokat és a hosszabb-rövidebb plánokat. Gratulálok annak a rengeteg embernek (elképesztően hosszú a stáblista), akik a látványtervek megvalósításán fáradoztak. A gyártási költségvetés minden egyes dollárja meglátszik a végeredményen. És gratulálok Viggo Mortensen főhősünknek is, aki felismerte, hogy a Hidalgohoz nem kell majd két-három arckifejezésnél többet produkálnia, és ezekkel is bőven elviszi majd a hátán a mozit. Be is jött neki. Úgyhogy ezeket figyelembe véve ez egy jó film.
II. Fogalmam sincs, hova pakolták az eszüket a kedves filmkészítők. Már az elején gyanút kellett volna fogjak. Igaz történetként beállítani valamit, amiről soha nem bizonyították, hogy valóban megtörtént, elég merész feltételezés és felelőtlen is (no, nem a várható anyagiak szempontjából). Összes erénye mellett a Hidalgo nem lett más, mint egy újabb Amerika-film, méghozzá az igazán keményvonalas fajtából. Mert itt az arab uralkodóról kiderül, hogy titokban amerikai regényt olvas, az arab nőről, hogy csak az amerikai férfi mellett lehet igazán önmaga, hogy az amerikai lovak a legjobbak a világon, hogy az amerikaiak minden nehézségen túl tudnak lépni, hogy becsülettel harcolnak és küzdenek a végsőkig. Kicsit sok lett az Amerika. És ez nagyot ront az élvezhetőségen. A kiszámíthatóságról már szót sem ejtek, ahogy a dramaturgiai döccenőket is jobb figyelmen kívül hagyni. Karakterközpontú drámának indul a Joe Johnston dirigálta mozi, hogy aztán átcsapjon egy lovas kalandfilmbe. Az első háromnegyed órát ily módon nem igazán értem, simán elkezdődhetett volna a verseny a tizedik percnél is, mivel az amerikai történésekre később nagyon kevés konkrét visszautalás történik. A végére legalább a naplementés romantizálástól megmenekülünk, cserébe kapunk sok-sok vágtató lovat, ami azért valljuk be mégis jobban passzol ehhez a filmhez.
Nagyon vegyes érzéseim vannak, egyszerre rossz és figyelemre méltó filmalkotás a Hidalgo. Úgyhogy egyezzünk ki egy közepesben, amíg jobban bele nem gondolok a hibákba.

Kiknek ajánlom?
Lovak szerelmesei, Viggo Mortensen szerelmesei, az arab világ szerelmesei, a gyönyörű panorámaképek szerelmesei ne hagyják ki. A többiek viszont inkább nevezzenek be valami másra.

Értékelésem: 60%

2012. január 30., hétfő

Zöld Darázs


Ezt a műfajt is kipróbálta Michel Gondry... És nem hiszem, hogy valaha visszatérne hozzá.







Objektíven: Reid laza és nagydumájú milliomos, Kato eszes, csendes és hűséges, Reid apjának titkára. A páros kihasználja a kínálkozó alkalmat, hogy végre valami hasznosat tegyen az életben: felveszik a harcot a bűn ellen. Reid Zöld Darázsként, Kato pedig pótolhatatlan segédjeként száll szembe a bűnözőkkel. A nem túl törvényes módszereket alkalmazó két harcművész és fegyverspecialista Reid titkárnőjének segítségével Los Angeles legnagyobb alvilági vezetőjének nyomába erednek. Azonban Chudnofsky-nak is van saját terve: méghozzá, hogy egyszer és mindenkorra levadássza a Zöld Darázst.

Szubjektíven: Nehéz elképzelni, mit keres a kultikus magasságokba emelkedő Egy makulátlan elme örök ragyogása rendezője egy ilyen megaprodukció direktori székében. Mert hogy a Zöld Darázs forgatókönyve nem kínált olyan kreatív lehetőségeket, mint Gondry előző filmjei, az szinte biztos. Nem óhajtok ezzel kapcsolatban belemenni a részletekbe, legyen elég annyi, hogy összességében ez egy korrekt iparosmunka lett. Nulla eredetiség történet, konfliktus és mellékszereplők tekintetében, az igen-igen nehézkesen beinduló cselekményt pedig inkább hagyjuk is. Érezhetően nagyobb hangsúlyt akartak fektetni a főhős és segédjének kapcsolatára, pellengérre akarták állítani a szuperhősös filmeket és jól oda akartak mondani a romantikus kliséknek. Seth Rogenék valószínűleg vérszagot kaptak az 1936-os rádiójáték alapötletétől, amely gyakorlatilag lecsupaszítja a legtöbb akcióhős történetét. Az ezek után joggal elvárt stílusos poénkodás azonban nem egészen átütő a filmvásznon. Erőteljesebb színészi játék illene ide, jobban ki kellett volna munkálni a dialógusokat és jobban megadni a gonosz oldalnak is a kibontakozás lehetőségét. A frissen Oscar-díjas Christoph Waltz a közepe táján ráérez karakterére és ekkor indul be igazán Seth Rogen és Jay Chou is. A tékozló életet élő fiú édesapja halálával sajtómágnássá és maszkos igazságosztóvá lép elő. Britt Reid történetéből a végére fogyasztható comics-film kerekedik, vizuális hagyománytisztelettel a műfaj iránt, videojátékokat idéző akciókkal és öltönyös gonosztevőkkel. Gondry szerencséjére jó a szájízünk az utolsó képkocka után, hisz az alkotás második felére már senki sem erőlködik, ez a lazaság pedig jól áll a Zöld Darázsnak. Ugyanakkor ezt a műfajt a rendező úrnak nem kéne tovább erőltetnie.

Kiknek ajánlom?
Gondry-rajongók inkább maradjanak távol, ugyanakkor a comics-filmek egyre bővülő tábora még akár jól is szórakozhat. Fiatalok előnyben.

Értékelésem: 60%

2012. január 29., vasárnap

Tintin kalandjai


Egyáltalán nem csodálom, hogy HFPA és a filmszakma nagyobb része is ide szavazott a kritikuskedvenc Rango helyett. Spielberg elég rendesen odatette magát. Nagyszerű kalandmozi lett a Tintin!





Objektíven: Tintin és Haddock kapitány egy elsüllyedt hajó rejtette kincs keresésére indulnak, ám akad más is, akinek az Unikornis titkos rakományára fáj a foga.

Szubjektíven: Első körben természetesen Georges Remiről, művésznevén Hergéről illendő megemlékeznünk, aki 1929-től egészen haláláig szorgosan írta a jobbnál jobb történeteket. Hőse Tintin, aki számtalan kaland részese, számtalan rejtély feltárója, számtalan bűnöző leleplezője. Ki ne emlékezne az HBO-n vetített rajzfilmsorozatra vagy a képregények valamelyikére? Máris örömmel jelenthetem, hogy az eredeti kalandok hangulata köszön vissza a filmvászonról Peter Jackson és Steven Spielberg együttműködésének hála. Az epizód címe: Az unikornis titka, mely a Vörös Rackham kincse és Az aranyollós rák című kötetek kombinációjából született meg, igen ügyes forgatókönyvírói munkával. Azt sem hagynám szó nélkül, hogy Spielbergék teljes sikerrel használnak megvalósításként egy olyan technikát (motion capture), melynek eddig többnyire csak ellenzői akadtak. Hiába. Ennyivel jobb a Weta az ImageMovers Digitalnál. Lendületes, humoros, pergő kalandmozit hoztak létre, melyet öröm nézni. A nyolcvanas évek "nyomozós-kalandos Szpilbergje" érkezett vissza hozzánk, hogy a legprofibb látvánnyal nyűgözzön le. Egyedül azt rónám fel, hogy az alkotók valamiért bátortalanok voltak az akciójeleneteknél, és csak egyetlen esetben mertek igazán kreatívak lenni (hát persze, hogy a marokkói 2 és fél perces vágatlan üldözéses jelenetsor), egyébként behódolni éreztem őket napjaink trendi "rángatom a kamerát és így a néző nem tudja követni az eseményeket"-elvének. Ez különösen gyenge pont lehet, ha gyerekek a célközönség. Erre inkább nagyobbakat vinnék be. De őket mindenképp! Napjaink animációs csúcsteljesítményéről van szó, az ilyen filmek miatt találták fel a mozit!

Kiknek ajánlom?
Nagyobbacska gyerekeknek, 10 év alatt félelmetes lehet. De a kísérők sem fognak unatkozni! Egy ilyen moziban mindenki talál kedvére valót! Várjuk a második részt!

Értékelésem: 85%

2012. január 28., szombat

Transformers 3


Ej, de meg kellett szenvedni azért az utolsó 40 percért...







Objektíven: Amikor a Föld múltjának egyik titokzatos eseménye berobban a jelenbe, olyan nagy háborúval fenyegeti bolygónkat, hogy úgy tűnik, még az autobotok sem tudnak megmenteni minket...

Szubjektíven: Ilyen ígéretesen talán még egyik epizód sem indult, ami összefügg a harmadik rész egy másik erényével is. Igen, itt végre van némi súlya a történetnek. Súlya van, sikerült túllépni a második rész minden tekintetben elszállt ötletein. Ilyen módon azonban különösen fájó, hogy Michael Bay-t a továbbiakban szinte teljesen cserbenhagyta az arányérzéke. Egy Transformers-mozinál megbocsáthatatlan, ha félóránként látunk csak egy - jó esetben - két perces akciót, hogy aztán ismét felesleges jelenetekbe bocsátkozzunk. Az autópályás üldözés lehetne kivétel, de azt meg már láttuk Bay korábbi filmjeiben. Nem is egyszer. Úgyhogy a sztori fordulataival evickélünk el Chicago ostromáig, mely végre azt nyújtja, amit vártunk és ami miatt a második részt is képes voltam hellyel-közzel szeretni: konstans zúzást. Még az is megfordult a fejemben, hogy megbocsátom Bay-nek az első 100 percet, de az iszonyú finálé után nem tudtam kellemes szájízzel felállni a fotelból. Hol van itt egy shanghai üldözés? Egy erdei harc? Vagy legalább néhány stílusos szcéna, mint az autobotok érkezése volt az első részben? Látszik, hogy a végére összpontosítottak, akkor viszont nem értem a rendkívül hosszú játékidőt... A színészek ugyanolyanok, mint eddig - és igen, a lényeget tekintve szinte fel sem tűnik, hogy Megan Fox-ot felváltotta Rosie-Huntington-Whiteley. A lényeget tekintve, hogy itt bizony most kevesebbet kaptunk. Nem rossz film ez, hiszen amíg egy Transformers moziban transzformerek szerepelnek, addig az nem lesz rossz. Csak a remek kezdés és a végső ütközet közé nem ártott volna egy filmet rendezni...

Kiknek ajánlom?
Transformers-fanatikusoknak még így is kötelező. Egyszeri akciózásra vágyók is megnézhetik, de érdemes kétszer is meggondolni, hogy a péntek esti lazítós filmklubbon ezt a Bay-mozit vetítsük-e le...

Értékelésem: 60%

2012. január 27., péntek

Rango


Nem gondoltam volna, hogy két talán legkedveltebb műfajom ilyen különös módon találkozik egymással. A 2011-es év legfurább filmje.






Objektíven: A történet hőse egy kaméleon, aki védett, egyhangú életét éli házi kedvencként, miközben komoly identitásválságban van. Végül is hogyan legyen valaki kiemelkedő, amikor az egész életének célja a beolvadás? Amikor Rango véletlenül egy törvényen kívüli, fura lényekkel benépesült sivatagi helységben, a zordon Por városában találja magát, ahol a pisztolyok könnyen elsülnek, a nem éppen bátor gyík azon veszi észre magát, hogy ki kell tűnnie a többiek közül, ha életben akar maradni.

Szubjektíven: A játékidő felénél komolyan elkezdtem azon gondolkodni, kik lehettek a film célközönsége? Családok? Aligha. A western-téma általában nem nyerő náluk. Gyerekek? Szintén kizárt. Néhány jelenet még számomra is gyomorforgató volt, pedig láttam már Rango előtt ezt-azt. Ráadásul a szcénák egyik része dögunalmas lesz számukra az újabb és újabb szellemesnek szánt dialógusok miatt, a másik részét pedig a trendi akciófilmes jelleg miatt nem tudják majd követni. Tulajdonképpen még akkor sem tudtam hova tenni Gore Verbinski filmjét, amikor már rég lepergett az utolsó képkocka is. Kezdjük ott, a sztori olyan sovány, hogy már-már rossz nézni. A karakterekből viszont jobb lett volna kevesebbre koncentrálni, akkor talán nem marad mindenki - Rangot kivéve - ennyire egydimenziós figura. A krimi szál "csúcsjeleneténél" döbbentem rá arra, hogy valószínűleg itt egyáltalán nem is volt cél az eredetiség a történet és a szereplők tekintetében. A készítők nem akartak világot váltani a forgatókönyvvel, inkább a biztos fogódzókhoz nyúltak és készítettek egy posztmodern vadnyugati mozit. Csak valami okból ez az egész véletlenül egy animációs filmben valósult meg, ezért sokan azt hitték gyereket lehet rá vinni. De nem. Mert a Rango egy tipikus kritikuskedvenc film, nem csoda, hogy utcahosszal nyerte a 2011-es díjszezont az ítészeknél. A "Nem eredeti történet kell, hanem elő kell tudni adni!"-elv minden képkockán tetten érhető. A Rango sikerrel eleveníti fel a legnagyobb vadnyugati klasszikusokat; hangulat, érzésvilág tekintetében (néhány jelenetben) alig marad el tőlük és ez nagy szó. Finom utalások, innováció és játékosság teszik ki a játékidő nagy részét. - Mondjuk az nem ártott volna, ha legalább kétszer el tudok mosolyodni, ez most sajnos elmaradt. - A film legnagyobb erénye kétségkívül a megvalósítás, a szemkápráztató animáció. A képkockák többsége akár festménynek is elmehetne, minden bizonnyal az utóbbi évek (egyik) legszebb munkája született meg, ezt bátran ki lehet jelenteni. Úgyhogy posztmodern vadnyugati filmként egész tisztességesen helyt áll Rango barátunk, de ebből még így is sokkal de sokkal többet illett volna kihozni. Főleg a karakterek és a sztori terén.

Kiknek ajánlom?
Gyerekeknek még véletlenül sem, fiatalok közül is csak nagyon kevesen fogják élvezni. Szeretni kell hozzá egyfajta humort. Azt mondanám, hogyha a nézőnek nem megy el a kedve Gore Verbinski filmjétől az első jelenet után, akkor érdemes végignézni.

Értékelésem: 65%

OSCAR 2026 - A nyertesek listája

Legjobb film Bugonia F1 - A film Frankenstein Hamnet Marty Supreme Egyik csata a másik után A titkosügynök Érzelmi érték Bűnösök Az álmok vá...