Szalontüdő

Még hogy a magyar film nem képes nagyot alkotni! Az utóbbi évek egyik legjobb rövidfilmje rácáfol előítéleteinkre.






Objektíven: "A szalontüdő lehet ruganyos, savanyú, állott, édes, ebben a filmben épp közös nevező. Kinek olcsó és laktató koszt, kinek a nosztalgiázás egyik kelléke. Egy letűnt kor finom darabkája találkozik két sokat látott emberrel. Szavak nélkül is megértik egymást." - Szirmai Márton, a film rendezője.

Szubjektíven: Szirmai Márton, a Közgáz Vizuális Brigád fiatal alkotója Nagy Bandó András azonos című novelláját adaptálta filmre. Ez a nagyszerű alkotást 2006-ban vetítették a mozik a Sztornó című nagyjátékfilm előtt. Erre a 7 percre megérte a teremben maradni, utána pedig... ki tudja... Ugyanis amit ez a pár perc felmutat, az dramaturgiailag, hangulatteremtésben, színészi játékban, operatőri munkában (már megint Pohárnok Gergely) nehezen kezdhető ki. A poén ugyan már többször lelőtt, mégsem érezzük elcsépeltnek; remekül van prezentálva. Az is bebizonyosodott, tud egy film úgy párbeszédbe elegyedni egy irodalmi alkotással, hogy nem marad hiányérzetünk. Zenés-zajos, ugyanakkor mégis néma irodalmi adaptáció lesz belőle. A társadalomkritika pedig... telitalálat...

Kiknek ajánlom?
Főleg fiatalok fogják élvezni, de bátran ajánlom az idősebb generáció tagjainak is.

Értékelésem: 90%