2010. május 24., hétfő

Taxidermia


Gusztustalanul sokkoló, vagy inkább sokkolóan gusztustalan? Az évtized egyik legjobbnak mondott magyar filmje egyben valószínűleg a leginkább gyomorforgató is.





Objektíven: Kronologikus szerkezetű film Parti Nagy Lajos novellái alapján. Hőse egy család három egymást követő generációja. Sorsuknak alakulása egyfajta szubjektív történelemkönyvként tárja elénk a XX. század második felének legjellemzőbb életérzéseit. A történet mesélője a család legfiatalabb tagja, Lajos. Valójában az ő egyéni, és nem minden torzítás nélküli nézőpontjából ismerhetjük meg elődeinek mindennapjait. Szürreális látomások és történelmi tények elegyednek torz valóságszilánkokká, kificamodott igazságokká, groteszk érzésmozaikokká történetében, létrehozva ezzel egy olyan világot, amely leginkább Garcia Marquez regényeihez hasonlítható, ám jellegzetesen kelet-európai, jellegzetesen magyar.

Szubjektíven: Ehhez a filmhez mindenre szükség van. Gyomorra, elmére, gondolkodásra, befogadásra. Még így is sokaknak "megfekszi a gyomrát". A látványvilág elképesztően hatásos, történet nincs, de a formai bravúrok sora elviszi hátán a filmet. Pálfi György rendező pengeélen táncol az öncélúság és a hiteles kordokumentáció között. Ugyanis ami itt a vásznon visszaköszön, azt még sokáig emlegetni fogja a néző (sokan hagyták el a mozitermeket a vetítések alatt): nemi szervek premier plánban, kamerába hányás, éles szex és egyéb gusztustalanságok. Szó szerint gyomorforgató. - Nagyon nehéz bekategorizálni Pálfi filmjét, elég összetett alkotás. A Parti Nagy Lajos novellák alapján a Taxidermia egy család három generációját mutatja be a perverz katonatiszt nagypapán, a sportevő fián és preparátor unokáján keresztül. Egyik filmkedvelő kollégám így foglalta össze röviden a filmet: brutális, ötletes, humoros, provokatív, friss, elgondolkodtató. A színészek teljesítményére tény, nem lehet panasz. A filmzene jól eltalált, Pohárnok Gergely operatőr pedig elsőosztályú munkát végzett. A Taxidermia a hazai mezőnyből kiemelkedik ugyan, de nem tudja elkerülni azt a hibát, mely miatt a hazai szépirodalmat is zártnak érezzük - nem képes túllépni a magyar viszonyokon, csak a valóság egy apró szegletét mutatja be állandóan. Nem képes nyitottabb, globálisabb lenni. Valószínűleg nem is akart, de ez mégis enyhe csalódást eredményez. Mi fog minket felemelni ebből a kelet-európai mocsokból és szennyből? A film alapján azt lehet mondani, a válasz késik... De meddig még?

Kiknek ajánlom?
Elvetemült, erős gyomorral rendelkező filmszakosoknak, gondolkodni vágyó esztétáknak. Mások kerüljék el, mert már az első percek után komoly hányinger törhet rájuk...

Értékelésem: 80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése