2010. május 23., vasárnap

Este


Tiszteletbeli magyar film, Koltai Lajosnak és Pados Gyulának köszönhetően; bizakodásra okot adó végeredménnyel.






Objektíven: A rátörő emlékeknek engedve Ann Lord (Redgrave) megoszt egy régóta őrzött titkot a lányaival, Constance-szal (Richardson), aki boldog házasságban él, és Ninával (Toni Collette), a nyughatatlan egyedülálló nővel. Mindketten ágya mellett állnak, mikor Ann kijelenti, hogy látni szeretné élete szerelmét. De vajon ki lehet ez a titokzatos "Harris", s mit jelenthetett az anyjuknak? Miközben Constance és Nina megpróbálja megfejteni édesanyjuk életét, és egyúttal rendbe szedni sajátjukat, Ann felidéz magában egy jó 50 évvel ezelőtti hétvégét, amikor még Ann Grantnek (Claire Danes) hívták... és csak egy fiatal lány volt, aki azért jött New Yorkból, hogy legjobb barátnője, Lila Wittenborn (Mamie Gummer) esküvőjén legyen nyoszolyólány. A menyasszony izgatott, de édesanyja (Glenn Close) helyett legjobb barátnőjéhez fordul segítségért. Ann Lila közelében marad, de még közelebb kerül a menyasszony forrófejű öccséhez, Buddy-hoz (Hugh Dancy). Ám amikor az esküvőn feltűnik Harris Arden (Patrick Wilson), a Wittenborn-család régi barátja, Annben új érzések ébredeznek. Olyanok, melyek örökre megváltoztatják az ő és lányai életét is.

Szubjektíven: Koltai Lajos második rendezése, az Órák írójának adaptálása, sztárparádé, a 2007-es év egyik legellentmondásosabb filmje. Ez az Este. Két felnőtt nő édesanyja (Vanessa Redgrave) halálos ágyán meglepő vallomást tesz. Az idős hölgy elbeszéléséből egy régmúlt, beteljesületlen szerelem képe bontakozik ki. A történet előrehaladtával kérdések merülnek fel, kerülnek megválaszolásra, míg végül az elkerülhetetlen bekövetkezik. Bár a médiában többnyire negatív kritikákkal találkozhattunk az Estével kapcsolatban, be kell vallanom, nekem tetszett Koltai filmje. Rendkívül emberi és gondolatébresztő alkotás; az a fajta mű, amely számtalan hibája ellenére is célba ér. A jeleneteken ugyan érezhető egyfajta darabosság, a „drámát minden áron” feszülő szorítása, és a múlt kontra jelen ritmusa sem mindig zökkenőmentes, a színészek pazar játéka mindenért kárpótol. Vanessa Redgrave főszereplőként lenyűgözően nagyot játszik, nem marad el tőle Toni Collette, Glenn Close és Hugh Dancy sem. Meryl Streep – minden idők egyik legnagyobb színésznője - mindössze öt perces jelenetében olyat alakít, hogy attól simán megremeghetett a legjobb női mellékszereplő Oscar-borítékját felnyitó úriember keze. A fiatalabbaktól (Claire Danes, Patrick Wilson) ezúttal csak közepesre telik, de most ez is elég. Öröm volt hallani, hogy kedvenc filmzeneszerzőm, Jan A.P. Kaczmarek ismét valami csodálatosat alkotott. Pados Gyula operatőr gyönyörű tájképei pedig életünk végéig emlékezetünkbe vésődnek. Az Este – bármilyen hihetetlenül hangzik is – a jelen pillanat élésére ösztönöz. Pillanatról pillanatra kihozni a legjobbat az adott másodpercből. Hogy aztán ne kelljen aggódnunk a múltunk miatt. Ez persze nem jelenti azt, hogy Amerikában ugyanúgy gondolkodnak erről a témáról, mint mi itt Magyarországon. Koltai Lajos operatőrként ugyan jobb volt, mint rendezőként, de ha ilyen színvonalas alkotások kerülnek ki a kezei közül, azt sem bánjuk, ha marad a direktori székben…

Kiknek ajánlom?
Fokozottan érzelmes lelkivilágú embereknek, akik szerették Bernardo Bertolucci Lopott szépség című filmjét, melyet szintén Susan Minot írt.

Értékelésem: 75%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése