2010. május 23., vasárnap

Sorstalanság


Egy (újabb) adaptáció, ahol a film tényleg nem említhető egy lapon a könyvvel.







Objektíven: Köves átlagos zsidó kamaszfiú átlagos sorssal Budapesten, 1944-ben. Nem sokkal azután, hogy apját munkaszolgálatra viszik, őt is elfogják, majd bevagonírozzák és Auschwitzba, onnan pedig Buchenwaldba szállítják. Köves nem lázad sorsa ellen, nem lepődik meg, nem keres kiutat. Átmeneti barátságokra tesz szert, felnőttek és gyerekek; flegmák és rémültek, alkalmazkodók és vagányok bukkannak fel mellette a tömegből, és sodródnak el mellőle. Ő pedig csak van, és megfigyel; egész addig, míg sok véletlennek és szerencsés vagy szerencsétlen fordulatnak köszönhetően haza nem kerül. Hisz nincs olyan képtelenség, amit ne élhetnénk túl.

Szubjektíven: Kertész Imre műve már könyv formátumban sem könnyen emészthető, és ez hatványozottan igaz a filmre is. Eleve megfilmesíthetetlennek gondoltam a Sorstalanságot, erre tessék. (Egyetlen sikerkönyv sem kerülheti el a végzetét.) Megfilmesíthetetlen, mert azok a lelki folyamatok, amelyek a főhősben lejátszódnak, csak egy vérprofi, sokat tapasztalt színész segítségével „élhetnének” igazán a mozivásznon. És itt a helyzet paradoxona, idős színészről szó sem lehet, elvégre a főszereplő egy fiatal kamasz. Félreértés ne essék, a híresztelésekkel ellentétben – véleményem szerint – hősünk derekasan állja a sarat, csak a legfontosabb jeleneteknél érződik rutintalansága. Kertész Imre sokkal jobb egyszerű írónak, mint forgatókönyvírónak. Több olyan jelenet is van, melyek könyvében működőképesek voltak, ám vásznon unalomba fulladnak, vagy épp csak időhúzást látunk bennük. Az operatőri munka kiváló, a zene Ennio Morricone-színvonalú, a színészgárda jól teljesít. Ezzel együtt a Sorstalanság nehéz ügy - Koltai Lajos filmje pláne az. Inkább jöjjön az Este.

Kiknek ajánlom?
Inkább olvasd el a könyvet. (Bár magam ellen beszélek, mert én azt sem kedveltem.)

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése