2010. május 23., vasárnap

Szabadság, szerelem


E kettő kell nekem?








Objektíven: 1956. Magyarország csupán egy kis csatlósállam a szovjet blokkban, de nagyhatalom is: vízilabda-válogatottja verhetetlen. A pólós srácok a vasfüggöny mögött is az élet császárainak érzik magukat; élvezik a sikert és a lányok rajongását, magabiztosak és összetartók. Eddig egyetlen egyszer veszítettek: 1955-ben, amikor egy moszkvai mérkőzésen a bíró nem engedte őket győzni. Mindannyian a visszavágásra, az '56. novemberi melbourne-i olimpiára készülnek. Ám a történelem alaposan összekavarja a terveiket. Budapesten kitör a forradalom. A csapat fiatal sztárja, Karcsi és barátja, Tibi belekeveredik az utcai eseményekbe. Eleinte csak a kalandot keresik. Karcsinak megakad a szeme Vikin, a harcias műegyetemista lányon és a nyomában járva eljut a forradalom legfontosabb színhelyeire: ott van a Kossuth téren, majd a Rádió ostrománál is.

Szubjektíven: A 2006-os év magyar sikerfilmje. Nincs is vele semmi baj, csak mi, kicsinyhitű magyarok még mindig nem tudjuk elhinni, hogy képesek vagyunk jó filmet készíteni. Goda Krisztina rendező irányítása addig is, és azóta is garanciát jelent a szórakoztató, igényes filmre. Lássuk, mire jutott most: Kezdjük a fiatalokkal, akik most közepesen teljesítenek (elég az első jelenetre gondolni az egyetem aulájában). Hibáikért az idősebb generáció kárpótol; Bánsági Ildikó, Haumann Péter és Jordán Tamás csodálatosan játszanak. A vízilabdás jelenetek nagyszerűek és kiválóan vannak megvágva, a pesti harcokkal sincs semmi baj, a szereplők tragédiája is átérezhető. Csak a felesleges, „kötelező” sallangokat lett volna jó elhagyni! Kötelező dupla szerelmi szál, kötelező ágyjelenet, kötelező szovjet-démonizálás, még ott is, ahol nem érezzük szükségét - mintha a tengerentúlon lennénk. Pedig a filmet egyértelműen viszi az ’56-os lelkület, az ’56-os szív. Igazi magyar történet, igazi magyar szereplőkkel, főszerepben az 1956-os magyar szabadságharcossal. Jó lett volna ennyit megőrizni. És majdnem sikerült is...

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik többet szeretnének tudni 1956-ról és szemet hunynak néhány filmtechnikai túlzás felett. Elsősorban fiataloknak, de az idősebbek is élvezhetik.

Értékelésem: 75%

1 megjegyzés:

  1. Szerintem erős közepes, mert bár nagyon látszik az igyekezet, számomra kevés jött át az 56-os forradalom személyességéből, pedig a főszereplőknek talán ez lett volna a dolguk. A "kötelezők" meg szerintem is gázosak voltak...

    VálaszTörlés