2010. május 19., szerda

Please say something


Zavarba ejtő animációs film az új generáció egyik nagyratörő alkotójától.







Objektíven: Forma, vizualitás, többféle stílus és minimal art a 25 éves ír rendező David O’Reilly animációs rövidfilmjében, melyet 2009-ben a Berlini Filmfesztivál Arany Medve díjára is jelöltek.

Szubjektíven: Először azt hiszed tönkrement a vetítőgép, vagy a monitoroddal lehet valami. Nehezen kivehető alakok, formák és jelek. Eltelik egy kis idő, míg rádöbben az ember, ez már maga a film. David O’Reilly nem tör gigászi magasságokba képi síkon, amit el akar mondani, elmondja nekünk egyszerűen, velősen. Bizonyítja azt az elfeledettnek látszó tényt, miszerint nem elsősorban eredeti történet kell, hanem elő kell tudni adni az ötletedet, legyen az bármennyire sablonos. Néhány éve ugyanezt tették a Coen testvérek a Nem vénnek való vidékkel. S lőn az évtized egyik legnagyobb kritikai sikere. Nem állítom, hogy fiatal ír rendezőnk hasonló magasságokba fog jutni, de kezdetnek kiváló a Please say something. Talán ha többet foglalkozik a címben foglaltakkal, és nem merül el a szimbólumok világában, kétségek közt hagyva a mezei nézőt, nagyobb sikerrel jár legközelebb. Szimpatikus debütálás, csak így tovább!

Kiknek ajánlom?
Esztétika, vagy filmszakos fiataloknak, szimbolistáknak és formalistáknak.

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése