Vadászat a Vörös Októberre

Egy film, mely John McTiernan rendező fénykorába kalauzol. A Tom Clancy regényéből készült tengeralattjárós eposz csak a legnagyobbakkal említhető egy lapon. Abszolút klasszikus a Vadászat a Vörös Októberre.

Objektíven: A Vörös Október, a legújabb, szupertechnikával felszerelt szovjet atomtengeralattjáró az Egyesült Államok partjai felé tart. Az amerikai kormány attól fél, hogy akcióra készül. Egyedül Jack Ryan, a CIA szakértője gondolja, hogy az atom-tengeralattjáró litván parancsnoka dezertálni akar. A valóság még cifrább: Ramius kapitány át akarja játszani a modern hadieszközt az amerikaiaknak, hogy a szovjetek ne kerüljenek egyoldalú fölénybe. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, s beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik a tengeralattjárót. A parancsnoknak minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból...

Szubjektíven: A film igaz történeten alapszik: 1975-ben a hidegháború idején egy szovjet tiszt zendülést szervezett, és átvette az irányítást az "Őrszem" nevű szovjet hadihajó felett, hogy átadja a szövetségeseknek... Jelen esetben mégsincs túlhangsúlyozva az "Igaz történet alapján". A történet, a karakterek, az atmoszféra és a cselekmény aprólékos kidolgozása nagyobb hangsúlyt kaptak. A ’80-as évek egyik leginkább elismert rendezője két klasszikus érvényű akciómozi után vágott bele tengeralattjárós filmjébe. John McTiernan a hidegháború forró éveibe kalauzolja nézőjét. A rendkívüli feszültséggel telített időkben játszódó történet középpontjában egyrészt a CIA fiatal elemzője, Jack Ryan áll. Figurája messze túlmutat a szokásos oknyomozó ügynök karakterén. Munkájában vérprofi megfigyelő és emberismerő, aki kiigazodik az akták szövevényes világában, ugyanakkor teljesen hétköznapi ember. Lányával vagy munkatársaival való kapcsolatában semmi rendkívülit nem tapasztalunk. A mindennapi emberből hős válik - archetípusa. Alec Baldwin hibátlanul hozza a figurát, de még így is lejátssza őt a vászonról a film első számú egyénisége, Marko Ramius kapitány (Sean Connery szenzációs). A Vadászat a Vörös Októberre sikere igen komoly részben az ő karakterének hitelességén, kidolgozottságán múlt. S nem kell szépítenünk, mindkét szempontot figyelembe véve kifogástalan munkával találkozhatunk. Ramius figurája jól megírt, háttere hiteles, motivációi alaposak és kidolgozottak. A karakter végig jól átgondolt és megfogalmazott elvek, elgondolások szerint cselekszik, az adott helyzetben való viselkedése minden esetben megfelel karaktere jellemvonásainak. Engedtessék meg rajtuk kívül szólni még Scott Glennről is, aki hasonlóan A bárányok hallgatnak című filmhez, itt is hozza kollégái színvonalát. Úgy tűnik, neki ez a szerep jut - Oscar-díjasok mellett (és színészi magasságában) játszani. A látványvilág sok-sok év után még mindig elsöprő erejű, egy pillanatig sem kell szégyenkezniük az alkotóknak. Az atmoszférához ez is rengeteget hozzátesz. Ki kell emelnünk még a frenetikusan hátborzongató zenét is. Bizonyos, hogy Basil Poledouris a filmhez tökéletesen illeszkedő, erős, mély férfikórussal megtámogatott muzsikája nélkül a Vadászat a Vörös Októberre szegényesebb alkotás lenne. Ahogy Jan de Bont operatőri munkája nélkül is, aki remekül aknázza ki a szűk terek lehetőségeit, remekül választ színeket és von be kameráján keresztül a történetbe. Igazából bárkit ki lehetne emelni, mert remekel az egész stáb. A bravúros munkájukért Oscar-díjjal jutalmazott hanghatás-szakembereket még nem is említettem. Csakhogy mindez nem sokat érne, ha nem lenne a háttérben egy akció-mágus, aki szakavatott értője a filmkészítésnek, és akinek hála, élő egésszé áll össze a filmtörténelem egyik legünnepeltebb tengeralattjárós filmje. John McTiernan cselekményvezetéséből végig rendkívüli feszültség adódik, mely természetesen a fináléban teljesedik ki. Itt jegyzem meg, hogy számomra még erőteljesebb lett volna, ha a regény csúcsjelenetét hagyják meg, mert jobban kiemelte volna a karakterek egymáshoz való viszonyát. Amerikából is lehetett volna kevesebb, a vége-poén már nem hiányzott oda. Viszont hála Istennek Sean Connery és Alec Baldwin párbeszéde zárja ezt a felejthetetlen két órát. A Vadászat a Vörös Októberre nemcsak új löketet adott a hidegháborús és tengeralattjárós filmeknek, hanem elindította a Jack Ryan sorozatot is. "Itt az idő, kapitány elvtárs."

Kiknek ajánlom?
Elsősorban fiúk, férfiak filmje ez, de minden igazi mozirajongó örömét lelheti benne.

Értékelésem: 95%