2012. március 26., hétfő

Nekem 8


Jóleső '90-es évekbeli vígjáték.








Objektíven: Jobb lett volna meg sem születni - gondolja Nick Beam, amikor hazaérve édes kis feleségét félreérthetetlen helyzetben találja, a saját főnökével. A felszarvazott férj azt gondolja, ennél rosszabb már nem történhet aznap. Vagy mégis? A mostohasors T. Pault sodorja az útjába. Az izgága kis fekete, a botcsinálta útonálló beugrik a szerencsétlen lakli kocsijába, és megpróbálja kirabolni. Egy nappal előbb Nick talán megadóan engedett volna, de most beletapos a gázba és elrabolja kirablóját. A két vadidegen hamarosan hajmeresztő kalandokba keveredik.

Szubjektíven: Alapvetően necces a helyzet, hiszen meglehetősen vékonyka a sztori és nem menekülünk az ötlettelen cselekményvezetéstől sem. Szerencsénkre viszont két olyan karakter kerül a figyelem középpontjába, akik rászolgálnak a bizalomra. Fokozatosan egyre jobban és jobban megkedveljük őket, szerethetőek még esetlenségükben is. És ez sokat javít az összképen, sokat ad hozzá a hangulathoz, az atmoszférához, mely vérbeli '90-es. A soundtrack pedig hatalmas! Hol másutt hallgathatsz egy helyen olyan világslágereket, mint a "C U When U Get There", a "Scatman", a "Route 66", a "Wanna Be Startin' Something"? A többi dalról nem is beszélve. Öröm a fülnek! Az is öröm, hogy a sablonhegyeket képes a hangulat és a színészgárda ellensúlyozni. Külön figyelemre méltó, hogy a film rendezője, Steve Oedekerk is tiszteletét teszi a mellékszereplők között, sőt, talán az egyik legviccesebb etűd az övé. Persze a pálmát Tim Robbins és Martin Lawrence viszik. Méltán. Úgyhogy egy kis jóleső nosztalgia - Nekem 8.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik a sajátjuknak érzik a filmet a róla írt vélemény alapján.

Értékelésem: 70%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése