2012. március 28., szerda

Szájkosaras kosaras


Az emlék régi, de szép.








Objektíven: A 12 éves Josh Framm apja váratlan halála után egy kisvárosba költözik a családjával. Mivel új fiú a városban, és túl félénk ahhoz, hogy jelentkezzen az iskola kosárcsapatába, egyedül gyakorol egy elhagyott pályán. Ott ismerkedik meg Buddy-val, aki amellett, hogy nagyon barátságos kutyus, hatalmas kosárlabda-tehetségnek bizonyul. Gyorsan hírnévre tesz szert a szokatlan, de annál ügyesebb páros, azonban sajnos felbukkan a kutya előző gazdája...

Szubjektíven: Charles Martin Smith érdekes figura, hiszen a filmezés területén belül már szinte mindent kipróbált. Legnagyobb sikereit színészként könyvelhette el, olyan alkotásokban játszott szerepeket, mint az Aki legyőzte Al Caponét, az Amerikai Graffiti vagy a Csillagember. Rendezőként először a '80-as években próbálkozott, majd később egyre többször találhattuk őt a direktori székben. Négy éve BAFTA-ra jelölték, úgyhogy köszöni, megvan. Ahogy 1997-ben készült filmje is. Megvan, és jó, hogy megvan. Aranyos, kedves film lett a Szájkosaras kosaras, mely nagy szívével bizonyítja, hogy helye van a mozipalettán. A történettől és a színészi játéktól ne várjunk világmegváltást, ahogy az se zavarjon minket, ha esetleg az első öt perc után merő véletlenségből fel tudjuk sorolni a várható fordulatokat és a szereplők jellemfejlődésének irányait. Ez egy egyszerű film, amit családilag, zsenge gyerkőcökkel jó nézni. A varázs valószínűleg így sem fog sokáig tartani, az eredetinek látszó ötletek csak egy bizonyos pontig bírnak majd rá az újranézésre, mégsem kell aggódni. Ha másért nem, hát azért, hogy gyermekünk ne otthon tespedjen, hanem sporttal, állatokkal foglalkozzon, már megéri megnézni Charles Martin Smith filmjét. Hajrá Szájkosaras kosaras!

Kiknek ajánlom?
Családi film. Családoknak.

Értékelésem: 65%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése