Az angol beteg

A filmtörténelem talán legprofesszionálisabb hatásvadászata.

Objektíven: Egy olasz katonai kórházba szörnyű égési sérüléseket szenvedett pilótát szállítanak be, akit lángoló gépe roncsai közül mentettek ki. Egy kanadai nővér, Hana ápolja az ismeretlen beteget, aki nem emlékszik a nevére, nem tudja honnan jött és mi történt vele. A férfit csak az "angol beteg"-ként emlegetik, akcentusa miatt ugyanis azt hiszik, a szigetországból érkezett. Lassan visszatérnek a férfi emlékei - pontosabban emléktöredékei. Kiderül, hogy nem angol, hanem magyar - Almásy László grófnak hívják, aki Észak-Afrikai felfedező-útjaival szerzett hírnevet magának. Miközben a nővér és a beteg egyre közelebb kerülnek egymáshoz, Almásy-ban egy másik szerelem emlékei is megelevenednek...

Szubjektíven: Sokat vártam arra, hogy leírhassam ezt a mondatot egy lead-be, és ez a film meg is érdemli. Döbbenetesen erős az összhatás. Több ezer filmes élmény után is azt mondom, minden idők 10 leghatásosabb filmje között van Az angol beteg. Olyan képi világot vonultat fel, hogy egy életre nem szabadulsz az élménytől. Talán az Arábiai Lawrence tudott hasonló képeket elénk varázsolni a sivatagról, a sivatag színeiről... de talán még az sem. John Seale operatőri munkáját látva cserbenhagynak a szavak és a jelzők. Jogosan kapott díjakat a földgolyó szinte minden elképzelhető sarkából. Michael Ondaatje regényét adaptálva Anthony Mighella rendező és főleg Harvey Weinstein producer igazi bennfentesek szedett össze a stábba, akik mind jól ismerték egymást, így remekül tudtak együtt dolgozni. Itt van egy legendás gyártási szakember, egy legendás vágó, egy legendás díszlettervező, egy legendás kosztümtervező, és még pár gyönyörűen csengő név, nem is beszélve a már említett Harvey Weinstein producerről, aki itt mutatta ki igazán a foga fehérjét, és csinált egy független filmalkotásból egy 9(!) Oscar-díjas szupermozit. Mesés helyszínekhez mesés zene - Gabriel Yared zeneszerző nevéről se feledkezzünk meg. És ha már itt tartunk, nem lenne illendő kihagyni a magyar vonatkozást és a dramaturgiai vonalat, amivel kezdetét is veszik a problémák. Ralph Fiennes -rajta nem múlott semmi- csak addig magyar, amíg Sebestyén Márta elhiteti velünk, hogy az. Alakját vonzóvá teszi az egzotikus idegenség, de mélyebbre nem tud leásni a forgatókönyv ebben a tekintetben. Colin Firth figurája mintha nem is élne, pedig igen fontos szerepe volt már a regényben is. Ő nem volt hasznos alapanyag "hatásosság" szempontjából, ezért hagyták és behoztak egy jóval feleslegesebb mellékvonalat Willem Dafoe karakterén keresztül. Ebből is következik, hogy az egyetlen igazán összetett, valós személyiség a filmben a Juliette Binoche által játszott Hana (nem volt véletlen az Oscar). Alakjával lehet szimpatizálni, együttérezni, érzéseket vált ki - jó ötlet volt az ő "szemén keresztül" láttatni a történetet. A film valóban kevésbé értékes, ha csak sima love story-ként fogjuk fel, de valami értelmet nyer, ha elszakadunk a szerelemtől. És ez az, amit én kevéssé éreztem, vagy pontosabban szerettem volna többször érezni. Mert a potenciál megvan/megvolt benne. Nincs szívem azt mondani rá, hogy rossz film. Sokszor eszembe jut a vége felé az a rész, amikor a sivatagi szélben, hatásos vonós zenével megtámogatva a magyar gróf karjában viszi a barlang felé haldokló szerelmét. Hatalmas giccs így leírva, a nézők nagy része mégis könnyeivel küszködik. Mert a hatás letaglóz, emberből vagyunk. Számomra is megrázó képsorozat volt... Mégsem feledhetem annak a filmnek lehetőségét, mely Michael Ondaatje regénye alapján sajnos a forgatókönyvben maradt.

Kiknek ajánlom?
Bármennyire nem így tűnik a leírás alapján, de úgy gondolom, egyszer mindenkinek meg kell néznie. Messze-messze nem hibátlan mozi, de alapmű.

Értékelésem: 60%