2012. április 6., péntek

There be dragons

 

A klasszikus Misszió rendezője hosszú évek után rendezett ismét vallási témájú filmet.








Objektíven: A fiatal, londoni újságíró, Robert Torres Spanyolországba utazik, hogy kutatást végezzen az Opus Dei vallási csoport egykori alapítójáról, a szentté avatás előtt álló Josemaría Escriváról. Robert apjához, Manolo-hoz fordul, akivel már rég elhidegültek egymástól. Az idős férfi személyesen is ismerte Escrivát, sőt sokáig nagyon jó barátok is voltak, ám nem hajlandó segíteni rég nem látott fiának. Robert így hát maga kezdi el felderíteni a két férfi bonyolult kapcsolatának titkait. A nyomozás egyenes a spanyol polgárháborúba vezet vissza…

Szubjektíven: Roland Joffé nem könnyű eset. A Misszióval és a Gyilkos mezőkkel remekműveket ajándékozott az utókornak, hogy aztán két és fél évtized erejéig gyengébbnél gyengébb alkotások kerüljenek ki a kezei közül. Érthetetlen színvonal-csökkenés. Ezért is kapta fel a fejét a filmszakma, amikor kiderült, hogy az Opus dei alapítójáról készíti legújabb moziját. Újabb vallási témájú film. S hogy milyen lett a végeredmény? Meglehetősen felemás... A kritika és a szakma nagy része a film megjelenése után alaposan a földbe döngölte a There be dragons-t, mely minden fogyatékossága ellenére azért mutat biztató jeleket. Joffé nem teljesen felejtett el rendezni, bár ezt csak néhány jelenet erejéig érezzük. Többnyire biztos fogódzókhoz nyúl, a hatáskeltés bevált eszközeihez. A látványtervekhez Oscar-díjas művészeket szerződtetett, az operatőri munkát is értő kezekre bízta. Az írói munkát ugyanígy kiadhatta volna másnak, a forgatókönyv már az elején sem nyújt koherens képet, később sem lesz sokkal jobb a helyzet. Ezt még valószínűleg megbocsátottuk volna, ha nem kapnánk ilyen magas dózisban a hatásvadász elemeket. Könnycsalogató vonósok, drámai erőlködés és minden, amit el lehet képzelni egy már a nyugdíjra készülő direktortól, akinek valóban ideje lenne visszavonulnia. Az sem véletlen viszont, hogy karizmatikus körök, vallásos meggyőződésű filmesek, nézők nagy szeretettel, már-már ünnepléssel fogadták az Opus dei eredettörténetét, mely lelkileg valóban nyújthat sokat, ha valaki képes belehelyezkedni a történetbe. Engem sajnos most nem ragadott magával, bár erényeit elismerem.

Kiknek ajánlom?
Lelki élményre vágyóknak, akiket hidegen hagynak szakmai hibák.

Értékelésem: 55%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése