2012. április 17., kedd

A miskolci boniésklájd


Rosszabbra számítana az ember, de ettől ez még messze nem jó.








Objektíven: A bankrablás után Lili és Pali először a hegyekben, majd Miskolcon bujkál. Az újságokból tudják meg, hogy ők a magyar Bonnie és Clyde. Fogy a pénzük, és Pali előhozakodik egy pénzszállító autó kirablásának ötletével. Bár a tervet tökéletesen kidolgozzák, a kitűzött pillanatban megijednek és hagyják, hogy a kiszemelt autó elhaladjon előttük. Egy járőrkocsi azonban kiszúrja, majd üldözőbe veszi őket. A lövöldözésben sikerül elmenekülniük, ám Pali megsebesít egy rendőrt. Az egész város őket keresi, mígnem csapdába kerülnek. A film megtörtént eseményen alapszik.

Szubjektíven: Hosszú idő után szántam rá magam ismét egy magyar film megtekintésére, s bár a totális csalódás elkerült, nem sok biztatót tudok írni. Kezdjük ott, hogy ugyan egyáltalán nem régi Deák Krisztina mozija, mégis abból az időből való, amikor még nem létezett magyar forgatókönyvírás - vagy legalábbis mély válságát élte. Ez tetten érhető a kusza történetvezetésben, az időbeli ugrálások esetében, az erőtlen párbeszédeknél. A legtöbben a két ifjú főszereplőtől féltek, pedig talán velük van legkevésbé baj. Mi suhanc miskolci gimnazisták is eszméletlen büszkék voltunk Ráczkevy Ildikóra, akit a szomszédos gimiből választottak ki 600 jelentkező közül Lili (alias Bonnie) szerepére. Karalyos Gáborral jó párost alkotnak, a kémia működik, láthatóan jelentős rész jutott a felkészülés során a címszereplőkkel való foglalkozásnak, a karakterek mélyítésének. Melyek ugyan végül nem lettek mélyek, de egy érzelmi azonosulásra még így is bőven elég, amit adnak. A hatásmechanizmus olajozott működéséért persze az alkotói stáb változtatott az eredeti regényhez képest, ahol az nem volt kellően filmszerű vagy érdekes - nem zavaró mértékben, a csúcsjelenetet viszont talán jobb lett volna az eredeti történet szerint meghagyni, mert így kicsit esetlenné vált. És ha már az "esetlen" kifejezés szóba került, talán ez vagy valami hasonló jelző illene leginkább a filmzenére is, mely egy '70-es évekbeli romantikus krimihez talán még fogcsikorgatva passzolt volna, de itt nagyon nincs a helyén. Úgyhogy a magyar boniésklájd ha nem is bukott meg, de kitörni sem tudott az átlag magyar színvonalból.

Kiknek ajánlom?
Az egynek elmegy magyar filmek kedvelőinek, és azoknak, akik percenként rá kívánnak csodálkozni az ismerős miskolci és borsodi forgatási helyszínekre.

Értékelésem: 45%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése