Harry Brown
Döbbenetes erejű film, amelyben az a legfélelmetesebb, hogy akár a szomszéd kerületben is játszódhatna...
Objektíven: A nyugdíjas, veterán tengerészgyalogos, Harry Brown barátját meggyilkolják a környéket rettegésben tartó fiatal, kegyetlen bűnözők. Mivel a rendőrség tehetetlen, Harry úgy dönt, a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.
Szubjektíven: Kezdjük ott, hogy igen kellemetlen ponton talál telibe Daniel Barber mozija. És itt álljunk is meg egy kicsit. Barber azóta sem kapott komolyabb munkát, pedig filmje 2009-ben készült. Nem véletlen. Filmje zsigeri emberi érzésekre épít, a szemet szemért, fogat fogért elvre, és ezt nem is kendőzi el. Sőt, amikor más kamerák már szemérmesen elfordulnának, Barberé pont akkor tartja ki a képet és szembesít a könyörtelen valósággal. Embert próbáló alkotás. Önkényes(?) igazságszolgáltatás a legkeményebb eszközökkel. S bár a cselekménnyel és a stílussal is problémák akadnak (nem elvárás egy elsőfilmes rendezőtől a tökéletes munka) maximálisan célba ér Harry Brown. Ott marad a bőröd alatt és alulról éget. Mert ezt nem lehet elfelejteni. Az élmény még erősebb lenne kevésbé sematikus történetvezetéssel, a filmvégi csavar se nagyon hiányzott. Nem volt ennek a mozinak szüksége arra, hogy még keményebbnek tűnjön. Barber alkotásának egy pillanatig sem kellett volna menő angol filmként beállítania magát, ugyanis minden ilyen elem számomra aláásta a realista felütést. A rendőrös mellékszál alaposabb kibontásra várt volna, ahogy a bandáé is. A Michael Caine nélküli jelenetek mintha nem élnének eléggé, aki - ismét - elképesztően erős alakítást tett le az asztalra, döbbenetes, mekkorát játszik. A hangulatra sem lehet panaszunk. Az a jelenet pedig a kocsmában... Nehéz jelzőt találni rá. Kiváló vitaindító Daniel Barber filmje, amit sok - erős idegzetű - embernek meg kéne néznie.
Kiknek ajánlom?
Szigorúan felnőtt, erős gyomrú, erős idegzettel bíró embereknek. A társadalmi problémák iránt fokozott érzékenységgel rendelkezőknek.
Értékelésem: 75%
Döbbenetes erejű film, amelyben az a legfélelmetesebb, hogy akár a szomszéd kerületben is játszódhatna...
Objektíven: A nyugdíjas, veterán tengerészgyalogos, Harry Brown barátját meggyilkolják a környéket rettegésben tartó fiatal, kegyetlen bűnözők. Mivel a rendőrség tehetetlen, Harry úgy dönt, a saját kezébe veszi az igazságszolgáltatást.
Szubjektíven: Kezdjük ott, hogy igen kellemetlen ponton talál telibe Daniel Barber mozija. És itt álljunk is meg egy kicsit. Barber azóta sem kapott komolyabb munkát, pedig filmje 2009-ben készült. Nem véletlen. Filmje zsigeri emberi érzésekre épít, a szemet szemért, fogat fogért elvre, és ezt nem is kendőzi el. Sőt, amikor más kamerák már szemérmesen elfordulnának, Barberé pont akkor tartja ki a képet és szembesít a könyörtelen valósággal. Embert próbáló alkotás. Önkényes(?) igazságszolgáltatás a legkeményebb eszközökkel. S bár a cselekménnyel és a stílussal is problémák akadnak (nem elvárás egy elsőfilmes rendezőtől a tökéletes munka) maximálisan célba ér Harry Brown. Ott marad a bőröd alatt és alulról éget. Mert ezt nem lehet elfelejteni. Az élmény még erősebb lenne kevésbé sematikus történetvezetéssel, a filmvégi csavar se nagyon hiányzott. Nem volt ennek a mozinak szüksége arra, hogy még keményebbnek tűnjön. Barber alkotásának egy pillanatig sem kellett volna menő angol filmként beállítania magát, ugyanis minden ilyen elem számomra aláásta a realista felütést. A rendőrös mellékszál alaposabb kibontásra várt volna, ahogy a bandáé is. A Michael Caine nélküli jelenetek mintha nem élnének eléggé, aki - ismét - elképesztően erős alakítást tett le az asztalra, döbbenetes, mekkorát játszik. A hangulatra sem lehet panaszunk. Az a jelenet pedig a kocsmában... Nehéz jelzőt találni rá. Kiváló vitaindító Daniel Barber filmje, amit sok - erős idegzetű - embernek meg kéne néznie.
Kiknek ajánlom?
Szigorúan felnőtt, erős gyomrú, erős idegzettel bíró embereknek. A társadalmi problémák iránt fokozott érzékenységgel rendelkezőknek.
Értékelésem: 75%
Az elmúlt évek számomra egyik legfelkavaróbb filmje. Melyik kocsmai jelenetre gondoltál? A végére? Mert számomra az elején is maradandó, amikor a halálos rettegésben élő jóbarátjával beszélget - az átlagemberrel, aki hiába veszi fel a kesztyűt, nem győzhet. Brutális.
VálaszTörlésNem ide tartozik, de Oscar-tippverseny? :-)
VálaszTörlésNa, igen. Ez az, amiről most úgy lemaradtam, mint a borravaló. :(
VálaszTörlésA hét első néhány napja elég kemény volt munka szempontjából, nem maradt időm megcsinálni. A freeblogosra még "be lehet fizetni". Itt amúgy sem lett volna rá nagy kereslet. :)
A filmmel kapcsolatban: a végső kocsmai jelenetre gondoltam. Hát az valami félelmetesen brutális... Azóta is csak keresgélem a jelzőket.
VálaszTörlésPlusz nagyon érdekes a mindennapi.hu cikke is. Érdemes rákeresni.