2012. február 27., hétfő

A némafilmes


Száz percnyi csodálatos fekete-fehér némaság.








Objektíven
:
1927-ben járunk, a némafilmek korszakában. George Valentin az egyik legnagyobb filmcsillag ekkortájt, kinek élete tökéletesnek látszik: imádja a munkáját, élvezi a felé irányuló rajongást, és beleszeret Peppy Millerbe, a feltörekvő és nem mellesleg gyönyörű színésznőbe, miután együtt dolgoztak egy filmen. Amikor Zimmer, a stúdiófőnök felhívja sztárunk figyelmét arra, hogy a mozi jövője a hangosfilm lesz, Valentin egyáltalán nem foglalkozik a fenyegetéssel. Ám nem sokkal később valóban elterjed a hallható párbeszédekkel operáló film műfaja, ráadásul ez az új médium Peppy Millert emeli a legnagyobb sztárok közé. George-nak pedig küzdenie kell azért, hogy lépést tartson a változó világgal. Vajon sikerül megtartania valamit régi csillogásából, vagy a leáldozóban lévő némafilm műfaja őt is magával rántja a feledés homályába?

Szubjektíven: Mostanra már azt is tudjuk, hogy a számtalan más elismerés mellett öt Oscar-díj boldog tulajdonosának is mondhatja magát A némafilmes stábja. Amiről mostanában annyit papolok különböző filmek kapcsán, az itt mind működik. A karakterkészlet, a színészi játék és a gyakorlatilag tökéletesen felépített dramaturgia. Mindez egy múltidézésben, egy francia módra elkészített stílusimitációban. A félelmetesen erős rendezéshez (bravúros, ahogy Michel Hazanavicius - a zörejektől elkezdve a legapróbb rezdülésekig - a némafilmes kelléktárral bánik) abszolút partnerek a színészek. Jean Dujardin játéka a műfaj klasszisait idézi és a többiek sem maradnak el tőle. A kísérőzene párját ritkító darab, öröm hallgatni. A történet az eredeti elképzelések szerint bonyolultabb és összetettebb lett volna, de most ez a végtelenül egyszerű sztori is hatásos. Igen, talán ez a legjobb szó erre a filmre: hatásos. És már-már olyan precízen felépített, hogy eszembe jut egy alapvetően színházi szakkifejezés is: A "jólmegcsinált" színdarab. A némafilmes egy "jólmegcsinált" film, amely pont nagyszerűsége és precíz múltidéző jellege miatt kelti fel a gyanút maga iránt. A hangokkal való külön játéknál éreztem egy jó értelemben vett dramaturgiai lazaságot, ami jól jön A némafilmesnek. Annak a szavak nélküli mozinak, mely így is, úgy is működik. Kikapcsolódásnak, hasznos időtöltésnek egyaránt kiváló. Bravó franciák!

Kiknek ajánlom?
Mindenkinek, aki a leírtak alapján kedvet kapott a filmhez.

Értékelésem: 85%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése