2012. február 6., hétfő

Vérző olaj


Megérte annyit várni rá! Kiemelkedő film, gondos, precíz rendezéssel és színészi játékkal megtámogatva.







Objektíven: Mikor Plainview kap egy titokzatos tippet, hogy van egy kis városka nyugaton, ahol egy egész olajóceán szökell ki a földből, úgy dönt, hogy fiával együtt nekivág, és szerencsét próbál a poros Little Bostonban. Ebben az apró koszfészekben, ahol az egyetlen szórakozás a helyi templom karizmatikus fiatal papja, Eli Sunday (Paul Dano) miséin való részvétel, Plainview és fia valóban megcsinálják a szerencséjüket. Ám akármekkora is az öröm, és bármilyen tetőfokra hág is a gazdagság, semmi sem marad a régi. A kitermelt olaj mennyiségével együtt nőnek a konfliktusok is, és az emberi értékek - a szeretet, a remény, a közösség, a hit, az ambíció, valamint az apa és fia közti kötelék - is veszélybe kerülnek a korrupció, a csalás és az olaj kimeríthetetlen áramlása miatt.

Szubjektíven: Nincs rá jobb kifejezés, kiváló film. Annyi probléma vetődhet fel, hogy Daniel Day Lewis kenterbe veri a társaságot színészi játékban és a vége is kicsit elkapkodott. A hosszas felvezetés után gyorsan, mindössze két jelenettel lezárul a film, melyek erőteljesek a maguk nemében, csak a forgatókönyv addigi koncepciója alapján kicsit hirtelen történt a zárás. Nem mehetünk el szó nélkül a (sok vitát kiváltó) háttérzene mellett. Johnny Greenwood cseppet sem szokványos "muzsikája" külön meghallgatva inkább zaj benyomását kelti, a film alatt viszont bámulatos atmoszférát teremt minimalista stílusával. A film egyébként nagyszerű mozi. A kapitalizmus és vallási fanatizmus harca húsbavágó módon jelenik meg, ehhez persze kell Paul Dano intenzív jelenléte is. A kameramozgások, beállítások nem tolakodóak, a rendezésen és az operatőri munkán is látszik, hogy ez bizony egy rendkívül személyes mozi. Szörnyű, de mégis nagyon személyes vallomás a világról. Ha így gondolkodik az emberekről, nem szeretnék Paul Thomas Anderson rendező ismerőse lenni. Nem ítél el, nem ment fel senkit, csak bemutatja, milyennek látja a világot és Amerikát. Nem szeretnék a helyében lenni. - Richard Schinkel a Times-ban „minden idők egyik legeredetibb amerikai filmjének” titulálta a Vérző olajat. Bár nem feltétlenül értek vele egyet, de az biztos, hogy filmrajongók számára kihagyhatatlan mű született.

Kiknek ajánlom?
Lassan csordogáló, epikus ívű filmeket kedvelőknek, elsősorban felnőtteknek.

Értékelésem: 90%

2 megjegyzés:

  1. Na, elkezdek hozzászólni... :-)
    Nekem a filmmel pont az volt a bajom, mint a Nem vénnek való vidékkel. Olyan nihilista az íze, és olyan negatív az emberekkel, hogy minden életkedvemet elvette. Ezzel együtt száraz tény, hogy szerkezetileg, művészileg zseniális

    VálaszTörlés
  2. Valóban próbára teszi az embert. Kell hozzá egy lélekjelenlét az biztos.
    Ahogy az is, hogy utóbbi évek egyik legerőteljesebb filmje.

    VálaszTörlés