2012. február 11., szombat

A belső ember


Spike Lee eddigi legsikeresebb filmje nagyobbat akart szólni, mint amekkorára itt szükség volt. Ki sokat markol...






Objektíven: A rejtélyes Dalton kiagyalja a tökéletes bankrablás tervét, és merész akciója során több tucat embert ejt túszul az épületben. Frazier, a kőkemény nyomozó kapja a feladatot, hogy tárgyaljon a zseniális bűnözővel. Ahogy a veszedelmes macska-egér játék kezd kibontakozni, Frazier gyanút fog, hogy ebben az ügyben talán nem minden az, aminek látszik. Ráadásul felbukkan a színen a felsőbb érdekeket képviselő Madaline, aki kiszámíthatatlanságával még tovább bonyolítja az amúgy is robbanásveszélyes helyzetet...

Szubjektíven: Már az értékelendő, hogy több tucat bankrablós film után is lehetett újat mondani a témáról. Figyelemre méltó alkotás A belső ember, mely könnyen sikerülhetett volna jobban, ha Spike Lee nem esik bele a már emlegetett „sokat markol, keveset fog” klasszikus csapdájába. Nem elég a rablók, a rendőrök, az ügyvédnő, a bankigazgató sztorija, belekerül még az utolsó utcai járókelő is. Ezáltal a film nem egyszer széteső, több jelenet unalomba fullad. A színészek viszont remekül játszanak, és megtesznek minden tőlük telhetőt. Denzel Washington negyedszer dolgozott együtt Spike Lee-vel (meglátszik), Jodie Foster elképesztően hiteles, öröm nézni a játékát, Clive Owen ural minden másodpercet, amikor vásznon van, Willem Dafoe pedig tökéletes egészen apró mellékszerepében. A forgatókönyvírót kellett volna elővenni és azt a bizonyos ollót, és feszesebbre vágni ezt a majd két és fél órás opuszt, mert megérdemelné. Lee szerencsénkre fittyet hány néhány műfaji konvenciónak (szerkezet, fordulatok...), cserébe viszont túlságosan nagy reformer akar lenni. Egyszerűség, tömörség. Az kéne ide. És akkor bőven beleférnénk 120 percbe. Mert a többi valahogy tényleg felesleges...

Kiknek ajánlom?
Spike Lee rajongói, bankrablós filmek szerelmesei véletlenül se hagyják ki. Viszont aki pörgős akciómozira vágyik, az mindenképpen másra nevezzen be. A két és fél órás játékidő türelmet és kitartást kér.

Értékelésem: 75%

7 megjegyzés:

  1. Sok éve láttam, megmaradt az egyedisége, de nem verekszik otthon az újranézésért. Hasonló stílusú, de feszesebb filmről tudsz esetleg? Nem baj, ha nem olyan gyors tempójú...

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Állítólag ezekkel érdemes próbát tenni:
      Montreáli bankrablás
      A nagy balhé
      Banditák

      H.Balázs hozzászólását is várom, mert elméletileg neki ez (Inside man) az egyik kedvenc filmje. :)

      Törlés
  2. Héjj Balázst várják a hangosbemondónál! :-)
    Köszi a javaslatokat, a Nagy balhé tűnik esélyesnek megnézésre

    VálaszTörlés
  3. Császtok pajtik,

    nekem az Inside Man az egyik kedvenc bankrablós filmem, valószínűleg a zene miatt. Persze be kell vallanom, a kategóriát nem ismerem, de ennek ellenére izgalmas, fordulatos, trükkös és legfőképp nagyon stílusos az egész történet. A hossza szerintem szintén passzol, élvezet nézni, ahogy mindenki keveri a kását...
    Így amatőr szemmel nekem nagyon tetszik, többször is megnéztem és még mindig élvezem!

    VálaszTörlés
  4. Csá pajti! Nekem egy alkalommal maradt meg a zenéje, rögtön a legelején, az nekem is bejött! :-)
    Láttál mostanában valami tuti filmet?

    VálaszTörlés
  5. az Invictust, ami bár kiszámítható, mégis nagyon szép, főleg mert Mandela tényleg fantasztikus ember. Meg is könnyeztem, mint anno a Gandhit is.
    Zénöcsémmel még láttuk az "Unknown" című filmet, izgis, de amúgy felejthető..

    VálaszTörlés
  6. Nekem is nagyon bejött ez a film anno (én ajánlottam a bratyónak - ahogyan a zenéjét is;), sok ideig lekötött, hogy nyilvánvalóan tök esélytelen a helyzetük, akkor meg mi a nyavalyában bíznak és minek jönnek elő "odabenn" újabb és újabb hülyeségekkel kérdéskör, de aztán egy idő után elfáradtam és egyre inkább a mindent megmagyarázó zárást vártam. És a rádöbbenés sok mindenért kárpótol, bár még egyszer nem nézném végig.

    VálaszTörlés