2010. december 3., péntek

Mission: Impossible II


De nagy kár volt ilyen folytatással rontani a '90-es évek egyik legjobb akciófilmjének nimbuszát.







Objektíven: Ethan Hunt különleges ügynök új missziója semmivel sem könnyebb, mint az előző: egy genetikai laborban kikísérletezett biológiai fegyvert kell visszaszereznie. A Chimera nevezetű vírusra más is szemet vetett már. Sean Ambrose régen együtt dolgozott Hunt ügynökkel, de világuralomra törő tervei eltávolították a jó útról. Ambrose-nak megvan a vírus egyetlen hatékony ellenszere, a Bellerophon. Ha megszerzi mindkettőt, senki sem állíthatja meg! Hunt ügynök egyetlen reménye a szépséges Nyah, aki egykor Ambrose szeretője volt. A hölgyet Hunt fel akarja használni, hogy tőrbe csalja riválisát, csakhogy beleszeret a gyönyörű nőbe. Nyah megfertőződik a vírustól: innentől kezdve pedig duplán létkérdés a lehetetlen megbízatás teljesítése.

Szubjektíven: Robert Towne forgatókönyvíró a rendező (John Woo) által megálmodott akciójelenetek köré írta a Mission: Impossible második részét. Ezt - látva a filmet - készséggel el is hiszem. Az akciójelenetek mutatósak, egyik-másik emlékezetes, pörgős és ütős. Azonban könnyen beleesnek abba a hibába, melybe a film többi része is. Újabb vizuális ötletek híján lassítások, stílusosnak szánt mozdulatok és koreográfiák veszik át a főszerepet, ez pedig nem visz jó irányba. Andrew Lesnie operatőr ott is hagyta a forgatást, mivel úgy gondolta, esztétikai értékítélet szempontjából nincsenek egy hullámhosszon a rendezővel. Lesnie inkább a Gyűrűk Urára koncentrált, mindannyiunk legnagyobb örömére. Nélküle azonban marad egy stílusosnak szánt magamutogató ál-thriller, amelyben rendkívüli módon érezhető, hogy mindent a látványra futtatnak ki. Némely dialógus még egy délutáni tévématinéban sem állná meg a helyét, nemhogy a 2000-es év legnagyobb szuperprodukciójában. A hongkongi akciók királyának számító John Woo amerikai kitérője itt vett negatív fordulatot. Hét év után talált vissza hazájába, ahol végre ismét remek mozikat készít. A Mission: Impossible II azonban mellényúlás a részéről. Néhány ötletet ellop az első részből, és megpróbálja őket más stílusban tálalni. Kevés az üdvösséghez. Dougray Scott karakteres gonosz ugyan, de nem tudja elvinni hátán a filmet. Tom Cruise nagyon él az akcióknál, jól áll neki Hunt ügynök szerepe, de a forgatókönyv neki sem kínál erős párbeszédeket. A szerelmi szál meg akár működhetne is, ha nem egy ezerszer lejátszott klisét lovagolna meg újból. A legnagyobb negatívumról pedig még nem is szóltam. Ez pedig a lassításokból, kameramozgásból fakadó művészkedés. Kórus kivégzéshez, belassítás szerelmes pillantásokhoz, laza kézmozdulat (lassítva persze) lövöldözéshez. Szinte a nevetségesség határán táncol a film. Pedig ilyen kiváló zenéje egyik epizódnak sincs, a Limp Bizkit dala pedig szétszaggatja a hangfalakat. Csak minek? Kérdem én... Bizakodjunk, hogy Brad Bird visszahozza az első rész színvonalát a néhány hónap múlva mozikba kerülő negyedik epizódban.

Kiknek ajánlom?
Elvakult Tom Cruise fanatikusoknak. Művészieskedő akciófilmeket kedvelőknek.

Értékelésem: 40%

2 megjegyzés:

  1. "...a Limp Bizkit dala..." Kedves így egymás mellett olvasni a Bizkitet és a "dal" szót :-) Nem kötözködök, mert teljesen jó, csak vicces. Egyébként a filmmel tegyek próbát? Snyder-féle lassítások részemről be szoktak jönni, Tony Scott nem annyira... Hmm?

    VálaszTörlés
  2. Kinek mi jut eszébe a dalról... :)
    Őszinte leszek, szerintem nem éri meg a próbát, de persze ízlések és pofonok. Ha nem annyira jött be az első rész, akkor ez talán tetszeni fog, mert teljesen más a koncepciója.

    VálaszTörlés

OSCAR 2023 - A nyertesek listája

Legjobb film Nyugaton a helyzet változatlan Elvis Avatar: A víz útja Minden, mindenhol, mindenkor A Fabelman család Tár A sziget szellemei T...