2010. november 26., péntek

A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége


Egy fantasy mind felett...








Objektíven: Frodó, az ifjú hobbit egy gyűrűt kap Bilbótól, amiről kiderül, hogy az Egy Gyűrű, mellyel a Sötétség Ura rabszolgasorba taszíthatja Középfölde népeit. Gandalf Völgyzugolyba küldi Frodót, ahol a tündék legbölcsebb vezetője, Elrond dönt a gyűrű sorsáról. Nincs más lehetőség, a gyűrűt el kell pusztítani Mordorban, a Végzet-katlanban. A szabadnépek tanácsán megújul a Szövetség, és Gandalf vezetésével Frodó és társai, a dúnadán Aragorn, a tünde Legolas, Gimli, a törp, és Boromir, az emberek képviseletében, nekivágnak a reménytelen küldetésnek. A jövő attól függ, hogyan alakul a szövetség sorsa.

Szubjektíven: Lehet-e bármi újat mondani a Gyűrűk Uráról? Le lehet-e írni akármilyen velős vagy annak szánt gondolatot J. R. R. Tolkien tündérmese-folyamának megfilmesített verziójáról, tudva, hogy a magunk mögött hagyott évtized egyik főszereplőjéről esik szó? A 2001. december 19-én bemutatott filmet kiemelkedően jól fogadták mind a kritikusok, mind a rajongók, különösen utóbbiak ítélték meg úgy, hogy kellő hűség mutatkozik az eredeti történethez képest. Persze akadtak eltérések is, de ezek aztán a bővített változatban helyre kerültek. A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége olyan hatással volt a filmiparra, mint kevés társa a mozitörténelemben. Kevesen tudják, hogy 1996-ban már megkezdődtek az előkészületek és 1999. október elején már folyamatban volt a forgatás. Hogy aztán a film millióknak adja kezébe a könyvet, a trilógia 17(!) Oscart nyerjen és mozizásra, vagy éppen olvasásra ösztökélje a közönséget. Teljesítmény a javából. Mivel felesleges lenne bármiféle elemzésbe bocsátkoznom, azt írom le inkább, rám milyen hatást gyakorolt Peter Jackson filmje. Erősen mozipártinak tartom magam, mégis A Gyűrű Szövetségét egy kicsinek is csak jóindulattal mondható számítógépes képernyőn élvezhettem végig. A hangulat mégis leírhatatlan volt. Fel is került a legnagyobb filmes élmények listájára, igen előkelő helyre. Bár nem tudtam elmenni amellett, hogy számomra kissé túlidealizált lett (képi vonalon) az a világ, melyet Jackson vászonra vitt. Sokadik megtekintés után ez az érzésem kezdett lanyhulni, egyre több dolgot bocsátottam meg a készítőknek. Mert a varázslat minden alkalommal működött és működik. Ez kevés ilyen formátumú filmről mondható el! Felvetődik a kérdés, mi az, ami ennyire elkápráztatja a nézőt? Hisz egy film szinte soha nem tudja túlszárnyalni a könyv nyújtotta élményt, azt a világot, melyet az emberi képzelet kelt életre magában az olvasott sorok, mondatok, gondolatok nyomán. Mégis. Felcsendül egy varázslatos dallam, új, mégis ismerős arcok, szereplők tűnnek fel a vásznon, hihetetlen érzés száll meg akár a monumentális hadak, akár csak egy arckifejezés tisztasága láttán. A technika lenyűgöző, az évtized legjobbja, de önmagában nem minden: a történet igazi ereje, magja, a karakterekben van. Fantasztikus a vonuló sereg a film elején, Moria tárnáihoz foghatót állítom, hogy még nem láttunk filmvásznon, de az igazi hatás Frodó vívódásaiban, a Szövetség hősiességében, Zsákos Bilbó karakterében, a hobbitok mindennapjaiban, Gandalf atyai gondviselésében, Trufáék barátságában jön igazán elő. Ezek azok a momentumok, melyek varázslatossá teszik a filmet, ez tölti meg élettel a mesés tájat, a digitális csodákat és nem utolsó sorban azt a közel három órát, melyet Peter Jacksonnak és alkotó stábjának köszönhetünk. Én pedig köszönöm ezen írás létrejöttét Birkás Péter kollégámnak és barátaimnak, akik szüntelenül gondolatokkal "traktáltak". Hála érte. De főleg J. R. R. Tolkiennek köszönjük! Középfölde története még csak most kezdődik...

Kiknek ajánlom?
16 éven felül bárkinek, aki kedveli a fantasyk világát és a középkori tündérmesékre alapuló történeteket. A könyv rajongói sem fognak csalódni.

Értékelésem: 95%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése