2010. december 9., csütörtök

A függetlenség napja


A függetlenség napja überkirály film! Kiszámítható, helyenként idióta, néhol kínos, forgatókönyv nem sok van, de olyan pokolian szórakoztató, amilyet nem mindennap tesznek le az asztalra. Akárhányszor megnézős popcorn-movie a legjavából!




Objektíven: Hatalmas űrhajók jelennek meg a semmiből és borítják árnyékba a világ fővárosait. Az emberiség örömünnepre készül, de az idegeneknek más szándékai vannak: elsöprő túlerejükkel és lenyűgöző technikai fölényükkel mindenestül el akarják pusztítani a földi civilizációt. Kíméletlenül, válogatás nélkül rombolnak és gyilkolnak. Csupán a túlélők egy kis csoportja veszi fel ellenük a harcot: köztük egy vakmerő pilóta, egy tévénél dolgozó technikus és az Egyesült Államok elnöke. Rajtuk múlik a világ sorsa...

Szubjektíven: Ha már szóba került a Titanic, akkor nem mehetünk el német barátunk (a Godzillát is jegyző Roland Emmerich) rendkívül jelentős szerepe mellett. Abban ugyanis, hogy elkészülhetett James Cameron filmcsodája, elévülhetetlen érdemeket szerzett egy évvel korábban A függetlenség napja rendezője, illetve maga az Independence Day. A világraszóló kasszasiker 811 millió dollárt eredményezett a mozipénztáraknál, amiből futotta a Titanic pontos másának elkészítésére és a szereplők gázsijára. A szálak tehát összeérnek. A kommunikációra szükség is van, hiszen a stúdiók és a filmek szimbiózisban élnek, nem is beszélve az alkotókról és a stábtagokról. Ha pedig a számoknál tartunk, fontosnak tartom kiemelni Emmerich filmje esetében, hogy nagyjából feleannyiból készült, mint a mai szuperprodukciók. Az eredmény ugyanakkor lélegzetelállító, és közel 15 év távlatából is simán megállja a helyét. Üresjárat nincs, a film végig pörög; kapunk itt patriotizmust, légi ütközetet, speciális effektet és idegen lények által precízen végrehajtott városrendezési eljárást. Közben fény derül néhány karakter egy-két jellemvonására is, ami jól jön, ha már emberek a film tényleges főszereplői. Nem hiányzik a humor, a logikátlanság és az infantilizmus sem, úgyhogy az agyunkat nyugodtan csökkentett üzemmódba kapcsolhatjuk. A film kisebb földönkívüli-láz elindítója volt 1996-ban, melynek hullámai az új évtizedben csökkenni látszottak, így Steven Spielberg is felhatalmazva érezte magát, hogy mozikba dobja űrlényes filmjét, mely nem is sikerült rosszul (Világok harca), de A függetlenség napja szórakoztatási faktorszintjét nem érhette el. Mert mi is a recept az említett dolgokon kívül? Az emberiség összefogása (ezúttal is) Amerikából indul ki! A trükk - szemben más, "hagyományos" rossz oroszok (v. németek) - jó amerikaiak felállással szemben - az, hogy itt nincs helye az ellenségeskedésnek, a gyűlöletnek. Fajunk védekezésre kényszerül, unokáink, lányaink-fiaink élete forog kockán! Éppen ezért jól falhoz kenjük, összebombázzuk, lelövöldözzük az idegeneket, meg minden. Így még az afrikai szerengetin is vígan üvöltözik a bennszülött törzstag. Plusz mindezt egy német rendező csinálta. Nem kell meglepődni, emlékszünk még azokra az időkre, amikor az olaszok sokkal jobb cowboyfilmeket csináltak, mint az amik? Most is valami hasonló a helyzet. Szerintem simán Emmerich legjobb filmje, bár még be kell pótolnom a Csillagkaput.

Kiknek ajánlom?
Ön fáradt? Elege van? Kedvetlen? Kimerítik a hétköznapi teendők? Ki kívánja kapcsolni egy időre a szürkeállományát? - Ha igennel válaszolt az előbbi kérdésekre, akkor tudok egy filmet estére a lejátszóba...

Értékelésem: 80%

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése