2013. január 20., vasárnap

Lánybúcsú



Vajh, miért adok én esélyt ilyen filmeknek?








Objektíven: Egy régi barátnőjük esküvője előtt egyetlen éjszakával három kiéhezett koszorúslány indul el egy kis bulit keresve. Ám mást találnak, mint amire számítottak. Becky – aki hamarosan férjhez megy a jóképű pasijához, Dale-hez – újra találkozik a középiskolai klikkjük maradék tagjaival, hogy egy utolsó nagyot bulizzanak a “Nagy Almába” szervezett lánybúcsúján.

Szubjektíven: Talán mert reménykedem, hogy az egyik ilyen másnapos/bulizós/esküvőelőttipartizós film jó lesz. Eddig mindig vaskos koppanás lett a vége, és most a Lánybúcsú után meg is állapítottam, hogy ezzel a műfajjal nekem nem érdemes próbálkoznom. Már az alaptörténet is sugallja, hogy nehéz dolga lesz a nézőnek ezzel az "alkotással", az esküvő előtti helyzet a legrosszabbat hozza elő az amúgy sem szimpatikus figurákból, akik korunk sápítozó, magas sarkakon billegő, önmagát nem szerető nőjének típusát hozzák, akiktől olyan távol állnak az alapvető értékek, mint pandától a matematika. Olyan szereplők kerülnek terítékre, akik nemhogy a világgal, de önmagukkal sincsenek kibékülve. Ez még rendben is lenne, láttunk már ilyet, de ilyen esetekben legalább humorral vagy együttérzést kiváltó szituációkkal szokták volt oldani a gyülemlő feszültséget. Egyik sincs meg. Ráadásul a film iszonyúan erőlködik, hogy szemtelennek, szemérmetlennek, és összeszedettnek tűnjön. Ám néhány jól eltalált zenén kívül nem sok értékelhető elemet találni Leslye Headland elsőfilmes rendező munkájában, akit most szívesen elküldenék valami hivatástisztázó cuccra, mert így nem biztos, hogy jót tesz az emberiséggel.

Kiknek ajánlom?
Mazochistáknak.

Értékelésem: 10%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése