2013. január 26., szombat

Annie Hall



De gustibus non est disputandum?








Objektíven: Rendkívül zavaros Alvy Singer, a negyvenéves tévékomikus magánélete. Egyrészt idegbeteggé teszi New York állandó lüktetése, másrészt a közelmúltban elhagyta a barátnője. Ebben a felfokozott lelkiállapotban Alvy visszatekint az életére, a gyerekkorától kezdve egészen a különböző nőügyekig. Közülük is kiemelkedik az Annie Hallhoz fűződő kapcsolata. Egyfelől inába szállt a bátorsága, hogy elkötelezze magát, ám amikor Annie hátat fordított neki, minden áron vissza akarta szerezni.

Szubjektíven: Ha eddig nem kaptam volna, most biztosan keményen odasuhintanak majd a fejemre néhányan. Így lepontozni az amerikai filmgyártás egyik ékkövét... Ráadásul egy olyat, mely pont nem az 'amerikai' jelzővel vívott ki magának elismerést, hanem azzal, hogy erős szatíra tud lenni, figyelemre méltó narratív megoldásokkal, halmozott társadalomkritikai felhanggal és kegyetlen humorral. Valóban érdekesen és biztatóan kezdődik a film. A narratív újdonságokkal, a jól megírt szövegekkel egy darabig el is van az ember. Csak aztán elkezdtem várni, hogy Annie Hallról kezdjen szólni a film, elkezdtem várni, hogy vicces lesz, elkezdtem várni, hogy azonosulni lehessen a főszereplőkkel. És percről percre csalódnom kellett. Valószínűleg ez nem az én humorom, nem az én szereplőim. Megértem őket, persze, de ettől még kívülről figyelem ténykedésüket, márpedig én belépni szeretek egy történetbe. Woody Allennel nem az a bajom, hogy értelmiségi humort hoz, még csak nem is az, hogy a maga szórakoztatónak szánt módján alacsony státuszból böködi oda az élet dolgait a társadalomnak. Nem. Az a bajom, hogy az egész film - egyik kollégám találó gondolatai alapján - nem más, mint egy hatalmas ego-trip. Semmi másról nem szól, mint az egóról. Fogalmam sincs, a szereplők miért akarnak összeházasodni, fogalmam sincs, mi motiválja őket bizonyos dolgok megtételében. Persze meg lehet az egészet magyarázni az expozícióval. Ott valóban jó gondolatok hangzanak el. Ahogy a szövegelésnél maradva egy pillanatra sem vall kudarcot az Annie Hall. Allen kiváló író, sőt, írónak a legjobb minden közül, amit csinál. Maradnak tehát az idézhető klasszismondatok és az idegeskedés, hogy másfél óra elszállt az életemből. De gustibus non est disputandum? Lehet, mindenesetre ez most nagyon nem az én ízlésem szerint volt.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik jobban bírják Woody Allen filmjeit.

Értékelésem: 50%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése