2013. január 1., kedd

2012



Mi mással lehetne kezdeni 2013-at?








Objektíven: A maják ősi naptára bonyolult csillagászati ismereteket és kifinomult matematikai számításokat igénylő tökéletes alkotás. Egy baj van vele: 2012-ben véget ér, és sokan úgy gondolják, nem véletlenül. A világ sem tarthat tovább, mint a misztikus tudást tartalmazó naptár. Néhány vezető tudós 2009-ben igazolta, hogy valóban közel a vég, és segítségükkel a világ leghatalmasabb államainak vezetői el is készítették a tervet, amelynek alapján sok ember megmenthető de távolról sem az összes. Jackson Curtis két gyerekével kirándul a Yellowstone Nemzeti Parkban, amikor véletlenül rátalál egy titkos kutatólaboratóriumra, és rájön, hogy a kormány hallgatott a közelgő apokalipszisről. Kétségbeesett versenyfutásba kezd az idővel, hogy megmentse a családját: földrengéseket, vulkánkitöréseket, szökőárakat kell túlélnie - mindazt, amit a Föld tartogat a halálra ítélt lakóinak.

Szubjektíven: Azt hiszem, nem tévedek nagyot, ha azt mondom, ezt a filmet nézték meg a legtöbben 2012. december 21-én. Állítólag erre a napra volt beígérve maja testvéreink által a világ pusztulása. A téma évek óta az asztalon hevert, arra várva, melyik amerikai producer lát benne elég fantáziát ahhoz, hogy belevágjon a megvalósításba. És persze rendezőnek ki mást kérhettek volna fel, mint kedvenc katasztrófa-felelősünket, azt a Roland Emmerich-et, aki már A Függetlenség napjával és a Holnaputánnal is bizonyította, ha le kell rombolni pár várost vagy nagyobb tájegységet, rá mindenképp lehet számítani. Ez eddig rendben is van, csak ne akarna folyton történetet is kreálni akcióbombái mellé. A 2012 látványos, fogyasztható film lenne a ráerőszakolt történet nélkül. Persze mondhatnánk, hogy az előbb említett filmjei sem voltak éppen acélosak ezen a vonalon, és ez igaz is. Az ID4 esetében viszont legalább voltak kikacsintások, működő poénok, nemcsak "műmájer hősködés" és erőltetett családi szál. A fizika törvényszerűségeit már a második percben cáfolja Emmerich mozija, ami abból a szempontból pozitívum, hogy ezután már nem nagyon vannak elvárásaink ezzel a területtel kapcsolatban és vígan tobzódhatunk a nagyvárosok és a gigantikus épületek pusztulásának látványától. Ami elég is lenne a film százhuszadik percéig, de az alkotók érthetetlen módon még egy fél órát és még több drámai szálat rápakoltak a végére. A politikusok bárkás nagyjelenete még csak kicsit, a családi zsilipzárás már nagyon ciki. Miközben a feszültség és a film tétje is jócskán lejjebb szökik, hogy aztán kapjunk egy no comment kategóriás végkifejletet. Kár érte, megnéztem volna, hogy Neill Blomkamp mit hoz ki ebből a témából. Roland Emmerich renoméja tulajdonképpen nem változott, továbbra is várat magára egy újabb Függetlenség napja-színvonalú szórakoztatás. Barátunk legközelebb 2013 júniusában hallat magáról, amikor egy számára új műfajban, az akciódrámában keresgél új utakat. Reméljük nagyobb sikerrel jár, mint a világ elpusztításával.

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akiket nem annyira izgat, hogy egy látványos katasztrófafilm mellé kapnak egy semmitmondó drámainak szánt sztorit is.

Értékelésem: 40%


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése