Pacific Rim - Tűzgyűrű

Kizárólag moziban!!!

Objektíven: Amióta ember él a Földön, mindig félt attól, hogy egyszer ellenséges idegenek érkeznek a végtelenből: de mindig azt hitte, hogy az ismeretlen gonosz a csillagok közül bukkan majd elő. Pedig a Csendes-óceán alatt megnyíló kapu volt az, melyen keresztül gonosz óriásszörnyek támadtak ránk, hogy megszerezzék a világunkat. Az ellenük folytatott háború során milliók haltak meg, és az emberiségnek már nincs hátországa és kimerültek a tartalékai. Egy különleges fegyvernek hála a Föld régi lakói mégis kapnak egy utolsó esélyt. A hatalmas gépezeteket több pilóta irányítja, agyukat neuronhidakkal kapcsolják össze. Ám még ez is kevés. A seregből rég elbocsátott pilóta és egy az első vonalban még kipróbálatlan újonc azonban elindít egy olyan harci gépezetet, amelyet már régen leselejteztek: talán ők fogják megállítani az apokalipszist.

Szubjektíven: Hollywood mostanában egyre többször próbálkozik azzal, hogy a silány jegyeladási mutatókat olyan filmekkel tornássza fel, melyek az otthoni laptopokon, olcsó házimozis rendszereken élvezhetetlenek. Szélesvászon. Ez az új kulcsszó (eddig is ez volt, csak most már anyagi szempontból is). Még inkább az IMAX nagyvászon. Nem mintha Guillermo del Toro-t pénzsóvársággal vádolnám, hisz tőle talán semmi sem áll távolabb. Csak látszik egy ilyen trend, mely nyilván a filmszínházakba akarja visszacsábítani az embereket. A Tűzgyűrű szélesvászonra álmodott film, de érződik benne az a lélek, amit hiába keresünk a hasonszőrű akciófilmekben. Igen, a sztori sovány és klisés, igen, a karakterek sablonosak, de ami ezen túl várja a lelkes mozilátogatót, az maga a tömör gyönyör. Az a gyermeki öröm tör felszínre az óriásrobotokat és a hatalmas méretű szörnyeket látva, ami akkor fogta el az embert, amikor kisiskolásként új játékával kezdhetett foglalkozni. Amikor érzékszerveink táncot jártak, amikor bátor kölyökkori énünk pezsgőt bontott látva a játékban rejlő lehetőségeket... Ebből hoz most elő egy jókora szeletet Guillermo del Toro és stábja. Vagány zenével és hangeffektekkel megtámogatott látványorgia, melyből nincs kispórolva a muníció. Ha te is lázba jössz attól, hogy egy óriásrobot teljes erőből arcon vág egy szörnyeteget, ráadásul egy hatalmas méretű teherhajóval(!), akkor ez a te filmed! Annak pedig csak örülni tudok, hogy a film teljesítette a minimálisan elvárt követelményt anyagi szempontból is (rajongók, ejnye-bejnye, hogy nem néztük meg többen moziban), így van némi halvány reménysugár, hogy nem utoljára kellett néznünk Gipsy Danger zúzdáját. Mindent bele fiúk!

Kiknek ajánlom?

A cikk után még kérdés? Mindenkinek, aki izgalomba jön attól, hogy robotok és szörnyek küzdenek egymással szélesvásznon.

Értékelésem: 70%