2013. február 25., hétfő

Pi élete



Ha már négy Oscar-szobor tulajdonosa lett, nem úszom meg, hogy írjak róla.







Objektíven: Pi Patel különös fiú. Tizenhat évesen elhatározza, hogy nemcsak hindu akar lenni, hanem keresztény és muszlim vallású is. Egy állatkertben lakik Indiában, ami azonban nem jövedelmező - a család úgy dönt, hogy eladja az állományt és átköltöznek Kanadába. Hajójuk viszont a Csendes-óceán közepén elsüllyed. Az egyetlen túlélő Pi és néhány állat, köztük egy bengáli tigris. Kezdetét veszi Pi több mint kétszáz napos hányódása a végtelen vizeken. Vajon mire van szükség ahhoz, hogy egy kamasz fiú és egy hatalmas tigris kialakítson valamiféle kapcsolatot? Milyen kalandok, milyen élmények várnak rájuk?


Szubjektíven: Gyanút fogtam, amikor családok, papa-mama és lurkók érkeztek a moziterembe, jól megrakott pattogatott kukoricás zacskókkal... Ezek mit kereshetnek itt? Valószínűleg megtévesztette őket az előzetes és a filmhez készült plakát. Meg az újabb haiku-kritika az origón. Átverve érzik majd magukat... Többnyire így is lett, de ezt valahogy kevéssé érzem a film hibájának. Mert mi is történt? Ang Lee négy évet áldozott életéből, hogy napjaink talán legnépszerűbb könyvét filmvászonra varázsolja. A Pi élete írója Yann Martel, aki egy csapásra világhírű lett 2001-ben. Művét számtalan nyelvre fordították le és persze megfilmesíthetetlennek tartották. Maga Ang Lee így nyilatkozott erről: „Ez egy filozofikus könyv és egy drága film találkozása, amely ijesztő kombináció.” És tényleg megfilmesíthetetlen. A vallás, a hit, a kapcsolatok mélységeit kutató írói műalkotás lassú betűfolyama ideális mindarra, amire a mozgókép nyilván kevésbé. A Pi élete látványvilága és pazar számítógépes effektusai ellenére mégis teljesen egyszerű történet tud maradni. Valahol középúton helyezkedik el egy hagyományos kalandmozi, és egy filozofikus utazás között. "Hinni fog, mire a történetem végére érek" - mondja Pi Patel. A hitről regényt írni, pláne filmet forgatni, eszeveszetten nehéz feladat. Ang Lee úgy oldja meg ezt a nem kis feladatot, hogy minél inkább élményszerűvé teszi a cselekmény pillanatait. Csodára azonban ő sem képes. Hiába változtat a hangsúlyokon és hagy több időt a film bevezető részéhez, igazán mélyre nem tud 'evezni'. Érezhetően tudatában van, hogy nincsenek kezében azok az eszközök, melyek egy regény számára adottak. Így ő a filmtechnikai megoldásokhoz nyúl. Stábjával káprázatos színeket csal elő a kamerából, lélegzetelállító vizuális effektusokat produkál, az év talán legérettebb filmzenei teljesítményével áll elő, tehát a megvalósításra helyezi a hangsúlyt (mind a négy említett terület Oscar-díja náluk landolt). A három dimenzióról pedig legyen elég annyi, hogy használata tökéletes. Kivételesen a térhatás szerves része a történetnek, az élményt nem rombolja, inkább kiegészíti. Erre nagyon ritkán van példa. A történetben többször is tetten érhető vallási relativizmust és logikátlanságot a hit erejének pazar bemutatása ellenpontozza. A megingathatatlan hitű Pi nem adja át magát az elkeseredésnek. Kiszolgáltatottságában is megleli az életigenlő örömöket, az isteni jeleket, legyen az szárazságot megszakító eső, fulladozó tigris szemében felvillanó segélykérés, élelmet jelentő halak vonulása, vagy az éjszakai tengert fényárral betöltő medúzák felbukkanása. A Richard Parkerrel alkotott páros szimbiózis-dinamikája sokáig készteti majd töprengésre az értő filmbarátokat, ahogy Pi rendületlen humanizmusa és istenkeresése is. A zárófordulat természetesen húsba vág, az utolsó kérdésre pedig mindannyiunknak meg kell felelni. De talán kevésbé választásról van szó, inkább arról, érdemes-e hinni. Az pedig a film dramaturgiai célba érkezése, hogy erre a kérdésre határozott válasszal tud előállni, bár végül jóval kevesebbet mond, mint amennyit vállalt. - Ha csak lehet, moziban nézendő.

Kiknek ajánlom?
Gyönyörűen prezentált, tartalmi mélységek felé kacsintó drámai filmalkotások kedvelőinek.

Értékelésem: 75%

2 megjegyzés:

  1. Borzasztóan nem érdekel.
    Nekem érdemes?
    G.G.

    VálaszTörlés
  2. Ha érdekelne, akkor azt mondanám, hogy tegyél vele egy próbát - lehetőleg moziban. Így azonban inkább azt, hogy ne. Nézd meg inkább a Rontó Ralph-ot. :)

    VálaszTörlés