Az Arany Virág átka

Shakespeare nyomdokain haladó királydráma, keleti módra, amely sajnos színvonalában nem közelíti meg az angol mester remekműveit.






Objektíven: Hazatér a harcból a Tiltott Városba a zordon Ping császár (Chow Yun-Fat) és Jai herceg (Jay Chou). A betegeskedő császárné (Gong Li) és a trónörökös (Ye Liu) fogadja őket. A palotában azonban furcsa dolgok történtek amióta elhagyta házát, Phoenix császárnőt rendszeresen mérgezi valaki, a trónörökös pedig viszonyt folytat a szolgálólányokkal.

Szubjektíven: Pedig micsoda film lehetősége volt benne! Ráadásul keletről érkezik, ahonnan elvétve kapunk csak gyengébb minőséget. Félreértés ne essék, nem rossz film Az Arany Virág Átka, csak sokkal erőteljesebb munkákhoz szoktunk Zhang Yimou-tól (Hős, Repülő Tőrök Klánja), aki lélekben már valószínűleg a pekingi olimpia megnyitóját rendezgette, amikor nekiállt ennek a kínai családdrámának. A kezdő képsorok után rögtön világossá válik, hogy – szokás szerint - nagyszabású produkcióval van dolgunk. Az időpont 928, Kínában a Tang dinasztia uralkodik. A királyi palotában a nyugodt, békés felszín alatt kitörni készülő indulatok, vérfertőzés, testvérharc és halálos gyűlölet lapulnak; bosszú, szerelem és szenvedély feszítik a szereplőket. Mindez a hamarosan megrendezésre kerülő Krizantém Fesztiválon csúcsosodhat ki. És úgy látszik, már minden veszve van. Ha három éve azt mondtam a Repülő tőrök klánja esetében, hogy az operatőri munka minden képzeletet felülmúlóan bravúros, most ugyanezt kell mondanom a kosztümökre és a díszletekre. A királyi palota úgy néz ki, hogy … … olyan nincs is! Mindenképp újradefiniálja a pompa és a gyönyörűség fogalmát. A mesés függönyöktől elkezdve a virágcserepeken át a varázslatos oszlopsorokig. Hibátlan munka. A szűk terek kiválóan hangsúlyozzák a bezárt és kitörni készülő érzelmeket, az utolsó háromnegyed óra precízen megkoreografált akciói pedig a legigényesebbek elismerését is kivívják majd. Pozitívum úgy nagyjából ennyi. Hogy klasszikus-kaliberű filmalkotás szülessen, ahhoz sokkal nagyobb gondot kellett volna fordítani a szövegek megírására, a színészek kiválogatására, és nem utolsósorban a vágói munkára, hogy ne érezzük ennyire aránytalannak és lassúnak az első órát. Gong Li ugyan korrektül hozza a tébolyult királynő szerepét, de a többiek nem érnek fel hozzá. Egyes karakterek motivációi kidolgozatlanok, hitelesen játszott jellemváltozásokra pedig alig találunk példát. És ez így kevés. A film végén felcsendülő gyönyörű melódia nem tudja velünk feledtetni az alkotás hibáit. Nem rossz film ez, csak…

Kiknek ajánlom?
Azoknak a díszleteseknek és kosztümtervezőknek, akik valami igazán formabontót szeretnének látni. A távol-keleti filmek kedvelői sem fognak csalódni.

Értékelésem: 70%