2010. július 26., hétfő

Avatar


„This is the magic of cinema!”








Objektíven: Egy deréktól lefelé megbénult háborús veterán a távoli Pandorára utazik. A bolygó lakói, a Na'vik az emberhez hasonló faj - de nyelvük és kultúrájuk felfoghatatlanul különbözik a miénktől. Ebben a gyönyörű és halálos veszélyeket rejtő világban a földieknek nagyon nagy árat kell fizetniük a túlélésért. De nagy lehetőséghez is jutnak: a régi agyuk megőrzésével új testet ölthetnek, és az új testben, egy idegen lény szemével figyelhetik magukat és a körülöttük lévő felfoghatatlan, vad világot. A veterán azonban más céllal érkezett. Az új test új, titkos feladatot is jelent számára, amit mindenáron végre kell hajtania.

Szubjektíven: Lehet itt még bármiről is írni? Van egyáltalán valaki, aki ne hallott volna James Cameron filmcsodájáról? Az Avatar alapötlete már a ’90-es évek közepén foglalkoztatta Cameront, azonban még nem érezte elég fejlettnek a vizualitáshoz szükséges technikát. A fordulópontot a Gyűrűk Ura trilógia hozta el, aminek kapcsán a rendező elérkezettnek látta az időt, hogy konkrét vizekre evezzen a megvalósítás terén. S lőn világosság. Paul Frommer nyelvészprofesszor kidolgozta a na’vik nyelvét, James Cameron elvitte a stábot a hawaii dzsungelbe tréningezni, külön kidolgoztatta az összes növény és állatfajta minden jellemzőjét szakértőkkel, és a legapróbb részletekre is odafigyelt. Az igazi különlegességet pedig az az egyedülálló háromdimenziós látványvilág nyújtja, melyhez még csak hasonlót sem láttunk eddig filmvásznon. A közönség reakciója sem volt elhanyagolható: 2,7 milliárd dollárnyi mozijegy. El tud képzelni valaki annyi pénzt? És ha már a képzeletről beszélünk. Az Avatar esetében pont az a legnagyszerűbb, hogy a megálmodott világ tényleg élő és tényleg működőképes. Egyetlen számítógéppel létrehozott valóság sem volt még ennyire életszerű, és valószínűleg nem is lesz igen sokáig. A látványra tehát nem nagyon van megfelelő jelző. És mi a helyzet a tartalmi résszel? James Cameron két hét alatt írta meg a forgatókönyvet, ez pedig előrevetíti, hogy nem kell irodalmi magaslatoktól tartani, egy egyszerű, mégis nagyszerű Pocahontas-történet jut osztályrészül, ami hagyhat maga után némi csalódottságot, de nem érdemes búslakodni. A sztori: teljesen korrekt. Egy fikarcnyival sem több, de ugyanakkor nem is kevesebb! A cselekmény egyszerű, a karakterek is egyszerűek, és egyszerűségükben hibátlanul működnek! Mindenki motivált, az események logikusan és pontosan felépítve követik egymást. Eredetiség nem nagyon van benne benne, de kinek kell? Cameron nem lőtt el minden puskaport; filmje még így is látványosabb és szórakoztatóbb, mint az utóbbi pár év amerikai blockbuster filmterméséből szinte minden. Inkább azt mondom, ha James Cameron következő filmje is ily mértékben reformálja meg a mozizást, megéri várni 12 évet!

Kiknek ajánlom?
Azoknak, akik még nem látták... + Az előzetesre tessenek rákeresni. Ha az felkelti valakinek az érdeklődését, irány a mozi! Hamarosan játszani fogják a bővített verziót! Már gyűjtöm a pénzt az IMAX-ra!

Értékelésem: 90%

3 megjegyzés:

  1. Nekem is tetszett, van egy varázslata és ajánlom is!
    DE: annak már nem örülök, hogy 3D lavinát indíthat meg, ti. mérsékeltebb tartalommal, a nagyobb látvány ígéretével egyre több film készül. Üdítő kivétel a most bemutatott Inception (Eredet), de ez már más történet. :-)

    VálaszTörlés
  2. A 3D lavinát megindította, de vizualitás tekintetében azóta se nagyon láttam kreatívabb filmet. Reméljük a második résznél a forgatókönyv is nagyobb szerepet kap, bár Cameron abban sosem volt erős. És még így is az egyik legnagyobb hollywoodi szórakoztató mágus.

    VálaszTörlés
  3. Azért még csak 3 év telt el azóta... Ráadásul - sajnos - nem tettem hozzá, hogy nem feltétlenül minőségi 3D-re gondolok, hanem a mennyiségre. Ennek a kékségnek igényes a kidolgozottsága, de sok 3D-ről ez újabban nem mondható el, lásd a 2D-ből konvertáltakat.
    Cameron és forgatókönyv... Szerencsére vannak más erősségei :-)

    VálaszTörlés